Benkő Levente: Még számos olyan napirendi téma áll előttünk, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják a tárgyalások előrehaladását.

Márpedig a Diplomáciai Kristálygömböm azt suttogja, hogy a közelgő alaszkai amerikai-orosz csúcstalálkozó kedvező kimenetele várható. De miért is? Mert a résztvevő felek Ukrajnát érintő stratégiai törekvései találkoznak egymással, és ezen túlmenően is léteznek közös érdekeltségek, amelyek a régió stabilitását célozzák meg.

Trump számára a legfontosabb cél az, hogy saját sikereként állíthassa be a háború mihamarabbi leállítását. Ez személyes ambíciója és egyben Amerika stratégiai érdeke is. Ákombákomokkal tarkítva, de kirajzolódik Trump eltökéltsége, hogy kivonja Amerikát az ukrajnai zsákutcából, mert az zavarja a fő stratégiai ellenféllel (Kínával) való konfrontációt. Persze mindezt a kapituláció (látszata) nélkül.

Trump fő céljának mintegy tükörképeként Putyin nyerésben van a hadszíntéren. Minimum a Donbassz teljes elfoglalása nélkül aligha lesz hajlandó a front befagyasztására. Ugyanakkor ki akarja használni a Trumpban rejlő lehetőségeket. Keresi a pontot, ahol nemcsak kiléphet az emberben, anyagban és befolyásban egyaránt költséges háborúból, hanem Amerika által legitimálva demonstrálhatja a helyét a legnagyobbak ligájában.

Mindezt tudják is egymásról. Azt is tudják, hogy egy azonnali tűzszünet alkalmat adhat az ukránoknak a kritikus frontszakaszokon az erőik feltöltésére és átcsoportosítására. Feltételezve a megállapodásra irányuló közös akaratot - hiszen másképp minek találkoznának - logikus a következtetés: Trumpnak valami nagyot kell ajánlania azért, hogy Putyin kötélnek álljon. Mi lehet ez az ajánlat? A média spekulál a Donbassz még ukrán kézen lévő területeinek harc nélküli feladásáról, de ez most még talán túl gyors és túl nyers lenne. Elképzelhető azonban olyan megoldás is, amely ugyanebbe az irányba mutat, de időben elhúzza azt, fokozatosságot és nyomáspontokat építve a folyamatba. Például azzal, hogy a tűzszünet elrendelése mellett az alaszkai megállapodás felhív az ukrán fegyveres erők visszavonására bizonyos pontokról, a területi kérdés "nyitva hagyásával" későbbi béketárgyalásokra. Cserében Kijev az ukrán hátország elleni stratégiai légihadjárat felfüggesztését kapná. Az ukrán védelmi vonal ily módon történő meggyengítése komoly orosz siker lenne katonai szempontból és diplomáciai értelemben egyaránt. Különösen, ha Zelenszkij ellenáll vagy elszabotálja a végrehajtást. Ezzel ugyanis kivívná Trump haragját és ürügyet szolgáltatna az orosz offenzíva felújításához.

Ha már az eddigieket is túl cinikusnak tartjuk, akkor még bele sem gondoltunk abba, hogy a csúcstalálkozó biztosan nem korlátozódik majd a donbasszi terepasztal tanulmányozására. Van itt még jó pár olyan napirendi pont, amely komolyan olajozhatja a tárgyalások menetét.

A szankciók lebontása Oroszország ellen komoly előnyt jelenthet Trump számára, hiszen ez a kérdés a diplomáciai játszmák egyik súlyos kártyája. Az ilyen intézkedések rugalmasan alkalmazhatók, akár szigoríthatók, akár enyhíthetők, ami lehetőséget ad arra, hogy az amerikai elnök újabb szankciókat helyezzen kilátásba, ha úgy látja jónak. Az orosz gazdaság sajátos struktúrája miatt az energiakereskedelem korlátozása kardinális kérdés Moszkva számára. Jelenleg a világpiaci olajárak mélyponton vannak, ami nem kedvez az orosz költségvetésnek. A szankciók következtében az oroszoknak alternatív, sötét utakon kell kereskedniük, diszkont áron értékesítve termékeiket, amit egyes vásárlók, mint Kína és India, ki is használnak. Az Egyesült Államok viszont nem kívánja megkönnyíteni a konkurencia helyzetét az általuk tervezett energiaexporttal, így az ajánlat komoly kihívást jelenthet.