A sport iránti szenvedély felülkerekedett a zord időjáráson.

Az esős időjárás nem állította meg a marosvásárhelyi sportkedvelőket, akik a közösségi élményt keresve gyűltek össze az idei 4 Run 4 Fun sorozat utolsó állomására, a Mikulás-futásra. Szombat délelőtt és délben a Somostető festői környezetében álltak rajthoz a résztvevők. A Master Ski&Bike Club és partnerei által szervezett esemény immár kilencedik alkalommal valósult meg, és a zárószakaszra több mint ötven gyermek és száznál is több felnőtt nevezett be. A legfiatalabb versenyzők mindössze 2-3 évesek voltak, akik már korán felfedezték a futás örömét.

A négyfordulós verseny lényegét főszervezője, Klosz Viktor, aki a 2019-ben elhunyt neves sportoló, Klosz Péter testvére, osztotta meg velünk. Klosz Péter a hazai triatlonszövetség egykori elnökeként nemcsak a sportág fejlődéséért dolgozott, hanem sokak számára inspiráló példakép is volt. Viktor szavai révén betekintést nyerhetünk a verseny szellemiségébe és céljaiba.

Ez a verseny mindig az ősz beköszöntével veszi kezdetét, kéthetes ciklusokban zajlanak a fordulók. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a marosvásárhelyi futóközösség körében egyre inkább népszerűvé vált ez az esemény. A sorozat a marosvásárhelyi sportlíceum egykori katedravezető tanárának, Szász Albertnek a nevét viselő emlékversennyel indult még októberben. Ezt követően debütált a Kőmedve futam, amelynek rajtja a somostetői kőmedvénél zajlott. A harmadik forduló egy különleges éjszakai futam volt, amelyet az öcsém emlékére szervezünk meg évente. Ennek a versenynek különös vonzereje van, hiszen sokan nem mernek késő este egyedül futni. December elején a Klosz Péter-emlékversenyt követően a Mikulás-futás is megrendezésre kerül. Az első és az utolsó fordulón a gyerekek is megmérettethetik magukat, hogy kipróbálják gyorsaságukat. Klosz Viktortól megtudtuk, hogy a verseny jótékonysági célt is szolgál: az összegyűlt adományokat minden évben a marosbogáti Emmaus gyermekotthon lakóinak és a nehéz körülmények között élő tehetséges futónak, az otthonban gyerekfelvigyázóként dolgozó Tams Viorelnek juttatják el.

A főszervező elárulta, hogy a négyszakaszos megmérettetést az öccse álmodta meg, azzal a szándékkal, hogy az őszi és téli időszakban, amikor a versenyek száma csökken, aktívan mozgásban tartsa a helyi sportkedvelő közösséget. Az eseményekre általában 150-200 versenyző nevez, és a résztvevők 60-70%-a visszatérő arc, akik már többször is próbára tették magukat. A korcsoportok győzteseit, valamint az open kategória legjobbjait – azaz az öt legjobban teljesítő férfit és nőt, akik mind a négy szakaszban részt vettek – a legtöbbször az utolsó forduló után ismerik el díjakkal. Ez a hagyomány most sem változott.

Az aprónép és a nagyobbacska barátok vidáman gyülekeztek a rajtvonalnál. A 7 év alattiaknak egy 500 méteres távot kellett teljesíteniük, míg a 7-8, 9-10 és 11-12 évesek egy kilométert, a legnagyobbak, a 13-14 évesek pedig két kilométert futottak. A díjátadón kiderült, hogy volt egy kislány, aki az eső miatt csúszós talajon kétszer is elesett, de ez nem törte meg a kedvét; bátor kitartással folytatta a versenyt, és végül ő is díjat vehetett át. A legkisebbek, a "manók" mezőnyében nem hirdettek rangsort a szervezők, de a nekik járó oklevél és mikuláscsoki természetesen nem maradt el. Örömteli volt látni, ahogy a fiatal versenyzők igazi sportemberekként nyújtották a kezüket egymásnak, függetlenül attól, hogy ismerték-e a jutalomra várakozókat vagy sem.

A felnőttek versenye déli 12 órakor indult, amit a szervezők gondosan megterveztek. A rövid táv 4,4 kilométeres volt, míg a hosszú táv 8,8 kilométert tett ki, így a résztvevők kétszer, illetve négyszer rótták a 2,2 km-es versenypályát. A rövid távra a 15-16, 17-19, 20-29, 30-39, 40-49, 50-59 évesek, valamint a 60 éven felüliek korcsoportjaiban lehetett jelentkezni, míg a hosszú távon a 20-29, 30-39, 40-49, 50-59 évesek és a 60 év fölöttiek indultak. A futók eredményei a rendezvény Facebook-oldalán elérhető linken találhatóak.

A megmérettetés után a résztvevőket forró tea, ínycsiklandó pizza, friss szendvicsek és édes finomságok várták. Ez a közös étkezés teremtette meg azt a bensőséges légkört, amely végigkísérte az egész eseményt. Egyértelművé vált, hogy itt nem egymás legyőzése a fő cél, hanem az összetartozás élménye egy olyan közösségben, ahol a babakocsiban békésen szundikáló kicsi éppúgy helyet kap, mint a gyönyörű, nyugodtan figyelő kutyus.