Bumm a fejbe! – 30 év magyar gengszterrap története A magyar gengszterrap három évtizede formálja a hazai zenei kultúrát, egyedi hangzásával és kifejező lírájával. A műfaj gyökerei a 90-es évek elejére nyúlnak vissza, amikor a hip-hop világában megjelent

Ahogy a mondás tartja, az idő repül, és mindenkinek megvan a saját módszere arra, hogy mérje ezt az elillanó pillanatok múlását. Én például az év elején egy meglepő hirdetésre bukkantam, amelyben arról értesültem, hogy január 17-én a Budapest Arénában egy különleges jubileumi koncertre készülnek. Ganxsta Zolee és a Kartel 30 éves fennállását ünneplik, ami önmagában is elképesztő, és mindehhez rengeteg vendégzenész és fergeteges buli társul. Ekkor döbbentem rá, hogy valóban szinte észrevétlenül telik az idő!

Mert nem is volt az még annyira régen (legalábbis szerintem), amikor egy kazettáról a házibuliban egyszer csak az amerikai gettók filmekből ismert ritmusai köszöntek vissza, de ami igazán érdekes volt, hogy maga a szöveg - abszolút újdonságként - magyarul szólalt meg. Bizony, a Ganxsta Zolee és a Kartel méltán tekinthető műfajteremtőnek, olyan értelemben, hogy a tengerentúli gangsta rap magyar változatának abszolút úttörőjeként vonultak be a zenetörténetbe, ugyanis őket megelőzően ilyent senki sem csinált.

Kezdetben nem éppen szívélyes fogadtatásban részesültek a korabeli könnyűzene képviselői, akik közül csak kevesen bíztak abban, hogy ez a műfaj ebben a formában elnyeri a magyar közönség tetszését. Ám, ahogy a mondás tartja, a többi már a múlt ködébe vész. A Kartel megérkezett, a színpadra lépett, rappelt és diadalmaskodott, és úgy tűnik, hogy ez a három évtizedes kaland még korántsem ért véget.

A jubileumi buli a Budapest Arénában zajlott, és ez volt az első a tervezett sorozatból, hiszen a hírek szerint az idei évben több különleges fellépés is várható. Az eseményen színpadra lépett minden olyan személy, akinek az elmúlt három évtizedben bármilyen kapcsolata volt a Kartellel. A résztvevők száma lenyűgöző volt, hiszen az 1995-ben megalakult együttes története során sokan jöttek és mentek, de mára már csupán két alapítótag maradt: Ganxsta Döglégy Zolee, akit Zana Zoltán néven ismer a világ, és Big Daddy Laca, akit Kalmár László néven anyakönyveztek 1968-ban. A kerek évforduló apropóján Laca merész döntést hozott: Dudich Ákos, a fordító, volt zenei újságíró, könyvkiadó és író közreműködésével megírta a zenekar históriáját. Az így készült könyv tavaly év végén látott napvilágot a Konkrét Könyvek Kiadó égisze alatt, és a címe: "30 évem a Kartelben".

Ahogyan a cím is utal rá, Big Daddy Laca saját egyedi perspektívájából tárja elénk az első magyar gengszter rap formáció történetét. Az olvasó nem csupán egy klasszikus értelemben vett önéletrajzi könyvet tart a kezében, hanem egy izgalmas narratívát is, amelyet a szerző mellett a körülötte lévő pályatársak, barátok és családtagok kommentárjai gazdagítanak. Ennek következtében a történet sokszínűsége és mélysége egyaránt megnövekszik, hiszen nem csupán Laca nézőpontját ismerhetjük meg a korabeli eseményekről. A könyv előszavában Ganxsta Zolee kijelenti: "Ez a könyv azért is k...a érdekes, mert végre nem az én szemszögemből vannak elmesélve a sztorik. Tudod, amit hallasz, az nem az igazság. Az csak egy vélemény. Amit látsz, az nem a valóság. Az csak egy nézőpont." E megállapítás részben igaz, hiszen a könyv lehetőséget ad arra, hogy más perspektívák is érvényesüljenek, ezáltal pedig a mondanivaló igencsak színesebbé válik. Az eltérő nézőpontok összefonódása nemcsak a történet hitelességét növeli, hanem egy gazdagabb, komplexebb képet fest a magyar rap színteréről és annak alakító személyiségeiről.

A mondanivaló gazdagsága valóban figyelemre méltó, hiszen a szerzőpáros nem csupán a műfajteremtés érdemeit emeli ki, hanem inkább egy személyes visszaemlékezés és vallomás formájában osztja meg tapasztalatait. Az elmondottak egy olyan egyén életútjáról szólnak, aki valóban különleges utat járt be. Különösen üdvözlendő, hogy a történet nem a Kartel 1995-ös megalakulásával indul, hanem a gyermekkori élményekkel kezdődik. Ez a megközelítés – a későbbi magánéleti eseményekkel együtt – remek keretet ad a zenekar történetének, lehetővé téve, hogy a hallgató vagy olvasó teljesebb képet kapjon a különböző fordulópontokról és mérföldkövekről, valamint azok ok-okozati összefüggéseiről.

Kalmár László története valóban egy tipikus közép-európai mese, tele nosztalgiával és feszültséggel. A boldog gyerekkor képe a régi Leninvárosban bontakozik ki, ahol László már a könyv elején éles határvonalat húz: ő a keleti oldalról érkezett. Ezzel a kijelentéssel nemcsak a származását jelöli meg, hanem egyben utalást is tesz a Keleti oldal, nyugati oldal című Kartel-slágerre, ami a generációs élményeket is megidézi. Az alapelve, miszerint "Sose feledd a gyökereidet!", az egész mű hangulatát megalapozza, és utat ad a múlt emlékeinek. Ez a hangulat, amely a sorok között megbújik, képes felidézni mindannyiunk gyerekkorát, akik átélték a rendszerváltás időszakát. Kalmár László pályafutásának vonalvezetése is figyelemre méltó: fiatal korában sikeres sportoló volt, többszörösen megkoronázva bajnoki címeit kajakban. Az élet azonban váratlan fordulatokat tartogatott számára; egy időben a vadászpilóta karrier is megcsillant előtte, de végül más irányt választott. Ez a döntés végül elvezette őt a Kartelhez, így a sors különös szálai mind egy irányba mutatnak, gazdagítva a történetét.

A Kartel története előtt még számos izgalmas fejezet várakozik a szerző életében, hiszen kalandos életútja már a zeneipari pályafutása előtt is bőségesen tartogatott élményeket. A nyolcvanas években édesanyjával együtt Budapestre költözik, ahol a bulik és az éjszakai élet hamarosan központi szerepet játszanak a mindennapjaiban. A Kádár-kor utolsó éveiben egy londoni állást is sikerül megszereznie, amely lehetőséget ad számára, hogy a rendszerváltás után a pesti éjszakában szerzett tapasztalatait kamatoztassa, felfedezve a város szórakoztatóiparának sokszínűségét.

A nem kevés öniróniával megírt korai évek krónikája egy mára már szinte teljesen elfeledett korszak mindennapjaiba enged bepillantást. A rendszerváltás kezdeti eufóriáját gyorsan felváltó bizonytalanság, a gazdasági nehézségek, és a térségünkre oly jellemző vadkapitalizmus különböző megnyilvánulásai formálják a történetet. Laca műve így nem csupán egy személyes élménybeszámoló, hanem egyfajta társadalmi korrajz is, hiszen a szerző közvetlen közelből tapasztalta meg az akkor uralkodó viszonyokat, azok árnyoldalaival együtt. Mindezek ellenére az elbeszélés nem csap át önsajnálatba; sokkal inkább a zűrzavaros időszakban kínálkozó lehetőségek kiaknázására helyezi a hangsúlyt. Mert akadtak lehetőségek, csak élni kellett velük. Például ott van az a szívmelengető történet, amikor az akkor Bon Jovi-rajongó Lacából Alec John Such, a zenekar magyar származású basszusgitárosa, örökbefogadott unokatesója lett. Ez a barátság hosszú éveken át tartott, és az amerikai rocksztár New Jersey-ben is a tenyerén hordozták őt. Ilyen és hasonló anekdoták szövik át a könyvet, amely nemcsak nosztalgikus pillanatokat idéz fel, hanem a múlt tanulságait is felkínálja az olvasónak.

Olyan izgalmas és figyelemfelkeltő történeteket találhatunk, amelyek végül elvezetnek minket 1995-höz, amikor Ganxsta Zolee és a Kartel berobbant a köztudatba. Nem túlzás azt állítani, hogy a "berobban" kifejezés tökéletesen illik erre a helyzetre, hiszen a zenekar egy teljesen új, Magyarországon addig ismeretlen hangzással és kifejező, sokszor provokatív szövegekkel sokkolta a közönséget. Az első nagylemez, az „Egyenesen a gettóból” megjelenése előtt azonban fontos események történtek, amelyek elengedhetetlenek a történet megértéséhez. Laca nézőpontjából betekintést nyerünk abba, hogyan ismerkedett meg a rockzenész Zana Zolival, aki a Dance, a Sex Action és az Action dobosa volt. Mi inspirálta Zana-t arra, hogy a gengszterrap műfaja felé forduljon, és hogyan alakult ki az az öndefiníció, miszerint ő egy argentin-finn néger? De honnan indult az egész projekt, és ki volt az a bátor szakember a Sony Magyarország kötelékében, aki meglátta a lehetőséget ebben a stílusban? Továbbá, hogyan került a képbe Pierrot, az a producer, aki teljesen eltérő zenei háttérrel, hosszú éveken át támogatta Ganxsta Zolee-ékat a hip-hop alapok megalkotásában? Ez a történet nem csupán zenei, hanem kulturális és társadalmi szempontból is rendkívül tanulságos!

Ezekre a kérdésekre mindenképpen választ kapunk, miközben egy különleges road movie-szerű élmény keretében bontakozik ki a Kartel három évtizedes kalandja. Botrányokból természetesen nem volt hiány az évek során, de a fókusz inkább azon van, hogy itt egy olyan csapat állt össze, akik mindvégig azzal a hittel hajtották végre ezt az utazást, hogy amit csinálnak, azt muszáj tenniük. Érdekes módon, a látszat ellenére a pénz sosem volt igazán bőven, sőt, a Kartel története során számos alkalommal küzdöttek komoly anyagi nehézségekkel, ami persze feszültségeket szült a tagok között. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy rengeteg izgalmas lehetőség is adódott, amiket a szerző derűs nosztalgiával, és nem utolsósorban hálával idéz fel, mint például a Mexikóban zajló klipforgatás Antal Nimród rendezésében, vagy a legendás 66-os úton tett kalandjaik, amelyek nem minden zenekar életében adódnak meg.

Ezen felül természetesen érzékletes beszámolókat kapunk a temérdek buliról, a legkisebb vidéki diszkótól a Sziget nagyszínpadáig. A könyv végén maga Big Daddy Laca így zárja mondandóját: "Na, srácok-lányok, ennyi volt! Biztos lehetett volna még nyújtani, mint a rétestésztát, de ki emlékszik már minden pillanatra, sztorira, utazásra, koncertre, barátra, haverra, ellenségre? (...) Hihetetlen, hogy elteltek az évek! Kétszer levittem a szemetet, elvittem egy párszor suliba a gyerekeket, felléptünk itt-ott, aztán nesze, eltelt 30 év." Valóban eltelt, de a jó hír az, hogy - ahogy az a könyvből is kiderül - a nehézségek és mélypontok ellenére, ezt a történetet sikerült tovább vinni, és a leírtakból nagyon úgy tűnik, hogy messze még a vége. Addig is, aki nosztalgiázni szeretne, bátran vegye kézbe ezt az önéletrajzi-zenetörténeti írást, közben pedig nyugodtan lehet dübörögtetni a lejátszóban valamelyik klasszikus Ganxsta Zolee és a Kartel albumot. Ugyan mi baj történhet?