Gyász borítja az országot: elhunyt a legendás táncművész.

Megrendítő veszteség érte a magyar kultúrát: elhunyt Szakály György, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész. A Magyar Állami Operaház mesterművésze és örökös tagja hosszú küzdelem után, súlyos betegség következtében távozott az élők sorából – tájékoztat az MTI.

A magyar kulturális színtér kiemelkedő személyiségét, a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) egykori rektorát az intézmény saját halottjának nyilvánította. Temetésének részleteiről később fognak intézkedni.

Szakály György 1955. december 15-én látta meg a napvilágot Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem elődjének számító Állami Balett Intézet elvégzése után ösztöndíjat nyert a neves leningrádi Vaganova Balettakadémiára, ahol nemzetközi szinten is elismert táncművészekké vált. Hazatérve, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa lett, majd 1981-től már szólistaként tündökölt, 1982-től pedig magántáncosi rangra emelkedett. 1983-ban az évad legjobb táncosának választották, és 1985-től a dortmundi, 1988-tól pedig a bonni Opera vendégszólistájaként is megmutathatta tehetségét. Pályafutása alatt világszerte vendégszerepelt, többek között Sydneyben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban és Franciaországban. 1986-ban a Magyar Televízió portréfilmet készített róla, Róna Viktor koreográfiájával. Aktív táncosként a közönség előtt megannyi klasszikus balett hercegét életre keltette, például a Giselle, Diótörő és Hattyúk tava előadásokban. Maurice Béjart Négy utolsó dal című művében Férfijaként, valamint a Tavaszi áldozat Kiválasztott ifjújaként is látható volt. Emellett a hazai koreográfusok munkáiban is rendre felbukkant, Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főszereplőjeként és Fodor Antal A próba című darabjában, ahol Júdást formálta meg. A balett mellett a musical műfajában is szerencsét próbált, hosszú évekig szerepelt Andrew Lloyd Webber Macskák című darabjában, ahol több karaktert is megformált.

Koreográfusként számos figyelemre méltó előadás fűződik a nevéhez, többek között a „Faun halála”, a „West Side Story”, a „Dzsungel könyve”, a „József és a színes szélesvásznú álomkabát”, az „Emil és a detektívek”, valamint „A három testőr”. Pályafutása alatt aktív táncművészként balettmesteri diplomát szerzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán, továbbá elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is. 1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd balettigazgatójává nevezték ki, ahol három évig irányította az együttest, gazdagítva ezzel a magyar balett életét.