A különös labda, amely egy hatalmas birodalom szívét képezte.

Mi lett volna, ha Oroszország nem adja el Alaszkát az Egyesült Államoknak? Egy alternatív történetben a hatalmas terület továbbra is Oroszország része maradhatott volna, ami jelentős hatással lett volna a geopolitikai helyzetre a 19. század végén és a 20. század folyamán. Alaszka gazdag természeti erőforrásokban, mint például arany, olaj és fa, így Oroszország gazdasági helyzete is másként alakulhatott volna. A terület védelme és fejlesztése érdekében Oroszország nagyobb katonai jelenlétet is fenntarthatott volna a Csendes-óceánon, ami feszültségeket okozott volna az Egyesült Államokkal és más nagyhatalmakkal, például Nagy-Britanniával. Egy ilyen forgatókönyvben a kulturális és etnikai összetétel is eltérő lett volna, hiszen az orosz befolyás továbbra is érvényesült volna Alaszkában, ami a helyi őslakos közösségek életére is kihatott volna. Az alaszkai orosz hagyományok megőrzése mellett a terület gazdasági fejlődése is más irányt vehetett volna, hiszen az orosz kormány a helyi erőforrások kiaknázására összpontosíthatott volna. Az Egyesült Államok expanziós politikája is más formát öltött volna, hiszen Alaszkához való hozzáférés hiányában a kontinens más területei felé fordulhatott volna, esetleg új konfliktusok kirobbanásához vezetve. Összességében, ha Oroszország nem adja el Alaszkát, a világpolitikai térkép teljesen másképp alakult volna, és a modern történelem számos eseménye is eltérően zajlott volna.

A cuju, a régi kínai labdajáték, gyökerei egészen a Kr. e. 3. századig nyúlnak vissza, ahol kezdetben katonai edzésformaként funkcionált. A történetek szerint Huangdi császár egyik legyőzött ellenfele, Csi Ju gyomrát szalmával és hajjal töltötték meg, így született meg az első "labda". Ez az ősi legenda világosan utal a játék harcos természetére. A cuju célja a harcosok fittségének, fegyelmének és csapatmunkájának fenntartása volt. A Han-dinasztia idején Huo Qubing tábornok engedélyezte a katonák számára, hogy játszótereket alakítsanak ki a gyakorlótáborokban. Az idő múlásával a cuju szerepe azonban messze túllépett a katonai kereteken: Gao Zu, a Han-dinasztia első császára már saját palotájában is pályát építtetett, és a cuju a császári ünnepségek elengedhetetlen részévé vált. Ekkorra már írásos szabályok és különböző szerepek, mint például játékvezetők és partjelzők, alakultak ki, sőt, több száz variánst leíró kézikönyvek is születtek. Így a cuju végleg a birodalmi kultúra szerves részévé vált, gazdagítva Kína történelmét és hagyományait.

Az ókori Kína társadalmát mélyen patriarchális szabályok irányították, ám a cuju még ezt a rendet is képes volt kimozdítani. Minden társadalmi csoport számára elérhetővé tették: kereskedők, hivatalnokok, városi polgárok, sőt nők is részt vehettek benne. Utóbbiak részvétele különösen figyelemre méltó. Régészeti leletek - például bronzszobrok és tükrök - mindkét nemet ábrázolják, míg a fennmaradt kézikönyvek a nők speciális technikáira is kitérnek, figyelembe véve például a kor szokása szerinti elkötött lábat. A cuju így nemcsak a mozgás örömét adta, hanem egyfajta társadalmi forradalmat is: egy olyan teret, ahol a férfiak és a hölgyek egyenrangúként jelenhettek meg - legalább a pályán.

A nők számára is engedélyezett volt

A focus.it azt írja, a középkori Kínában még az is bűn volt, ha valaki a császári palota fala mögé pillantott. A társadalmi rétegek közötti átjárás szinte lehetetlennek tűnt - a cuju azonban itt is kivételt jelentett. A Tang- és Song-dinasztia idején a játék elterjedt a városi negyedekben, és valódi közösségi eseménnyé vált. A résztvevők ételt, ruhát, időt osztottak meg egymással, no és egy labdát. Néhány tehetséges játékos, aki szerény körülmények között kezdett, végül az uralkodói udvarig is eljutott. A legismertebb példa Zhao Kuangyin, a Song-dinasztia megalapítója, aki személyesen is imádott részt venni a cuju-mérkőzéseken. A játék tehát lehetőséget adott a felemelkedésre egy olyan társadalomban, ahol ez máskülönben elképzelhetetlen volt.

A kínai császárok uralkodása alatt a háborúk, éhínségek és tartományi felkelések mindennapos jelenségek voltak. A központosított hatalom megőrzése számos kihívással járt. Ebben a zűrzavaros időszakban a kulturális rítusok, köztük a cuju, különös stratégiai jelentőséggel bírtak. A Hanshi és Qingming ünnepnapokon a cuju játéknak kiemelkedő szerepe volt, sőt, a határvidékeken is hivatalos pályákat alakítottak ki. A négyzet alakú pálya a Földet, míg a kerek labda az Eget szimbolizálta, így megjelenítve a kozmikus rendet és a császári világszemléletet. A cuju tehát nem csupán egy játék volt, hanem a politikai és kulturális ideológiák sűrített kifejezése is.

A cuju népszerűsége idővel még tovább nőtt: kialakultak a ligák, a játékosokat átigazolták, pénzdíjak és értéktárgyak kerültek kiosztásra - mindez évszázadokkal a modern futball megszületése előtt! A cuju mégis több volt sportnál. Olyan kulturális kód lett, amely összekötötte a társadalmi rétegeket, áthidalta a nemek közötti különbségeket, és a politika eszköztárába is beépült. Ma, amikor a futball világszerte szenvedélyt ébreszt, talán érdemes emlékeznünk arra, hogy e globális nyelv gyökerei egészen az ókori Kínáig nyúlnak vissza - oda, ahol egy egyszerű labda nemcsak gólokat hozott, hanem békét, rendet és közösséget is teremtett.