Digitális közösség az élő hitű kereszténységért

Itt, a Firenze közelében található zarándok vendégházban, Fülep Lajos, a zengővárkonyi református lelkipásztor emlékét idézve, aki a magyar művészetfilozófia és esztétika kiemelkedő alakja volt, egy különleges kultúrzarándoklatra indultam. Miközben a laptopomon az internetes hozzáférés segítségével figyelemmel kísértem Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszédét, egyedülálló élményekkel gazdagodtam.

A spirituális újságírásban, média pasztorációban kihegyezett belső hallásomat megragadták azok a mondatai, amelyekben a hazai keresztyénséget is elemezte. Kendőzetlenül, hozzáértéssel. A nemzeterősítő, megtartó keresztyénség három fázisát említette: 1. a hitben élő, hatékony keresztyénséget; 2. a kultúrkeresztyénséget, ami az élő hit lecsapódásaként még jelen van értékrendünkben, gondolkodási formákban; 3. a zéró keresztyénséget. Hogy ezt elkerüljük, a mai szülők felelősségére hívta fel a figyelmet.

Az új formátumú Digitális Polgári Körök létrehozásával a miniszterelnök pártját beléptette a fiatalok körében is honos kommunikációs szférába.

Ezzel a témával kapcsolatban, Isten dicsőségére és a Soli Deo Gloria szellemében, szeretném megosztani, hogy több mint négy évvel ezelőtt számos írásban foglalkoztam az Egyesült Államok élő hitét gyakorló keresztény közösségeiben elterjedt gondolatokkal, amelyek célja a példakövetés ösztönzése volt. Különösen figyelemre méltó a Barna csoport új-protestáns kutatásainak és tematikus könyveinek hatása. Ekkoriban írásaimat a pozsonyi Felvidék.ma, majd a kolozsvári Agnusradio.ro (bekefy.agnusradio.ro) is közreadta, amit később néhány hazai hírportál is átvett. Az egyházi közösségeknek is elküldtem ezt a cikksorozatot, így eljutott például a 34. Bálványosi Nyári Egyetemen a miniszterelnök balján ülő, főtiszteletű Tőkés László püspök úrhoz is. Ő akkor, bár némi fenntartással és visszafogottsággal, de nyitott érdeklődéssel fogadta a lelkesedésemet. Hogy ma, a miniszterelnöki bejelentést követően milyen véleménye van erről, azt nem merem találgatni, de remélem, hogy e cikk publikálása után kapok tőle néhány soros visszajelzést.

Kérjük, figyeljünk oda: vajon korszakváltás zajlik az egyházak életében? E kérdés köré épül a 2021. március 6-án megjelent spirituális írásom, amely a digitális egyház kibontakozásáról szól, és az Egyesült Államokban tapasztalható digitális ébredés elgondolkodtató eredményeit veszi górcső alá. Ma már egyre inkább természetessé válik, hogy az egyházak, egyházkerületek, egyházmegyék és gyülekezetek online is jelen vannak. A fiatalok posztjai és kommentjei uralják a digitális teret, miközben számos gyülekezet kínál élő istentiszteleteket az interneten. A virtuális világ demokratizálódása lehetőséget teremt arra, hogy nagyszerű keresztyén kezdeményezésekhez férjünk hozzá bárhol a világban, mindössze egy kattintással. Most szeretném megosztani a négy évvel ezelőtti írásaim legfontosabb gondolatait, hogy továbbgondolásra ösztönözzem ezt a digitális honfoglalást, amely Orbán Viktor szavaival élve új dimenziókat nyithat meg az egyházi közösségek számára.

Napjainkban egyre gyakrabban beszélünk a digitális egyházi stratégiákról, digitális imaközösségekről és az evangelizáció új módszereiről. A "digitális" kifejezés a negyedik ipari forradalom utáni korszakra utal, amelyben élünk, és amelyben a modern informatikai eszközök, mint például számítógépek és mikrochipek, kulcsfontosságú szerepet játszanak. Tudásunkat fokozatosan digitális mikro-könyvtárakban helyezzük el. Pár évvel ezelőtt én is megalapítottam a saját magyar református elektronikus lelkészi könyvtáramat. Az érdeklődő olvasók itt 14 könyvemet böngészhetik, amelyeket le is tölthetnek az alábbi linken: https://anyflip.com/bookcase/pehbg/.

A magánkönyvtár polcain sokféle izgalmas téma várja az olvasókat: találkozhatunk ontológiai kérdésekkel foglalkozó művekkel, a lét magasztalásának szellemi hárfájával, és a csodák e-könyvével, amely nyári lelki olvasmányokat kínál. Emellett a protestáns közösségek etikájával, nyári csendkúrákkal és imarelaxációval foglalkozó írások is helyet kaptak. Felfedezhetjük a Lélek szent birodalmába kalauzoló pneumatikus "útikönyvet", valamint az Erdélyre vonatkozó dossziét és a szolid temesvári hitvallást. Az agrárimákat sem hagyhatjuk ki, és tiszteletadó kötetekben találkozhatunk az etikai világháló, Stückelberger svájci szociáletikus írásaival, valamint Ferenc pápa méltatásaival. Ígéretes látni, hogy Urunk, a Szentlélek által, szélesre tárta a digitális világ kapuit népe és egyházai előtt. Isten Szentlelke mára világszerte csodálatos szinkronitást teremtett.

A világ különböző pontjain egyre több egyház és gyülekezet veszi komolyan Jézus missziói parancsát (Máté 28,18-20), és a tanítvánnyá tétel kihívásával foglalkozik. A digitális egyházi stratégia szerepe folyamatosan növekszik, amikor az egyházi szolgálatok hatékonyságát és eredményességét nézzük. Az egyházlátogatásoktól kezdve az evangelizációs módszereken át, egészen a közös imaközösségekig, sokan újragondolják a digitális világ által nyújtott lehetőségeket. Ez a folyamat a jövő egyházáról és a keresztyénség innovációjáról szól, amely magával hozza a hagyományos formák átalakulását és az evangéliumi üzenetek új hangsúlyait. Újra elérkeztünk ahhoz a lelki fázishoz, amely a Szentírás belső ritmusának megfelelően fejlődik: Jézus példázata szerint „Senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert az új bor tönkreteszi a régi tömlőt, és elvész mind a bor, mind a tömlő; hanem az új bor új tömlőbe való” (Márk 2,22). Ez a szellemi újjáéledés arra ösztönöz, hogy keressük az új utakat és formákat, amelyek segíthetnek abban, hogy a keresztény üzenet hatékonyan eljusson a mai világba.

A keresztény vallásszociológusok új megközelítése szerint a jövő egyházi működése nem csökken, nem omlik össze, és nem tér vissza a régi formákhoz, hanem egy új, friss megközelítést ölt magára. Azok a látható látogatottsági adatok, amelyek csökkenést mutatnak, nem feltétlenül jelentenek negatív tendenciát. Az egyházak nem csupán zsugorodnak, hanem arra összpontosítanak, ami valóban lényeges számukra. Így a közösségek egyre átláthatóbbá és tanítványi szinten működővé válnak – így fogalmaz Dave Adamson ausztrál lelkész és szociológus.

Fontos, hogy a mai, még inkább a holnapi egyházi vezetők és vezetettek megőrizzék az innovatív gondolkodásmódot, rugalmasságot, az új tömlők keresését. A digitális stratégiában újabb lépésekre van szükség, különben belecsúszunk a stagnálás állapotába. Ha a pneumatikus digitális világkorszak kihívásaira koncentrálunk, akkor a Lélek szabadságában és gondolkodásunk Lelkének a vezetésével (Efézus 4,23) megtaláljuk a hatékony és továbbfejleszthető digitális formákat, amelyek a felnövekvő generáció digitális közbeszédének a szerves részévé teszi az evangéliumot, a bibliai világ-, és emberszemlélet, az emberértékelő, sőt felrangosító embertás-szemlélet jövőben sem nélkülözhető alapértékeit. Nemrég Kínában tartottak filozófus világkongresszust. Az 5000 résztvevő erről cserélt gondolatot: Együtt gondolkodunk az emberért - tudományok az emberséges jövőért. És erről éppen Kínában!

Alicia Wyman a digitális egyházi stratégiákról írt nagyszerű könyvében számos fontos kérdést vet fel.

A Kárpát-hazában, ahogyan Duray Miklós is rámutatott, számos kérdést érdemes lenne átértékelni vagy újragondolni. Például:

Milyen digitális stratégiák működnek jól, eredményesen a gyülekezetben, egyházakban? Hogyan sikerült alkalmazni, továbbadni az új online-helyzetben az egyházi hagyományokat és megőrizni a közismert liturgiai formákat, illetve hol és miért kellett ezeken módosítani? Mennyire sikerült ebbe a vegyes egyházi-szolgálati modellbe bevonni a gyülekezeti tagok önkéntes segítségét, pl. alkalmi online imaközösségbe? Hogyan folytathatja a megváltozott viszonyok közben az egyház, a gyülekezet a közösségépítést, a "tanítványtoborzást", a nemzet-rangosító gondolkodási és beszédformákat?

Van bőven témánk, ha a lényegre fókuszálunk! Induljunk el, vagy inkább: ne veszítsük el a lelkesedésünket!