Bruncsák Anna: A büntetés inkább lázadást szül, semmint a fejlődés ösztönzését | Nőileg Bruncsák Anna írásában arra világít rá, hogy a büntetési formák nemcsak elnyomják az egyént, hanem lázadásra is késztetnek. Ahelyett, hogy a fejlődést elősegítenék, s

Képzeld el egy pillanatra, hogy elkövettél egy hibát. A főnököd kioktat, megaláz, megfenyeget és levonja a fizetésed. Meg sem merem kérdezni, hogy érzed magad, inkább azt kérdezem, mit gondolsz a főnöködről? Mit gondolsz magadról? Milyen késztetést érzel a hibáddal kapcsolatban? Lelkesen a jóvátételre tudsz koncentrálni, és úgy érzed, hogy a kapcsolatod a főnököddel teljesen rendben van így? Nem hiszem. Minden bizonnyal szükséged lenne időre, hogy meg tudj nyugodni, aligha végeznéd jókedvvel a munkád. Ezek után kétlem, hogy szeretettel a kebledre ölelnéd a főnököd, és várnád a következő közös munkát.

Mindenki követ el hibát. Vajon milyen főnökre lenne szükséged ahhoz, hogy kihozhasd magadból a legtöbbet?

Az együttműködés kulcsfontosságú, különösen, ha a felettesed aktívan részt vesz a megoldások keresésében. Ha tiszteletteljesen, de határozottan támogatja azokat a megállapodásokat, amelyekre közösen jutottatok, az valóban serkenti a motivációdat. Olyan jó érzés, amikor elismeri a munkádat és biztat a további lépések megtételére! Ilyen környezetben sokkal könnyebben belemerülsz a feladatokba, és gyorsabban találod meg a megoldásokat, amelyek előre lendítenek. Amikor egyensúlyban vagy, és jól érzed magad, nemcsak a saját bőrödben, hanem a kapcsolataidban is, akkor valóban megnyílik a fejlődés kapuja.

"Holott honnan is eredhetett az a megdöbbentő gondolat, miszerint ahhoz, hogy egy gyermek jobban viselkedjen, először rosszabbul kellene éreznie magát? Valójában a gyermekek akkor mutatják a legjobb magatartást, amikor boldogok és kiegyensúlyozottak." - fogalmaz dr. Jane Nelsen, a Pozitív Fegyelmezés alapítója.

Sok szülő és pedagógus gyakran rázza a fejét, amikor a büntetések hatékonyságáról beszélünk, mondván: „a büntetés biztosan működik, különben azonnal nem hagyná abba a helytelen viselkedést.” Azonban a viselkedéspszichológia figyelmeztet minket arra, hogy bár a büntetés hatása rövid távon valóban megszüntetheti a nem kívánt magatartást, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a probléma valószínűleg újra meg fog jelenni. Sőt, gyakran erősebben, tartósabban és más, szintén helytelen viselkedési formák kíséretében tér vissza.

A büntetés esetén rendszerint három típusú reakció figyelhető meg a gyermek részéről, amelyek az ő habitusa és az addigi tapasztalatai alapján változhatnak:

Lázadás: "Nem parancsolhatsz nekem. Az életemet én irányítom, és azt teszem, amit csak szeretnék."

Bosszú: "Majd meglátod, milyen, amikor olyan rosszul érzed magad, ahogyan én. Akkor is megmutatom neked, ha nekem is fájni fog."

Bezárkózás és alacsony önértékelés: "Talán tényleg nem vagyok elég jó. Ki tudna engem szeretni?" "Nem tudom, hogyan feleljek meg az elvárásaidnak. Inkább úgy élek, hogy ne tudd, mit csinálok, így legalább elkerülöm a büntetést."

Szülőként az a célunk, hogy gyermekeink akkor is példamutatóan viselkedjenek és helyes döntéseket hozzanak, amikor nem állunk mellettük. A büntetés gyakran csak megfelelési kényszert vagy éppen ellenkezőleg, lázadást szül, de nem segíti elő a valódi fejlődést.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom olyan szülőkkel, akik szinte mindent megengednek a gyereküknek. Köszönöm, de nem szeretném, ha a kisfiamból vagy kislányomból egy kis zsarnok nőne ki. Ez a "nehogy bántsuk meg őt" mentalitás valóban divatos lett, és sokan jogosan tiltakoznak ellene. A túlzott engedékenység ugyanis hosszú távon ugyanolyan káros hatással lehet a gyermek fejlődésére, mint a túlzott büntetés. Ezzel arra tanítjuk a gyereket, hogy tetteinek nincsenek következményei, és egy torz képet festünk a valódi életről, az egészséges kapcsolatok dinamikájáról és az önértékelésről.

Határozd el, hogy következetes leszel anélkül, hogy büntetést alkalmaznál. Vezesd végig a megbeszélteket higgadtan és kedvesen, ahogy eltervezted. Ez a valódi FEGYELMEZÉS lényegét tükrözi: a disciplina, amely a discĕre ("tanulni") igéből származik, nem csupán a tanulás folyamatát jelenti, hanem magában foglalja a discipulus ("tanítvány") és ennek kapcsán a "tanító" fogalmát is.

Fegyelmezni tehát módszeres folyamat, amely során valakit tudásra vagy készségekre tanít a mentor. Az educāre ige eredeti értelme: felnevelni, előre vezetni. Az educatio üzenete az, hogy a nevelés aktív, alakító folyamat: nem csupán tudást "nyomunk" a tanulóba, hanem segítjük, hogy maga fedezze fel képességeit és értékeit. A pedagógus vagy mentor feladata, hogy irányt mutasson, ösztönözzön, és támogassa a személyiség kibontakozását, legfőképpen saját minták és gyakorlás alapján.

Miért olyan nehéz megőrizni a nyugalmat és a kedvességet, miért tűnik lehetetlennek a következetesség? Sokan azt mondják: „Ez nekem nem megy, nem vagyok ilyen típus,” és már lapoznak is tovább. De a szívük mélyén ott motoszkál a lelkiismeret-furdalás, hiszen érzik, hogy van lehetőségük jobban teljesíteni, hogy van út a fejlődés felé. Ezen a gondolaton érdemes elgondolkodni: miért is adjuk fel olyan könnyen, amikor a változás kulcsa a kezünkben van?

Higgyétek el, ez bőven elegendő: csupán annyira van szükség, hogy valóban a legjobbat akarjuk kihozni magunkból, és energiát, figyelmet fektessünk ebbe a folyamatba. Elég, ha időt szánunk arra, hogy gazdagítsuk saját készségkészletünket, hiszen ezek olyan képességek, amelyek bármikor fejleszthetők, függetlenül attól, hogy milyen mintákat és tapasztalatokat hoztunk magunkkal a gyerekkorból.

Mostantól a megoldásokra helyezzük a hangsúlyt, nem pedig a hibák keresgélésére. Ez a szemléletváltás elegendő ahhoz, hogy a résztvevők egy jól működő eszközkészlettel léphessenek ki az élet kihívásaival teli világába.

Amennyiben még nem vagy biztos abban, hogy a büntetés valóban indokolt-e, itt van egy elgondolkodtató kérdés: létezik-e olyan gyermek, aki a folyamatos büntetések hatására soha többé nem vétett hibát?

Hogyan képezheted magad szülőként: légy nyitott az önképzés lehetőségeire (mindfulness, indulatkezelés, kommunikációs készségek stb.), válassz gyakorlati szülőtréninget, ahol nem csak olvasol és előadást hallgatsz, hanem gyakorolhatsz is, szemléld érdeklődéssel az ismerős családokat. Néha meglepő, hányféleképpen lehet jól csinálni, és megtalálni a család saját jó megoldásait.