Ez a nő egy igazi rémálom: a román olimpiai érmes tornaedző a korbácsot használta, hogy terrorizálja tanítványait.

A megdöbbentő események Romániában bontakoztak ki, miután Camelia Voinea egykori tanítványai mertek hangot adni tapasztalataiknak. A volt sportolók egyöntetűen arról számoltak be, hogy Voinea rendszeresen brutális bánásmódban részesítette a rábízott gyermekeket. Szóba kerültek korbácsütések és folyamatos verések, amelyek mély nyomot hagytak a fiatal tornászok lelkében.

Ez az újabb botrány csupán a folytatása azoknak az eseményeknek, amelyek a nemrég befejeződött világbajnokság során törtek felszínre. Az idei tornász világbajnokság színhelye Indonézia fővárosa, Jakarta volt.

Mindeközben azonban csupán az alapjait fektettük le annak az izgalmas eseménysorozatnak, amely jelenleg felforgatja a román tornasport világát.

A legfrissebb hírekben megdöbbentő és borzalmas események kerültek napvilágra. Azok a korábbi tornászok, akik eddig névtelenül osztották meg tapasztalataikat, hősies bátorsággal léptek elő, hogy feltárják, milyen kegyetlenül bánt velük az egykori olimpiai bronzérmes, Camelia Voinea. Egy 28 éves, már visszavonult versenyző elmondta, hogy a mai napig rettegés fogja el, valahányszor meghallja Voinea nevét. Hiába költözött el Romániából, a múlt árnyai továbbra is kísértenek, és a fájdalmas emlékek sosem hagyják nyugodni.

Négy és fél éves kisgyermekként, 2001-ben a tévé előtt ülve bámultam a lenyűgöző román tornászokat. Ekkor pattant ki a fejemből az elhatározás: én is szeretnék a gimnasztika világában próbálkozni. Szüleim támogattak, és elvittek az edzésekre, ahol Camelia Voinea irányítása alatt kezdtem el a tornát. Nyolc év elteltével, 12 évesen azonban arra jutottam, hogy már nem kívánom folytatni ezt a sportágat.

Ezt elviselni szinte lehetetlen volt. Beszereztett egy gumikorbácsot, és azzal csapkodta a sportolókat, köztük engem is. Ha hibáztam egy-egy gyakorlatnál, azonnal jött az ütés. Kézre vagy lábra csapott, számára teljesen mindegy volt. Úgy bánt velünk, mint ahogy az állatokkal szokás. Ha a szüleim észrevették a nyomokat, hazudtam nekik; azt mondtam, hogy leestem a szerről, és megütöttem magam. Vastag harisnyákat húztam, hogy eltakarjam a testemet borító foltokat. Rettenetesen féltünk bemenni az öltözőbe, mert a verések mindig ott zajlottak. Néhány társamat ököllel támadta meg, amikor éppen nem a korbács volt a kezében - mesélte az a sportoló.

A gyerekkorában átélt traumák mély nyomot hagytak benne, és a mai napig kísértik őt. Jelenleg Angliában él, de a múlt árnyai miatt itt is szüksége van egy terapeutára, hogy feldolgozza ezeket az élményeket.