A Sötét Angyal, akinek még a saját gyermekei is rettegtek a tekintetétől.

A viktoriánus kor Angliájának valósága távol állt a romantikus mesék világától, és ezt Mary Ann Cotton története is jól példázza. A 19. századi szigetországban az életért való harc mindennapos kihívás volt, ugyanakkor ekkoriban virágzott az arzénkereskedelem, ami különösen kedvezett azoknak, akik hajlamosak voltak mások életének kioltására. Az első női sorozatgyilkos, Mary Ann Cotton, fegyvere az elhíresült méreg volt, és történetének hátterében húzódó indítékok rendkívül sötét és rémisztő képet festenek a korabeli társadalomról.

Ma már egy izgalmas sorozat is készült Mary Ann Cotton megdöbbentő tetteiről, aki a 19. században családját tartotta rettegésben. Gyilkos hajlamainak okait a mai napig nem sikerült egyértelműen feltárni. Ő volt a viktoriánus kor első valódi sorozatgyilkosa, aki hosszú ideig sikeresen rejtette el borzalmas titkait, amelyeket felnőttkorában követett el. Mary Ann Cotton, a Sötét Angyal története ez, aki az 1830-as években született, egy olyan időszakban, amikor Nagy-Britanniát a nehézségek mellett a változás, a fejlődés újdonságai és az élet egyszerűsödése jellemezte.

Ekkoriban indult el az első utasszállító vonat a szigetországban, amely Liverpool és Manchester között közlekedett. Ez a korszak nem csupán a közlekedési innovációk ideje volt, hanem a társadalmi feszültségek és a munkásosztály drámai sorsa is. A rabszolgatartás végleges betiltása mellett a munkások helyzete éppen a legrosszabbra fordult. A munkásosztály tagjai egyetlen, elhanyagolt városrészbe zsúfolódtak, ahol a szegénység mindennapos volt, és a higiéniai körülmények katasztrofálisak. Ennek következtében a kolera és más fertőző betegségek járványos terjedésével kellett szembenézniük, ami rengeteg ember életét követelte. Ráadásul a gyermekmunkások száma is drámaian megnőtt, akik nemcsak hogy súlyos munkakörülmények között dolgoztak, de sok esetben a túlhajszoltság vagy az alultápláltság miatt korán elhunytak.

Ebben a különös környezetben született Mary Ann Cotton (születési nevén Robson), akinek édesapja bányászként kereste a kenyerét, míg édesanyja a korabeli hagyományoknak megfelelően háztartásbeli volt. Tragikus módon, Mary Ann korai gyermekkorában elvesztette édesapját, aki egy munkanap során szenvedett halálos balesetet. Nem sokkal később édesanyja újraházasodott, de az új férfit Mary Ann nem tudta megszeretni, így elhatározta, hogy otthagyja a családi fészket. Gyermekkora és tinédzser évei alatt dolgozott, ruhákat javítva, ami lehetővé tette számára, hogy függetlenedjen. Források szerint ez volt az a pillanat, amikor végre a saját sorsának irányítását a kezébe vette. Nővérnek tanult, és emellett egy vasárnapi iskolában óraadóként dolgozott. A kor szokásai szerint a nők számára nem volt opció a hajadon élet, így Mary Ann is férjhez ment, bár viszonylag későn, 20 éves korában kötötte össze az életét valakivel. Ekkor kezdődött el a furcsa halálozások sorozata az Egyesült Királyságban, amelyek mindegyikében egy dolog közös volt: Mary Ann Cotton.

1852-ben ment feleségül William Mowbray-hez, akivel úgy tartják, legalább négy gyermekük született, más források viszont nyolc-kilencet is állítanak - tekintve, hogy mindössze három gyermek maradt életben, és legalább öt halálesetről hallottak akkoriban, a nő férjén kívül. Mindegyik halál szokatlanul gyorsan következett be, és mint ma már tudjuk, gyomorhurut okozta vesztüket, amelyre akkoriban nem létezett gyógymód, hiszen nem is ismerték ezt a betegséget.

Mary Ann férje 1864-ben hunyt el, szintén gyomorhurut következtében. Ezt követően a betegség...

akivel egyetlen életben maradt gyermeke, Isabella Jane élt. Első férje halála után ugyanis nem sokkal két további gyermeke is meghalt tisztázatlan körülmények között.

Az 1860-as évek vége felé házvezetőnőként állt egy James Robinson nevű özvegy férfinál, akivel hamar közel kerültek egymáshoz, és össze is házasodtak. Robinsonnak volt három gyermeke korábbi házasságából, akik közül kettő hirtelen meghalt nem sokkal azután, hogy a pár frigyre lépett volna. Később közös gyermekeik is születtek, akik közül szintén az összes meghalt, amit Robinson furcsállt, kezdte sejteni, hogy felesége keze lehet a dologban. Az erősítette meg ebben, amikor Mary Ann megkérte őt, kössön életbiztosítást. Nem várta meg, hogy ő legyen a következő áldozat, elvált és nem kötötte meg a biztosítást.

Mary Ann 1870-ben kötött házasságot Frederich Cottonnal, akitől két gyermekük született. Sajnos 1872-re mindhárman elhunytak, tragikus módon gyomorhurut következtében. Frederichnek volt egy fia egy korábbi házasságából, akit valamilyen okból nem adott fel, és egy évig együtt nevelkedtek. Az életük azonban nem volt könnyű, hiszen szegénységben tengődtek, és rengeteg nélkülözéssel kellett szembenézniük. Végül ez a nehéz helyzet vezetett ahhoz, hogy 1873-ban lelepleződtek, és a férfit letartóztatták.

Mivel a család nem élt éppen fényűző körülmények között, a korabeli hagyományoknak megfelelően Thomas Riley, a szegénységsegítő helyi közösségi vezető, meglátogatta őket. Kérdéseket tett fel az életkörülményeikről, mindennapi tevékenységeikről, valamint a kis Charlesról, aki akkor csupán hétéves volt. Ekkor Mary Ann véletlenül megosztott egy aggasztó megjegyzést: azt mondta a férfinak, hogy "hamarosan el fog menni a kisfiú, követni fogja a többi Cotont". Ez a kijelentés felkeltette a közösségi vezető figyelmét, és a rendőrség bevonásával nyomozás indult Mary Ann Cotton ügyében. Közben hírt kaptak Charles tragikus haláláról is, ami tovább erősítette gyanúikat, így végül letartóztatták a nőt.

Néhány hónapot töltött a börtön falai között, ám a bíróság előtt nem ismerte el bűnösségét – annak ellenére, hogy tizenhárom gyilkossággal vádolták, és minden egyes vádpontjára volt egy ravasz magyarázata. Charles esetében érvelése szerint arzénmérgezés érte, ami a viktoriánus korszakban viszonylag elfogadott jelenségnek számított, hiszen még a tapétákba is előszeretettel kevertek belőle. Ennek ellenére bűnösnek találták a kisfiú halálában, viszont a többi vádra ügyesen tudott választ adni, így azokat sikerült elkerülnie.

Sor került az igazságszolgáltatásra: kötél általi halálra ítélték. Kivégzése ügyetlenül alakult, ugyanis a csapóajtót túl alacsonyra állították, így a rövid zuhanás nem végzett Maryvel, ahogy az általában történni szokott. Így aztán, a hóhér kénytelen volt megfojtani.

Igazi angol lady módjára végzett áldozataival Mary Ann Cotton, ugyanis minden egyes gyilkossága alkalmával teát főzött, amit megspékelt néhány csepp arzénnal. Ennek hatására gyomorhurut alakult ki férjeinél és gyermekeinél is, viszont nem lehetett semmivel bizonyítani, hogy mérgezés okozta betegségüket. Az arzén ugyanis egy színtelen, szagtalan anyag, ami nem is hagy nyomot maga után, mindössze pusztítást.

Mary Ann veszte a túlzott magabiztossága volt, megbízott a szer hatékonyságában, és két évtizednyi gyilkolás után már nem volt annyira körültekintő, mikor és hogyan végez áldozatával. Így történhetett, hogy Charles halála után a halottkém azonnal a mérgezésre utaló jeleket kereste a kisfiún.

Indítéka a gyilkosságokra egészen meghökkentő, mivel kizárólag a pénzvágy hajtotta, ki akart törni a szegénységből. Amikor megismerkedett egy férfival, célja volt, hogy teherbe essen tőle, majd megkérte az adott férfit, kössön életbiztosítást gyermekükre és saját életére is. A gyermekhalandóság gyakorisága miatt ez nem is volt buta ötlet, viszont mint már tudjuk, feltehetően sokkal kevesebb gyermeke halt volna meg természetes úton. Miután végzett valamennyi gyermekével és férjeivel, begyűjtötte az életükért járó pénzt, és abból tartotta el magát.

Története a mai szemszögből nézve egyszerre szívszorító és felháborító; különösen azért, mert a megmaradt iratok tanúsága szerint Mary Ann Cotton egész életében meg volt győződve arról, hogy ártatlan. Nem értette, miért vonták felelősségre cselekedeteiért, és ezt a meggyőződést egészen az utolsó pillanatig megőrizte.