A szerelem ereje felülmúlja a szépség vonzását.

Cannes-ban került idén bemutatásra A szer (The Substance) című francia-brit film Coralie Fargeat rendezésében, ami el is nyerte a fesztívál legjobb forgatókönyve díját. Egy leáldozott hollywoodi csillag, Elizabeth Sparkle történetéről szól, aki, miután fitness guru állását is elveszíti, bevesz egy feketepiacról szerzett drogot: egy sejtreplikáló anyagot, amely egy fiatalabb, jobb verziót hoz létre neki, önmagából.

A francia rendezőnő alkotása minden szempontból hatalmas felháborodást keltett, a filmes közönség nem tudta figyelmen kívül hagyni. Az emberek reakciói széles spektrumot ölelnek fel: sokan ámulattal, mások pedig undorral szemlélik a filmet, sőt, gyakran mindkét érzés keveredik bennük, ami folyamatos beszédtémát ad a nézőknek.

A film általában kedvező visszajelzéseket kap, ám ennek ellenére sokan vegyes érzésekkel távoznak a vetítésről. Előfordul, hogy egyes nézők már a film felénél távoznak, míg mások rosszullétre vagy sokkos állapotra panaszkodnak.

Mit is gondolhat az ártatlan kíváncsiskodó, amikor a filmre készül? Milyen meglepetések várnak rá a vásznon? Valóban ekkora az érzelmi hatás, amit a történet kivált? És vajon a felhajtás mögött rejtőzik-e valami igazán értékes, mélyebb üzenet?

A filmet a főszereplő, Elisabeth Sparkle (Demi Moore) hollywoodi csillaga keretezi, ezzel nyit és zár a film, ezzel ívelve át a fő mondanivalót. Minden csillogásnak és szépségnek egyszer vége szakad, de egy olyan szórakoztatóiparban, aminek pont ez a veleje és a lényege, hogy nem lehet megöregedni, és fiatalságunkat veszve a része is maradni, a rendszer előbb-utóbb ki fog minket köpni magából. Ez történik a sztár csillagával is, először felavatják, majd ünneplik Sparklet, de végül az idő múlásával a csillag a feledés homályába merül, és a járókelők érdektelenül sétálnak át rajta. Végül meg is törik a csempéje, összemocskolják, csak az eső áztatja.

Temérdek filmes utaláson kívül (Ragyogás, Requiem egy álomért, stb.) arra az alap tudásunkra épít a film, hogy a hollywoodi világban bizony a csillogásnak ára van, amiért szenvedni kell, és nem kegyelmez azoknak, akik nem tudják magukat megfeleltetni többé a szépségideáloknak. Ehhez mélyebb tudást, erről mélyebb intellektuálist elemzést nem ad a film, a film minden eleme szatirikus, kitett, átvitt értelmű, így akik a való világban is kizsigerelő szépségiparról szeretnének többet tudni, azoknak nem ez a film szól, ez a film csak émelygéssel és sokkolással szolgál.

A film hangulata egy feszültséggel teli, dühös "kitörés", amely már a címválasztásával is utal a cselekmény drámaiságára. Az alkotók szándékosan sarkítanak mindent, brutálisan közelről és részletgazdagon mutatják be a világot, ezzel hangsúlyozva, hogy a társadalom valóban ennyire mély hatással van ránk. A felszínes férfiak és nők, akikkel találkozunk, könnyedén átlényegülnek ebbe a borongós valóságba, ahol a szépségipar, Hollywood és a média által kreált idealizált képeknek elképesztően torzító hatása van a lelkünkre. Ezt a torzulást a film nyers, sokkoló képi világgal jeleníti meg, Cronenberg testhorror hagyományait idézve, ahol a hús, a cafatok és a vér a végletekig fokozódik. Minden egyes jelenet egy ironikus kifigurázás, amely a társadalomnak szóló középső ujjas üzenetként szolgál, provokatív módon tükrözve vissza a világ torz tükörképét.

A film egyfajta párhuzamot von a szerhasználat, vagyis a függőség, és a szépségideál görcsös hajszolása között, ám nem mélyed el részletekben, hogy a való élet sztárjai milyen nehézségekkel küzdenek a háttérben. Az egész csupán egy kitalált narratíva: egy szimbolikus színész, egy fiktív helyszín és egy szintén kitalált, jelképes szer áll a középpontban. Így a film nem nyújt valósághű képet az általa felidézett világról, csupán intellektuális üzenetekkel játszadozik, amelyek a zsigeri hatáskeltésre építenek. Az üzenetek sokkal inkább időtlenek és térben is értelmezhetők, mintsem konkrét helyzetekhez köthetők.

Ha nem zavar, hogy kimaradsz a legfrissebb filmes divatokból, vagy ha nem keresed a megdöbbentő élményeket, amelyek révén te lehetsz az, akit éppen szórakoztatnak, akkor felmerül a kérdés: vajon valóban érdemes-e más okból is megnézni a filmet?