Egy ideje már nem érintettük a gyerekkérdést, hiszen Magyarországon számunkra ez a téma mintha elérhetetlen lenne.

Kanicsár Ádám András és Petrekovits Márton - Fotó: Bődey János / Telex

Amikor az LMBTQ-emberek családalapításáról beszélünk a nyilvánosság előtt, gyakran a szivárványcsaládokra összpontosítunk, vagyis az azonos nemű párokra, akiknek sikerült szülőkké válniuk. Azonban sokan vannak, akik számára ez a lehetőség elérhetetlen maradt, és ha a helyzet nem változik Magyarországon, soha nem is fog megváltozni. Szerettük volna, ha azok az LMBTQ-emberek is megnyilvánulhatnak a szülőséggel kapcsolatos érzéseikről és nehézségeikről, akiket a Magyarországon működő családbarát kormány minden lehetséges módon elzárt a szülőség lehetőségétől.

Kanicsár Ádám András, melegjogi újságíró, és partnere, Petrekovits Márton, videós tartalomgyártó, egy különleges közös projekttel rukkoltak elő. A kezdeményezés keretében tíz LMBTQ-személy osztja meg gondolatait arról, hogyan képzelik el a szülői szerepet, és milyen érzéseket táplálnak azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg nem válhatnak szülővé. A projekt célja, hogy mélyebb betekintést nyújtson a közösség érzéseibe és tapasztalataiba, miközben fontos kérdéseket vet fel a családalapítás lehetőségeiről és kihívásairól.

A "Szülők, akik nem lehettünk" című videósorozat alkotói úgy vélik, hogy a gyerekvállalás ideális esetben magánügy kellene, hogy legyen, azonban hazánkban ez a téma politikai diskurzus tárgyává, sőt ideológiai kérdéssé vált. A magyar alkotmány 2020. decemberi módosítása során rögzítették az Alaptörvényben, hogy az anya nő, az apa pedig férfi, továbbá a jövőben garantálják "a gyermek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát", és biztosítják a Magyarország alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti neveléshez való hozzáférést. 2021. március 1-jétől az örökbefogadási szabályok is szigorodtak: azóta gyermeket kizárólag házastársak fogadhatnak örökbe, ami azt jelenti, hogy a homoszexuális párok a házasság intézményéből is ki vannak zárva.

Petrekovits Márton elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt ő és Ádám eljegyezték egymást, és azóta egyre gyakrabban esett szó a szülőség kérdéséről. Ebből az indíttatásból szerettek volna bemutatni olyan harmincas-negyvenes éveikben járó meleg párokat, akik számára a gyermekvállalás a következő fontos lépést jelentené a kapcsolatukban. A projekt megvalósításához a Háttér Társaság nyújtott pályázati támogatást, ám a megfelelő alanyok felkutatása nem várt nehézségekbe ütközött. Ennek egyik oka a téma érzékenysége, de sokan már elindultak az örökbefogadási folyamatban, és ezért nem akarták kockáztatni a nyilvános szerepléssel járó kockázatokat.

A 31 éves Bartus Marcell, aki aktívan jelen van a közösségi médiában, úgy érezte, eljött az idő, hogy felelősséget vállaljon és nyíltan kifejezze véleményét. A Trendrakó könyvsorozat szerzőjeként ismert színész és zöldinfluenszer tapasztalatai szerint az elmúlt évtizedben a melegek helyzete Magyarországon drámaian romlott, ami nemcsak a közbeszédre, hanem a mindennapi életre is kihatott. Míg a 2010-es évek elején még természetes volt, hogy a párjával kézen fogva sétált az utcán, ma már ezt a gesztust kockázatosnak érzi, és hasonlóan vélekedik a gyerekvállalásról is.

Már egy ideje nem beszélünk a gyerekkérdésről, mivel Magyarországon ez a téma mintha teljesen háttérbe szorult volna számunkra. Nyolc éve élünk együtt a párommal, és az elején valóban izgatottan vágtunk bele a jövőbeli örökbefogadás lehetőségébe. Ahogy teltek az évek, a heteroszexuális barátaink sorra családot alapítottak, míg mi egyre inkább elvesztettük a lelkesedésünket. A téma lassan elhalványult a beszélgetéseinkből, és érzelmileg is elnyomtuk a vágyainkat, mintha csak elfeledhetnénk, hogy valaha vágytunk erre.

Ez hasonló a gyászhoz, de itt nem tapasztalsz valódi veszteséget, hiszen sosem volt a tiéd, amit most sajnálsz.

- fogalmaz Bartus Marcell, aki több olyan meleg párt ismer, amelynek tagjai régóta próbálkoznak a rendszerben, de sorra buknak el benne, így aztán a gyerek iránti vágyuk egyre inkább átváltott dühbe, aztán lemondásba, végül a teljes feladásba. Bartus szerint azért is fontos, hogy visszahozzák azt a témát a közbeszédbe, hogy a mai 16-20 évesek, akik már ebben a jogi környezetben nőttek fel, ne adják fel teljesen a reményt.

A videósorozatban megszólalók között nem mindenki fogadta el könnyen a helyzetet. Az egyik férfi például úgy véli, hogy akár Strasbourgig is el kellene utazniuk az ügy érdekében, míg egy nő megosztja legnagyobb félelmét: attól tart, hogy párjával nem tudnak gyermeket vállalni, ezért hajlandó lenne a világ végére is elmenni, hogy ezt a problémát megoldja.

Kanicsár Ádám megfigyelése szerint az interjúalanyok között tapasztalható, hogy mindannyian mélyen elmerültek saját szülői szerepük átgondolásában, és rendkívül éretten, önreflexíven tudják megközelíteni ezt a témát. "Az LMBTQ-közösség tagjai általában gazdagabb önismerettel bírnak, mint a többségi társadalom képviselői, hiszen már nyolcéves korunktól fogva folyamatosan vizsgáljuk magunkat és identitásunkat. A mai napig aktívan beszélgetünk a családban a saját élményeinkről, egymásról, a társadalmi kérdésekről és a spiritualitásról, így a lelki fejlődésünk sosem áll meg."

Ezzel együtt Kanicsár szerint a videókban egy adag naivitás is megjelenik, amire az anyukája is felhívta a figyelmét. "Ahogy minden a gyerekvállalásról ábrándozó ember, sokszor az alanyaink is eléggé idealizáltan gondolkodnak a gyereknevelésről, és azt hiszik, ők aztán majd mindent másképpen csinálnának, mint a szüleik vagy a barátaik. Anyukám azt mondta, a valóság ehhez képest általában nagyon más."

Bartus Marcell a videóban elmeséli, hogy katona édesapja mellett felnőve, a családban domináló maszkulin stílus mély hatással volt rá. Úgy véli, ha bármikor elakadna a gyereknevelésben, valószínűleg az édesanyjához fordulna útmutatásért. Marcell gyereknevelési elképzeléseiben is megjelennek rendpárti elemek; véleménye szerint a mai szülők gyakran "kis diktátorokká" formálják gyermekeiket. Ő a szeretetteljes, de határozott irányítás híve, ahol a gyerekek képesek kialakítani a normális értékrendjüket, amelyben a tisztelet kiemelt szerepet kap.

Petrekovits Márton egy keresztény-konzervatív családi háttérrel rendelkezik, amelyben számos férfi mintát látott, de a valódi inspirációt édesanyjától nyerte. Ő volt a család elsődleges eltartója, ami rávilágít arra, hogy a hagyományos apai és anyai szerepek merev felosztása csupán egy mesterséges konstrukció, amit ideje lenne meghaladni. Márton úgy véli, hogy a mítosz, miszerint bizonyos emberi tulajdonságok kizárólag az egyik vagy másik nemhez köthetők, idejétmúlt és korlátozó. A kormányzati narratíva szerint a magyar gyerekek védelme érdekében szükséges megóvni őket a melegektől, és ezért tiltanák az örökbefogadást is, mindezt a keresztény-konzervatív családmodell fenntartása érdekében.

De a mi gyerekvállalásunk miben akadályozna bárkit, hogy továbbra is a saját keresztény értékrendje szerint nevelje a gyerekét?"

Kanicsár Ádám úgy véli, hogy "egy kis heteroférfi-büszkeség" is szerepet játszott abban, amikor az utódlás kérdése foglalkoztatni kezdte. "Korábban határozottan ragaszkodtam ahhoz, hogy saját gyermeket szeretnék, hiszen vágytam arra, hogy láthassam a génjeim és a családom vonásait egy új életben. Ám mára világossá vált számomra, hogy az örökbefogadás lenne a legjobb lehetőség: rengeteg gyerek él nehéz körülmények között, és sokan vannak, akiket meg lehetne menteni."

Ha az alkotópáros tervezne gyerekvállalást, illegális módszerhez nem szeretnének folyamodni, de azokat is megértik, akik ezt választják. Szerintük az az igazán drámai ebben, hogy egy törvénytelen megoldáshoz kell folyamodni ahhoz, hogy valaki felnevelhessen egy gyereket, amivel egyébként a társadalom is gyarapodhatna.

"Ez a hatalom szégyene, és nem azoké, akik kijátsszák a rendszert"

- teszi hozzá Petrekovits Márton, aki úgy véli, hogy az örök élet fogalma nem csupán a fizikai jellemzők, például az orr formájának átörökítését jelenti az utódokra. Sokkal inkább hasonlít arra, amikor ünnepi alkalomra terítjük le a vasalt, hófehér abroszt, ahogyan azt nagymamáink is tették. "Ez a transzgenerációs örökség lényege: nem csupán a genetikai örökség, hanem a kultúra és a szellemiség továbbadása. Az, hogy egy ilyen emberi jogot megvonhatnak tőlünk, míg mások számára biztosítják, rendkívüli módon elítélendő. Különösen fájdalmas, amikor a kormány addig nem foglalkozik a gyerekek sorsával, amíg azok egy elhanyagolt intézmény falai között töltik gyerekkorukat, mert a szüleik lemondtak róluk.

"Azonban amint lehetőségük nyílna arra, hogy egy harmonikus családi környezetbe kerüljenek, ahol két férfi vagy két nő mellett élhetnének, minden lehetséges eszközzel igyekeznek ezt megakadályozni."

Bartus Marcell végül kifejezi, hogy számára nehezen érthető, miért tartják sokan alkalmasabbnak egy egyedülálló heteroszexuális szülőt a gyereknevelésre, mint egy egyedülálló meleg embert. Zöldinfluenszerként pedig hangsúlyozza, hogy itt az ideje, hogy a valóban fontos kérdéssel, a klímaválság súlyos problémájával foglalkozzunk, ahelyett, hogy a magyar melegek felesleges marginalizálásával töltenénk az időnket.