Ez a zene gyógyító erejével hat, felemeli a lelket, és elkalauzol Kelet varázslatos világába. | Demokrata

A magyar fül számára a keleti zene misztikus és mágikus aurát sugall, amely számos tényezőből fakad. Először is, a keleti zenei hagyományok gyakran mélyen gyökereznek a spiritualitásban és a filozófiában, ami különleges érzelmi töltettel bíró dallamokat eredményez. A hangszerelés is különbözik a megszokottól: a hangszerek formája, hangzása és játéktechnikája egyedi élményt ad, sokszor egzotikus színeket és ritmusokat felvonultatva. Ezen kívül a keleti zene gyakran használ alternatív hangolásokat és skálákat, amelyek eltérnek a nyugati zene hagyományos duális struktúrájától. Ez a különbség új és szokatlan hangzásokat teremt, amelyek a magyar fül számára különösen vonzóak lehetnek, mivel új dimenziókat nyitnak meg a zenei élmények világában. A keleti zene képes evokálni a misztikum érzését, hiszen sok esetben a dalok történeteket mesélnek el, vagy a természettel és az emberi lélekkel való mély kapcsolatokat tükröznek. A zene hallgatása során az ember könnyen elmerülhet a hangok tengerében, és átélheti a távoli kultúrák varázsát, ami különös és felemelő élményként hat. Összességében a keleti zene varázsa abban rejlik, hogy képes összekapcsolni a hallgatót egy másik világ érzelmi és spirituális mélységeivel, ezáltal felerősítve a misztikus és mágikus érzéseket.
Az, hogy egy emberre miért gyakorol különleges hatást a "keleti" zene, számos tényezőre vezethető vissza. Fontos szerepet játszik a személyes tudatunkba mélyen gyökerező benyomások, amelyek a születésünktől fogva formálnak bennünket. Emellett a neveltetésünk és a minket körülvevő környezet hatásai is alapvetően befolyásolják, hogyan viszonyulunk a zenei élményekhez.
Az oriens világában a művészetek – köztük a zene – szentsége még mindig élénken ragyog, ami misztikus ködbe burkolja a mindennapokat. Ezt a varázslatos atmoszférát valóban hallani lehet.
Számomra azért is említésre méltó a Közel-Kelettől a felkelő nap országáig terjedő területek muzsikája, mert ott javarészt még a teljes felszámolás előtt van a tradicionális zenei kultúra. Még vannak töretlen, élő hagyományok. Itt már mesterséges lélegeztetőgépen van minden.
Mi inspirálta Önt arra, hogy közel kerüljön a zenéhez, és miért tekinti a saját alkotásait "rituálisnak"?
- Jómagam zenész családban nőttem fel, ahol a régi korok zenéje és a népzene a mindennapok szerves részét képezték. Az első lemez, amit a legtöbbet hallgattam kiskoromban, a Kecskés Együttes: Régi török zene Európában című lemeze volt. Mind a mai napig nagy hatással van rám, és a régizenei koncertek, előadások jelentősen meghatározzák zeneesztétikai világképemet. Az archaikus ember minden tevékenységét a kultusz hatotta át és azért alkotott, hogy megszentelje életét.
Már régóta az a szándékom, hogy a rajtam keresztül ható zene gyógyítsa és emelje fel embertársaimat, így minden koncertre rituális tettként tekintek. Ez a mai korszellemmel szemben áll, mert a modern nevetség tárgyává próbálja tenni ezt a hozzáállást és a zenét mint jelenséget csupán a szórakoztatás alsó szintjére süllyeszteni.
- Védjegye az úd, az arab lant. Miért ez a fő hangszere, mi benne a többlet?
Kétezer nyarán egy jó barátom ajándékaként kaptam egy CD-t, amelynek egyszerű, mégis titokzatos felirata annyit mondott: Madar. A lemezen a tunéziai udművész, Anouar Brahem varázslatos dallamai bontakoztak ki, akit a szaxofon virtuóza, Jan Garbarek és a tabla mestere, Shaukat Hussain kísért. Ez az album számomra nem csupán zenei élményt jelentett; olyan érzéseket és gondolatokat ébresztett bennem, amelyek eddig rejtve voltak. Anouar Brahem zenei világába való mély merülés során teljesen elvarázsolt az a mód, ahogy a hangszere életre keltette a dallamokat. Már az első hallgatás alkalmával magával ragadott a művészetének sokszínűsége, amelyben minden egyes hangban felfedezni véltem azokat az irányokat és érzéseket, amik mindig is foglalkoztattak.
megérintette az időtlen, és a formán túlra mutat. Az úd hangzásvilága is ilyen.
Ekkor döntöttem el, hogy új útra lépek, és elkezdem elsajátítani a tanulás művészetét.