Egy tudós annyira elmerült a sárgarépalé ízletes világában, hogy végül szó szerint „halálra itta” magát vele. A kísérletezés szenvedélye annyira magával ragadta, hogy a végén már csak a sárgarépa édes íze és élénk narancssárga színe maradt a gondolataiban

Életét veszítette az a brit tudós, aki sárgarépalevet fogyasztott óriási mennyiségben; a különös kísérlet végül tragikus következményekkel járt.

A Londonból származó Basil Brown 48 éves korában távozott az élők sorából. A táplálkozási szakértő szenvedélyesen elkötelezte magát az egészséges életmód és a természetes táplálkozás iránt; életét vitaminok nélkül elképzelni sem tudta – számolt be róla a Daily Mail.

A New York Times által megszerzett orvosi dokumentumok alapján Brown csupán tíz nap leforgása alatt nagyjából tíz gallon (majdnem 38 liter) sárgarépalevet ivott, ezt pedig koncentrált A-vitamin tablettákkal egészítette ki.

A következmények katasztrofálisak voltak. Az orvosok megerősítették, hogy a túlzott fogyasztás A-vitamin-mérgezést okozott (bármely meglepő, lehetséges az A-vitamin túladagolása), amely tönkretette a máját és végzetes szervi leálláshoz vezetett.

A halottkém megállapította, hogy Brown mája pontosan úgy nézett ki, mint egy krónikus alkoholfogyasztóé. A halottkém szerint a halálában közvetlen szerepet játszott a sárgarépalé-függőség.

A kísérlet közben Brown bőre sárgás-narancssárga árnyalatot öltött, ami a karotin felhalmozódásának egyértelmű jele. Az általában ártalmatlan pigment úgy megszaporodott, hogy azt a szervezete már nem tudta feldolgozni.

Brown úgy vélte, hogy szokatlan étrendje kulcsfontosságú a testi egészsége és a teljesítménye fokozásához. Évek hosszú során keresztül népszerűsítette a természetes élelmiszerek és vitamin-kiegészítők előnyeit, biztos volt benne, hogy a tápanyagok bőséges bevitele segít a szervezet tisztításában és a betegségek megelőzésében.

Ám azzal, hogy drasztikusan túlterhelte szervezetét, elkezdett szenvedni a hipervitaminózis nevű jelenségtől. Ez az állapot súlyos májkárosodáshoz, erős fejfájáshoz, bizonyos esetekben pedig kómához is vezethet.

Az orvosok szerint az A-vitamin zsírban oldódó vitamin, ami azt jelenti, hogy a szervezet a májban tárolja. Azonban a máj raktározó képessége korlátozott, így ha a bevitt mennyiség túllépi ezt a határt, a vitamin mérgező hatásúvá válhat, és lényegében belsőleg károsítja a testet.

Az emberi természet határtalan, és a múltban számos olyan különös eset történt, amikor orvosok vagy tudósok merész és szokatlan kísérletekbe kezdtek. Ezek a bátor lépések gyakran bizarr következményekkel jártak, és betekintést nyújtottak az emberi kíváncsiság és a tudomány határainak feszegetésébe.

Ebből a felsorolásból nem hiányozhat az a 19. századi orvos, aki bátorságával és megdöbbentő elméleteivel felkeltette a közvélemény figyelmét. Stubbins Ffirth volt az, aki megpróbálta megcáfolni a sárgaláz fertőző természetét. E különös próbálkozása miatt:

Az amerikai orvos különös módon megúszta az "eljárások" következményeit, viszont a felvetett állításait nem tudta alátámasztani.

1929-ben Werner Forssmann be akarta bizonyítani, hogy katétert lehet juttatni a szívbe. A német orvos saját magán végezte az első kísérletet, konkrétan beledugott egy katétert a saját karjába.

Forssmann egy röntgenkészülék előtt állt, miközben a katétert a szívéig tolta. Túlélte a kísérletet, és 1956-ban Nobel-díjat kapott az eredményeiért! De akkoriban őrültnek tartották. Ez nagy elégtétel volt számára, évekkel előtte még őrültnek tartották őt.

Jesse William Lazear merész kísérletet végzett, amikor megengedte, hogy fertőzött szúnyogok csípjék meg, hogy igazolja a sárgaláz terjedésének mechanizmusát. E bátor lépése révén valóban sikerült bizonyítania, hogy a szúnyogok felelősek a betegség átviteléért. Azonban a tudományos felfedezés ára tragikus volt: Lazear maga is elkapta a kórt, és mindössze 34 évesen hunyt el.

A 19. században Max von Pettenkofer, a korabeli neves tudós, különös nézeteket vallott a kolera terjedésével kapcsolatban. Ő nem tartotta kizárólagosnak a baktériumok szerepét, így elhatározta, hogy saját bőrén teszteli elgondolását: egy pohár vízbe kolera-baktériumokat juttatott, majd azt legurította. Kísérlete nem végződött tragédiával, mivel túlélte, ám később, mikor elméleteit megcáfolták, súlyos lelki válságba került, és végül öngyilkosságot követett el.

Albert Hofmann egy véletlen felfedezés során találkozott az LSD-vel, és úgy döntött, hogy ő lesz az első, aki kipróbálja ezt a különleges szert. 250 mikrogrammot vett be, majd biciklire ült, és hazafelé indult. Ez a különleges út később a "Bicycle Day" néven vált híressé az LSD-kultúrában. A svájci kémikus, aki a kaland után is épségben megérkezett, elmondta, hogy rendkívül intenzív pszichedelikus élményben volt része, ami teljesen magával ragadta. Mindezek ellenére, a biciklizés során, amely alatt a valóság határai elmosódtak, sikerült biztonságosan célba érnie.