Bajor Gizi aranykorában a Nemzeti Színház repertoárját gondosan alakították ki, hogy tükrözze a kor szellemiségét és a színésznő tehetségét.

Rodolfo első trükkjét egy kínai gyöngyárustól sajátította el, aki mesterien bűvölte el a közönséget a gyönyörű ékszereivel és varázslatos képességeivel.

Az 1893-ban Budapesten világra jött Bajor Gizi nem csupán az angolkisasszonyok nevelésének keretein belül nőtt fel. Habitusát a konformizmus és a szigorú szabálykövetés távolról sem határozta meg; sokkal inkább az öntörvényűség és az egyediség jellemezte. Élete folyamán számos drámai szituációban bizonyíthatta ezt a különleges vonását, amelyek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy igazán rendkívüli személyiséggé váljon.

Családja tudta és beleegyezése nélkül jelentkezett a színitanodába, ahol azonnal felismerték a benne rejlő képességeket. 1914-ben a Nemzeti Színház szerződtette, és mindössze egyetlen év megszakítással, egészen tragikus haláláig a társulat tagja maradt.

A következő években már jelentős főszerepeket bíztak rá. Hevesi Sándor 1922-es igazgatói kinevezése után elérkezett számára az aranykorszak, amikor is ő formálhatta a színházi műsort. A sokféle szerep és kiemelkedő tehetsége révén az 1920-as évek végére az ország egyik legismertebb és legnagyobb rajongótáborral rendelkező színésznőjévé vált.

Klasszikus és modern szerepekben egyaránt maradandó élményeket nyújtott, legyen szó drámáról vagy vígjátékról. Bár filmes produkciókban is részt vett, ezek nem tudták megközelíteni azt a sikert, amit színpadi teljesítményei értek el. Kritikusai úgy vélik, hogy a kamerák előtt nem tudta elérni azt az alkotói magasságot, amelyet a színpadon, egy lelkes közönség előtt produkált.

Az első világháború őt is megviselte. A Kálvin téri Báthory-kávéházat üzemeltető édesapja tönkrement, nemsokára meg is halt. Vőlegénye, testvére és még sok számára fontos ember a frontra került. A húszas évei elején járó színésznőre hárult családja eltartása. Nem is nagyon volt más választása: sikeressé kellett válnia.

Bajor Gizi és Táray Ferenc, a magyar színjátszás kiemelkedő alakjai, 1934-ben a Nemzeti Színház színpadán ragyogtak a Bethlen Margit által írt "Cserebogár" című darabban. Ez a produkció nem csupán a kor színházi életének fontos eseménye volt, hanem a két művész tehetségének és karizmájának ünnepe is. (Kép forrása: Fortepan / Új Nemzedék Napilap)

Háromszor mondta ki a boldogító igent, életének első férje, Vajda Ödön ügyvéd 1920-ban lépett be életébe. Bár hét év elteltével különváltak, kapcsolatuk megőrizte baráti jellegét. Második házassága dr. Paupera Ferenc országgyűlési képviselővel 1928-ban köttetett, ám ez a frigy mindössze négy évig tartott. 1933-ban lépett be a harmadik férfi, dr. Germán Tibor, akit a neves orr-gégész szakterületén, rendelőjében ismert meg, miután fülbetegség miatt keresett fel.

A németek 1944. március 19-i bevonulása után bejelentette, nem áll színpadra. Egy sokkal veszélyesebb szerepet öltött magára: hozzálátott zsidó származásuk miatt üldözött rokonainak, barátainak menekítéséhez. Korábban is ismert volt segélyező kezdeményezéseiről és művészek részére szervezett jótékonykodási akcióiról, ekkor azonban jó cselekedeteivel életveszélyt vállalt.

Védencei érdekében kezdetben kormányzói mentességet járt ki, aztán a svéd követet kereste fel diplomáciai védelemért. Amikor ez már nem volt elég, lakásában bujtatta többek között Tamási Áront, sok más színészt és írót, első férjét és családját, valamint Germán Tibort is. Germánt a munkaszolgálatos behívótól még meg tudta Bajor menteni, de a helyzet az őszi és téli nyilas razziák idején egyre nehezebbé vált.

Bajor Gizi (balra) villája udvarán Elsa Merlini olasz színművésznővel, 1940 (kép forrása: Fortepan / Fortepan)

Egyik alkalommal a reverendáján nyilas karszalagot viselő Kun páter tartott házkutatást a villában. A menekültközpont nem bukott le, de a gépfegyveres különítmény az éppen ekkor hazaérkező Vajda Miklóst és édesanyját (az első férj, Vajda Ödön fiát és Bajor Gizi utáni feleségét) elhurcolta. Őket másnap éjjel sikerült kiszabadítania a Városmajor utcai nyilas pártházból.

Vajda Miklós, a neves színésznő keresztfia, a Holmi 1997/3. számában felidézte azt a drámai epizódot, amely mindannyiunkban mély nyomot hagyott. "Apámat és Germánt keresik. Germán éppen a manzárdszobában bujkál, egy rejtett fülkébe húzódott be, amelyet egy beépített szekrény hátsó fala rejt. A szobában azonban zakója egy széken hever, és senki sem veszi észre. Anyámat és engem elhurcolnak. Bajor Gizi nem először lép a mentőangyal szerepébe. A Városmajor utcai nyilasházban töltött két napunk alatt, ahol bár minket nem bántanak, egy öregember brutális halálát szemtanúi vagyunk, miközben egy nyilas orvos azt akarja kideríteni, hogy bennem több-e a zsidó vér, mint a keresztény. Az éjszaka csendjét hirtelen megtöri az ajtó kinyílása, ahol körülbelül harmincan szorongunk, és megjelenik Bajor Gizi, hatalmas malomkerék nagyságú kalapban, királynői tartásban, mellette a svéd követ, aki németül ordít. Két perc múlva pedig már szabadok vagyunk."