A cigányság nem teher a társadalom számára, hanem gazdag lehetőség, értékes hozzájárulás és fontos erőforrás, amely hozzájárulhat a közösség sokszínűségéhez és fejlődéséhez.

A Romák világnapja alkalmából Kolozsváron bemutatott friss kutatás rávilágított egy aggasztó problémára: az Erdélyben magyarul beszélő romák körében a középfokú oktatást csupán 3 gyermek tudja befejezni az előkészítős osztályból 100-ból. Ez a 97%-os iskolai lemorzsolódás súlyos társadalmi kirekesztettség következménye, amely különösen érezhető a Székelyföld és a Partium északi területein, ahol a magyarul (sok esetben kizárólag magyarul) beszélő cigányok száma körülbelül 110 ezerre tehető. A helyzet javítása érdekében tavaly az Erdélyi Református Egyházkerület elindította cigánymisszióját, amelynek vezetőjével, Makkai Péter lelkipásztorral beszélgettünk a Romák világnapján. Az ő munkája és elkötelezettsége kiemelkedő jelentőséggel bír a közösség helyzetének javítása érdekében.

- A világnapok mögött lenni szokott egy világszervezet. A romák esetében beszélhetünk-e ilyenről?

A cigány közösségek rendkívül sokszínűek, szétszórtan élnek különböző társadalmi rétegekben és nemzetségekben. A mai napig folyamatos migrációval jellemzik őket. A polgárosodás folyamatában számos intézményt hoztak létre, amelyek nemcsak európai, hanem globális szinten is jelentőséggel bírnak, ugyanakkor ezek nem egységesek. Nem létezik egyetlen cigány világszervezet, hanem több különböző szervezet működik, amelyek között van kommunikáció és együttműködés. Tudomásom szerint 1971-ben tartották a cigányok első nagygyűlését, amelyen Európa különböző tájairól érkeztek résztvevők. Ekkor határozták el, hogy létrehoznak egy világnapot, amely a cigányság társadalmi megjelenését és identitását hivatott erősíteni. Ezen a gyűlésen választották meg a cigány zászlót nemzeti szimbólumként, és ekkor vált hivatalossá a Balkánról származó „Gelem, gelem” című himnusz is. Emellett azonban más himnuszok is léteznek, például a „Zöld az erdő, zöld a hegy”. Bár a cigány közösségek nem rendelkeznek egységes intézményekkel vagy szervezetekkel, mégis létezik közöttük egyfajta egység, amelyet a világnap is jól kifejez. Ez a rendezvény a közös identitásukat és kultúrájukat ünnepli, hangsúlyozva a sokszínűségük ellenére fennálló összetartozást.

Az erdélyi református egyház tavaly elindította a cigánymissziót, amely már az első félév során is figyelemre méltó eredményeket mutatott. A tapasztalatok alapján világossá vált, hogy a keresztyén hitre való áttérés nem csupán lelki megújulást hoz, hanem jelentősen felgyorsítja a cigányság társadalmi integrációját is. A misszió jelenlegi állapotáról elmondható, hogy a közösségi programok, bibliaórák és szociális segítő szolgáltatások révén folyamatosan bővül a résztvevők köre. Az irányvonalak között kiemelt szerepet kap a fiatalok bevonása, hiszen az ő elköteleződésük kulcsfontosságú a jövőbeli generációk hitbeli megerősödésében. Emellett a misszió célja, hogy a cigány közösségek hagyományait tiszteletben tartva építse a hidat a keresztyén értékek és a helyi kultúra között. Egyre több példát látunk arra, hogy a misszió keretein belül szervezett események nemcsak a vallási életet gazdagítják, hanem hozzájárulnak a társadalmi összetartozás érzésének erősítéséhez is. A cél, hogy a cigányság ne csupán a társadalom perifériáján éljen, hanem aktív és elismert tagjává váljon, aki képes hozzájárulni a közös értékek kialakításához.

Tavaly év elején indult el a missziónk, amely egy alapos felméréssel kezdődött. Találkoztam az egyházkerület lelkipásztoraival, és közösen áttekintettük, hogy hol találhatók kisebb-nagyobb cigány közösségek a gyülekezetek közelében, vagy akár azokba integrálva. Emellett figyelembe vettük az eddigi kezdeményezéseket, ötleteket, előítéleteket, lehetőségeket és akadályokat, amelyeket az úton tapasztaltunk. Ennek eredményeként egy részletes anyag készült, hiszen közel 300 lelkész töltötte ki az erre vonatkozó kérdőívet. Számomra világossá vált, hogy a református gyülekezeteink mellett élő cigány közösségek különböző helyzetekben léteznek. Van egy kisebb létszámú csoport, amely már sikeresen integrálódott a gyülekezetekbe, sok helyen "házi cigányokként" emlegetik őket. Ezzel szemben létezik egy olyan réteg, amely megőrzi cigány identitását és tradícióját, mivel a református egyház eddig nem foglalkozott tudatosan velük, így sokan a neoprotestáns gyülekezetekbe keresnek menedéket, ahol szabadon megélhetik hitüket. Végül ott van egy jelentős csoport, amely szegregátumban él, mélyszegénységben, a magyar közösségeink peremén. Számukra eddig csupán szociális segítségnyújtás történt, például csomagosztás, de integráló szándékú misszió eddig nem valósult meg. Ők nem tudták igénybe venni a református egyház szolgáltatásait, habár néha hiedelemszinten keresnek temetési vagy keresztelési lehetőségeket. Az egyház melletti elköteleződés, mint például az egyházfenntartói járulék fizetése, számukra elképzelhetetlen, így egészen kiszorultak a református közösség látóköréből. Becslések szerint számuk 20-50 ezer között mozog. Ezek az információk alapozzák meg a következő lépéseinket a szolgálatunkban. Egyértelmű, hogy a gyülekezetek, lelkipásztorok és presbiterek érzékenyítése elengedhetetlen. Fel kell ismerniük, hogy keresztényként nem fordíthatjuk el a fejünket a rászorulóktól, a peremre szorultaktól, akik már évszázadok óta mellettünk élnek. Isten értéket teremt, amikor életet ad, és a peremre szorult cigány ember is ugyanolyan értékes, hogy érte is életét adta. E szeretet fényében kell közelítenünk e misszióhoz, tudva, hogy a saját életünk és szolgálatunk is annál gazdagabb, minél nagyobb figyelemmel és szeretettel fordulunk a peremre szorultak felé. Keresztény küldetésünk része ez a feladat.

A személyes megközelítés mellett úgy vélem, hogy ennek a missziónak célja a szervezeti szintű nyitás is.

Természetesen, íme a szöveg egyedi megfogalmazásban: --- Igen, a lelkészek körében hamar világossá vált, hogy szükség van egyfajta szakmai irányításra a cigánymisszió terén végzett munkájuk során. Hálásak lehetünk, hogy a református egyház keretein belül létezik lelkészképzés, presbiterképzés és diakónusképzés, amelyek lehetőséget nyújtanak a cigánymisszióra való felkészülésre is. A tavalyi évben már megvalósítottunk két ilyen képzést lelkészek és diakónusok számára. Természetesen elengedhetetlen, hogy anyagi forrásokat is biztosítsunk ehhez a tevékenységhez. Nem szükséges azonnal nagyszabású projekteket indítani, de ha például gyerektábort, kirándulást vagy baba-mamaklubot szeretnének szervezni, akkor ehhez anyagi támogatásra van szükség. Jelenleg azon dolgozunk, hogy létrehozzunk egy olyan alapot, amelyből a cigánymisszióban aktívan részt vevő gyülekezetek pályázhatnak. Ezen túlmenően fontos, hogy társadalmi szinten is hangsúlyozzuk: a cigányság nem teher a közösség számára, hanem érték, lehetőség és erőforrás, amelyet a társadalomnak ki kell használnia és támogatnia kell. Ezt elengedhetetlenül kommunikálnunk kell, és fel kell hívnunk a figyelmet azokra az akadályokra, amelyeket gyakran magunk teremtünk, és amelyek miatt a cigány emberek nem tudnak előre haladni, felemelkedni. A gyakorlatban szükség van egy befogadó közösségi modell kidolgozására, amely példaként szolgálhat. Már ki is választottunk egy települést, ahol elindítottuk ezt a szolgálatot. Fontosnak tartjuk, hogy a programjaink a teljes közösségre kiterjedjenek. Eddig a próbálkozások gyakran szűk célcsoportokra összpontosítottak: gyerekekre, munkakeresőkre, anyákra vagy idősekre. Az evangéliumot viszont mindenkinek egyszerre kellene eljuttatnunk. Az evangélium befogadása elérheti azt, hogy az emberek mentalitása megváltozik, új lehetőségek nyílnak meg előttük a tanulás, a munka és a szolgálat iránt. Ekkor már léteznek álmok és tervek, amelyekért érdemes küzdeni, tanulni, és amelyek mentén közösen cselekedhetünk. Ezzel megindul az identitáskeresés folyamata is, amely során a résztvevők felismerhetik, hogy cigány keresztyén emberek, sajátos értékeikkel, melyeket érdemes fejleszteni és kiaknázni. Ezen az úton haladunk, és ebben az irányban szeretnénk előre lépni. --- Remélem, ez a változat megfelel az elképzeléseidnek!