A Met-gála 2025-ben valósággal próbára tette a sztárok kreativitását és bátorságát, hiszen eddig sosem voltak ennyire kihívásokkal teli a feladatok. Lakatos Márk alapos elemzésében felfedi, hogyan próbálták a hírességek megjelenésükkel tükrözni a rendezvé

Anna Wintour igazán kihívó feladatot állított a 2025-ös Met-gála tematikájával, és izgatottan várjuk, hogy a sztárvilág hogyan reagál erre a merész koncepcióra.

Ha létezik a "Fekete büszkeség", ami kétségtelenül jelen van a társadalomban, akkor a hétfő esti Met-gála valószínűleg az egyik legkifejezőbb esemény lesz ebben az évben. De miért is érdemes büszkének lenni a fekete identitásra? Milyen célt szolgál a Black Pride? Ezek a kérdések ismerősen csengenek, és nem véletlenül. Az öltözködés világában például számtalan izgalmas színt, stílust és innovatív megoldást köszönhetünk a fekete kultúrának, akárcsak a civilizációnk számos más területén. A fekete közösség hozzájárulása gazdagítja és formálja a kultúrát, és ez a gála kiváló alkalom arra, hogy ezt ünnepeljük.

A "fekete mágia" hosszú időn keresztül lenézett, elhanyagolt, sőt, tabusított aspektusa volt a nyugati, fehér dominálta társadalomnak. Éppen ezért fontos, hogy megünnepeljük ezt a sokáig elnyomott kultúrát, és tudatosítsuk a büszkeség kifejezésének szükségességét. Erre kiváló lehetőséget ad egy divattörténeti show, amely a Metropolitan Művészeti Múzeum új kiállításához kapcsolódik, és amely a divatipart világszenzációkkal gazdagítja, mint például a Met-gála.

Néhány évtizeddel a fekete egyenjogúsítás jelentős előrelépései után az amúgy hagyományosan kirekesztő és fehér elit által dominált globális divatiparban forradalmi változásokra számíthatunk az idei gálán. Ne feledjük, hogy csupán néhány éve történt, hogy Beverly Johnson először díszíthette az amerikai Vogue címlapját, vagy hogy Virgil Abloh a legelismertebb francia luxusmárka művészeti vezetőjeként elérhette a csúcsot. Bár a hip-hop, a rap és más, jellemzően fekete zenei irányzatok már a 70-es évektől kezdve jelentős hatást gyakoroltak a fekete divat és stílus népszerűsítésére, a világ legnagyobb divateseményének tudatosan és nyíltan erre való építése bátor lépésnek tekinthető, vagy éppen ellenkezőleg, jól átgondolt gazdasági érdekek húzódnak meg a háttérben.

Csendesen megosztom veletek, hogy a gála legfőbb támogatója az LVMH, különösen a Louis Vuitton, amelynek élén Pharrell Williams áll. Ő nem csupán a márka arca, hanem Anna Wintour mellett az illusztris fekete co-chair csapat tagjaként is részt vesz a rendezvény megszervezésében. Pharrell víziója a Louis Vuitton férfi vonalával kapcsolatban a "new black dandy" koncepció körül forog, ami különösen fontos a luxusipar számára, amely folyamatos kihívásokkal küzd. A célja, hogy szélesebb körben vonja be a (fekete és latin) férfi közönséget, ezzel is segítve a gazdasági mutatók javítását.

Az idei gála dress code-ja a New York-i múzeum májusban nyíló kiállításának inspirációjából született. A téma összetett, de ha leegyszerűsítjük, a fekete elegancia, a merészség, és a különleges stílusérzék fogalmait érintjük. Bár utóbbi kicsit általános, de mindenképpen a menőség szellemiségét idézi. Érdekes, hogy a fekete férfi divat történeti áttekintése képezi a téma alapját, hiszen a dandy, a fekete dandy és a modern fekete dandy alakjai állnak a kutatás és a gálán viselt öltözetek tervezésének középpontjában. Az is figyelemre méltó, hogy a rabszolgaságból való felszabadítás során a nők és férfiak egyenlő esélyei nem voltak biztosítva.

A fentebb említett tényezők alapján nyilvánvaló, hogy a helyzet rendkívül instabil, és a világ legnagyobb sztárjai, akik meghívót kaptak Annától, valóban vékony jégen egyensúlyoznak. Hasonlóan az élvonalbeli stylistokhoz és a neves divatházak tervezőihez, akik hatalmas összegeket áldoznak arra, hogy a legelőkelőbbeket öltöztethessék, a figyelem középpontjában állnak, miközben a divatvilág folyamatosan változik és átalakul.

Térjünk vissza a dandyizmus lenyűgöző világához: ha már hallottál Beau Brummell nevéről, akkor nem meglepetés, amit most megosztok veled. A 18. századi Angliában élt egy férfi, aki azt vallotta, hogy a valódi luxust a diszkrét elegancia kell, hogy szolgálja. IV. György király későbbi barátjaként és stílustanácsadójaként Brummell a korabeli angol elit divatjának egyfajta úttörőjeként vonult be a történelembe. Az ő zseniális újítása a bonyolult, parókás és csipkeszerű arisztokrata öltözködés egyszerűsítése volt, amelyet a "modern idők" igényeihez igazított. A felesleges díszítések eltávolításával egy praktikus, mégis elegáns stílust teremtett, amely a férfi divat új alapjait fektette le.

Gyakorlatilag a modern-klasszikus férfi elegancia megteremtője volt, akinek a hatása máig érződik a Savile Row-tól a Pitti Uomo-ig. És hát Demna Gvasalia, J.W. Anderson és minden anti-fashion márka is tulajdonképpen az ő általa kijelölt ösvényről lép le tudatosan, amikor új utakat keresve a Brummell-i esztétika ellen megy.

Rendkívül érdekes, hogy Beau Brummell korszakában, a 18. század második felében, a felvilágosult Angliában egy különös divat ütötte fel a fejét: a tehetős arisztokraták házaiban a kifinomult bútorok és elegáns selyemtapéták mellett a fekete rabszolgákat is ügyesen kipofozták, hogy azok illeszkedjenek a fényűző enteriőrökhöz. Szörnyen hangzik ez a 21. századi nézőpontból, ám ennek a folyamatnak jelentős hatása volt a későbbi fejlődésre. Monica L. Miller, a New York-i egyetem professzora, 2009-ben megjelent könyvében, a "Slave to Fashion"-ban részletesen bemutatja, hogyan alakították a felszabadított rabszolgák a 18-19. században stílusukkal és öltözködésükkel egyéni és közösségi identitásukat.

Julius Soubise, a karibi származású lovagló és vívótanár, aki piros, gyémántokkal díszített magassarkú cipőjében vonult fel, igazi különlegesség volt London utcáin. Excentrikus öltözködése és egyedi modora miatt legendák és karikatúrák születtek róla. Az elegancia kétarcú megjelenése, a visszafogott és a hivalkodó stílus egyaránt, a dandy kultúra kifejezőeszközévé vált, amely lehetőséget adott viselőinek arra, hogy kifejezzék önállóságukat, szabadságukat és társadalmi státuszukat. E stílus szerves részét képezte a „fekete íz”, amely a modern black dandy-k, mint Lewis Hamilton, ASAP Rocky, Dappered Man és André 3000, jellegzetessége is lett.

A black dandy stílus a 18. századi kezdetektől végigvonul a fekete diaszpóra történetén egészen napjaink fekete divatbemutató, klub vagy vizuális kultúrájáig. És bár a fogalom férfiközpontú, ha a 20-as évek Harlem Reneszánszát nézzük, akkor a forrongó értelmiségi és művész körökben a fekete queer esztétika is fontos helyet kapott csakúgy, mint a 80-as évek underground vogue mozgalmában. Egyszóval a téma nehéz, de szép. Óriási a merítés és ha valaki nem sajnálja az energiát, igazán mélyre merülhet, hogy felhozzon a felszínre egy igazgyöngyöt.

Egy biztos: a címben is a szabászatra helyezték a hangsúlyt, úgyhogy lehetséges, hogy az utóbbi évek elszállt ember szobrai és Lady Gaga stílusú 15 perces bevonulási performanszaihoz képest egy emberi test és sziluett központú gálát láthatunk majd. ASAP Rocky is az egyik co-chair, úgyhogy Rihannától újra valami extrára szamítok. Kár, hogy ellőtte már a pápa szettet, bár Donald Trump AI képe után nem szólna akkorát. Doechii hatalmasat ment az idei fashion week szezonban, úgyhogy biztos valami nagy finálét készít elő éppen.

A biztonság kedvéért kitette az Instájára az egyik legnagyobb black dandy, André Leon Talley, egykori Vogue szerkesztő, ikonikus fotójának saját változatát. És ezzel fel is tenném az utolsó kérdést: mit csinálnak majd a nők, akik általában elviszik a showt a Met-gálákon ezzel az amúgy erősen férfias tematikával? Oké, hogy Chanel és Yves Saint-Laurent óta az öltöny, a szmoking, a Marlene Dietrich által divatba hozott maszkulin stílus folyamatosan hódít, sőt a Harlemben feltalált eltúlzott zoot suit-ot (párnázott vállú, nagy bőségű öltöny) is viselték a mexikói bevándorló nők, a pacheca-k, de a gála tradicionálisan a nők látványos viseletéről szól. Már ezért is forradalmi, hogy egy ilyen típusú divatesemény dress code-ja a férfiak viseletéből inspirálódik.

Ha belemerültök a net világába, szinte ömlenek rátok az információk az idei és a korábbi gálákkal kapcsolatban. Felfedezhetitek a "legjobb" és "legrosszabb" öltözeteket, és bátran oszthatjátok meg véleményeteket a wannabe vagy szakértő kommentátorokkal. Az egész gála a média jelenlétéről szól, de a jótékonysági célok sem elhanyagolhatóak, így a kommunikáció már a legelején brutálisan intenzív. A csúcsot a hétfői élő közvetítés jelenti, amit követ a levezetés, ahol az utókommunikáció hatalmas hullámokat ver.

A buli kereskedelmi értéke több száz millió dollárra rúg, minden részlet precízen kidolgozva. A kormánykereket a tökéletesség fagyos megtestesülése irányítja, és a napszemüveges robot, Anna Wintour, határozottan tartja kezében. Ennek ellenére számos kritikus vélemény érkezett a választott téma körüli diskurzusban. Az egyetértés abban rejlik, hogy végre itt az idő egy átfogó kiállításra a fekete öltözködési kultúra vonatkozásában, de sokan aggódnak amiatt, hogy nem minden vendég fogja helyesen értelmezni a dress code-ot.

Sokan félnek a kulturális kisajátítás szerencsétlen példáitól, illetve a sértő vagy bántó ruhák esetleges megjelenésétől. Ne felejtsük el, hogy nem is olyan rég még lehetett black face-t (nevetségesen feketére maszkírozott fehéreket) látni a médiában. Én mindenesetre figyelem majd az eseményeket és megírom nektek a véleményemet azon melegében.