A kormány politikai előnyök reményében tovább rontja a transznemű emberek már így is nehéz életkörülményeit.

A napokban egy sokkoló hír látott napvilágot: két orvost őrizetbe vettek, mert "illegális nemátalakító műtéteket" hajtottak végre. Az eset körüli felhajtás - amelyről sajnálatos módon a független sajtó is kritikátlanul tudósított, átvéve a rendőrség által használt transzfób kifejezéseket - nem tűnik véletlennek. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy ez egy hosszú ideje zajló politikai kampány következménye, és egy újabb lépés a már eddig is megkezdett folyamatban.

Az Orbán-kormányok LMBTQI+ közösséggel, különösen a transz emberekkel szembeni ellenséges hozzáállása nem újkeletű jelenség. Már 2017-ben, különféle technikai és bürokratikus érvekre hivatkozva, gyakorlatilag leállították a hivatalos nem- és névváltási eljárásokat. (Természetesen már jóval korábban is tapasztalhattunk problémákat e téren.)

Ez a folyamat eljutott oda, hogy 2020. március 31-én, a Transznemű Láthatóság Napján Semjén Zsolt a COVID elleni védekezés jegyében benyújtott egy salátatörvényt, amiben egy mukk sem volt a COVID-ról. Ellenben a törvénycsomag 33. paragrafusa bevezette és megváltoztathatatlanná tette az ún. születési nemet, azaz azt, amit a szülész az első pillanatban, a külső nemi szervek szerint megállapít. A javaslatot a parlament május 29-én elfogadta, így törvényileg is elkaszálták a nem jogi elismertetésének korábbi folyamatát. Ezzel kapcsolatban zajlott és máig is zajlik több jogi eljárás, részleges sikerekkel, ahol az érintetteket a Háttér Társaság és a Transvanilla Egyesület jogi csapatai képviselik.

Már ez a jogi keret elegendő volt ahhoz, hogy a legtöbb orvos, aki korábban foglalkozott a páciensekkel, jelentős mértékben átgondolja a gyakorlatát.

A transzneműséghez kapcsolódó kérdések miatt sokan óvatosságból visszaléptek a területről, elkerülve a potenciális konfliktusokat. Azonban néhány elhivatott szakember továbbra is kitartott pácienseik mellett, és mind pszichés, mind hormonális, mind pedig sebészeti támogatást nyújtottak számukra. Közéjük tartozik az az orvos is, aki nemrégiben került letartóztatásra, és akit már több mint egy évtizede ismerek. Ő saját keresztény és nemzeti értékrendje alapján segíti a rászoruló transznemű honfitársait, elkötelezett a hívásának teljesítése iránt.

Egy évvel ezelőtt kezdődtek a vizsgálatok Kiskunhalason, ahol a most letartóztatott orvosok tevékenykedtek. A kórház teljes személyzete, beleértve az igazgatót is, egyértelműen kiállt az orvosok mellett, akik legálisan bérelték a műtőket a nemi megerősítő beavatkozásokhoz. A kórház vezetőjét leváltották, és a helyére egy pártszolgálatost neveztek ki. Azóta az orvoscsoport nem hajt végre műtéteket a kiskunhalasi Semmelweis kórházban.

Érdekesség, hogy a letartóztatásról szóló cikkben olvasható 600 000-1 000 000 forint, ismerve a magánegészségügy árait, meglehetősen alacsony, szinte baráti ár a nemi megerősítő műtétért. Ezek viszonylag bonyolult, 3-8 órás műtétek, az elmlített összeg leginkább csak arra elég, hogy a műtő bérlésének költségét, a felhasznált eszközöket, és talán a személyzet fizetését fedezze, de talán még arra sem teljesen.

Szeptember elején napvilágot látott egy 2004-es miniszteri rendelet, amely a gyógyszerek indikációin túli, vagyis az ún. off label használatáról szól. Ez az irányelv eddig 20 éven át ellenőrizetlen maradt, senki sem foglalkozott vele. Az ellenőrzések éppen a transznemű emberek ellátásáért felelős orvosokkal indultak el, felvetve ezzel számos kérdést a gyógyszerek alkalmazásának jogszerűségéről és etikai vonatkozásairól.

A helyzet sajátos vonása, hogy az egyetlen nemi hormon vagy gonadotropin-felszabadító hormon analóg, amelyet az utóbbi években pubertásblokkolóként ismertek meg, Magyarországon soha nem került alkalmazásra transznemű személyek kezelésére. Ez azért figyelemre méltó, mert amikor ezeket a szereket először forgalmazni kezdték – a nemi hormonok közel 70 éve, míg az első GnRH analóg körülbelül 40 éve – a transznemű emberek orvosi kezelésének kérdése még nem szerepelt a szakmai diskurzusban.

Jelenleg a vizsgált célcsoportba tartozó felhasználók legfeljebb egy...

A gyógyszergyártók számára a transznemű közösség piaca túl kicsinek tűnik ahhoz, hogy érdemes legyen külön erőforrásokat, például jelentős összegeket, mint amilyenek a biztonsági és használhatósági tesztekhez szükségesek, erre a célra fordítani. Ezért sok esetben az indikáción túli alkalmazás válik a megoldássá. Ennek kapcsán a nemzetközi tapasztalatok jelentősége megnő, amelyet a Transznemű Egészségügyi Szakmai Világszövetség legújabb kezelési irányelveinek nyolcadik kiadása foglal össze.

Ez mind szép és jó, de a magyar jogszabály azt is megfogalmazza, hogy minden egyes...

Minden alkalommal, amikor egy orvos egy adott gyógyszer vagy kezelés alkalmazására szeretne engedélyt kérni, új írásos jóváhagyást szükséges beszereznie az OGYÉI-től. Ez a folyamat biztosítja, hogy a legfrissebb információk és biztonsági előírások figyelembevételével történjen a gyógyszerek használata.

intézményben egy adott páciensnek egy adott gyógyszert egy adott dózissal fel akar írni. Ha ezek közül bármi is változik, új írásos engedély kell, írásos kérelemmel. Az OGYÉI-nek ezt elvileg 8 naptári napon belül el kell bírálnia. Ez a terápia kezdetén, amikor a laboreredmények alapján meg kell találni a páciensnek megfelelő gyógyszert és dózist, maga a pokol.

Ez a helyzet teljesen abszurd: nyugati tapasztalataim alapján a legtöbb ország az orvos szakértelmére és a nemzetközi tapasztalatokra bízza az off label kezeléseket, teljesen az orvos hatáskörében meghozandó döntésként kezelve. Nem kiskorúsítja az orvosokat, és folyamatos kérelmező lap kitöltésére pazaroltatja az idejüket.

Az a néhány orvos, aki még írt recepteket hormonkészítményekről a transznemű páciensei kezelésére, szépen elkezdte beadni a kérvényeket, ahogy megjelentek az emberek a rendelésen. Aminek az lett a vége, hogy az OGYÉI az első néhány eset jóváhagyása után stoppolta az elbírálást, mondván, hogy ezt az illetékes szakkollégiumoknak kell eldönteni.

2017-ben hasonló indokokkal fagyasztották be a nem jogi elismertetési folyamatot. Nemrégiben azonban egy meglepő megoldással álltak elő: a kérelmezőknek több hét hallgatást követően, jóval a hivatalos, 8 naptári napos határidőn túl, arról írtak, hogy a kezelést csak akkor hagyják jóvá, ha 15 napon belül eljuttatnak hozzájuk két, hat hónapnál nem régebbi szakvéleményt. Ezek a szakvélemények ráadásul alapvetően szükségesek a kezelés megkezdéséhez.

Ezzel csak az az aprócska probléma, hogy a szakvélemények egyszeri dolgok, tehát akinek hat hónapnál régebben kezdték meg a hormonkezelését, nincs friss. És ennek beszerzése - a szakemberek leterheltségét ismerve - minimum hetek, de inkább hónapok. Ördögi kör ez: így esély sincs a szükséges gyógyszerekhez hozzájutni.

A most letartóztatott orvosok, akikről a hírek szólnak, tették, amit tenniük kellett. Legfeljebb azt a bűnt követték el, hogy korábban nem kizárólag - a már rég elavult - BNO 10-ben (a betegségeket osztályozó nemzetközi kódrendszer, amelynek frissítését, a BNO 11-et már 2019-ben kiadta WHO, Magyarországon viszont azóta sem rendszeresítették) szereplő transzszexualizmus kódjára írták fel a gyógyszert, amire nem jár kiváltáskor támogatás, hanem a nemi hormonok termelésének alulműködésére vagy az ivarmirigyek hiányára, amire viszont jár támogatás. Ami, ha belegondolunk, szintén igaz egy transznemű páciens esetében is.

Tehát a TB nem is támogatja a transzneműeknek szóló kezeléseket, - illetve egyedi

Tisztelt Címzett! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a kérvényem alapján esetleg vállalható lenne egyes beavatkozások költségeinek tíz százalékának átvállalása. Fontos hangsúlyozni, hogy az ellátásukra szánt közpénzek nem csurrannak-cseppennek, és nem csupán hobbitevékenységekről vagy esztétikai eljárásokról van szó, hanem életmentő kezelésekről, amelyeknek bizonyított hatékonyságuk van. Személyes tapasztalatom is van ezzel kapcsolatban: ha nem kaptam volna időben megfelelő kezelést, ma már valószínűleg nem lennék közöttünk. Az elmúlt 15 évben a "férfi" szerepét betölteni nemcsak nehéz, hanem sokszor elviselhetetlen is lett volna számomra. A helyzetem komolysága miatt úgy érzem, hogy érdemes lenne komolyan foglalkozni ezzel a problémával, és tenni valamit az érintettek érdekében. Kérem, hogy fontolják meg a lehetőségeket, és próbálják meg a legjobb megoldást találni a helyzet javítására. Köszönöm, hogy időt szántak a levelem elolvasására. Tisztelettel, [Neved]

Trump győzelmével új lendületet kapott a transz- és homofób, fasiszta retorika. A cél

Kétségkívül aggasztó, hogy egyes állampolgárok jogait megvonják, és elzárják őket az emberi élethez elengedhetetlen kezelésekhez való hozzáféréstől. Mindezt a háttérben, ügyelve arra, hogy a valódi okokat ne kelljen nyíltan megfogalmazni, hiszen ez a civilizált társadalmakban elég kínos lenne. Nem meglepő, hogy a magyar rendőrség is most lépett akcióba két "közveszélyes bűnöző" ellen, miután Orbán Viktor a beiktatása utáni első pénteki közrádiós beszédében újabb kereszteshadjáratot hirdetett a transznemű közösség tagjai ellen.

A válasz egyértelműen egyszerű, akárcsak a kérdés. A civilizált EU-s országok példáját követve nem az a cél, hogy a néhány ezer transznemű ember életét még nehezebbé tegyük. Ellenkezőleg, a jelenlegi szakmai irányelvek, mint például a fent említett WPATH SoC8, alapján fontos, hogy hozzunk létre olyan jogi és gazdasági kereteket, amelyek támogatják őket. Tudatosítani kell a nem jogi elismerés fontosságát, korszerűsíteni kell az eljárásokat, és végre eltörölni azokat a jogszabályokat, amelyek hátrányosan érintik az LMBTQI+ közösséget, mint például a 33-as paragrafus vagy a gyermekvédelminek nevezett törvény. Ehhez azonban a politikai hatalom képviselőinek le kellene mondaniuk arról a haszonról, amelyet a transznemű és más LMBTQI+ emberek, valamint támogatóik vegzálásával nyernek.