Budapesten 75 évvel ezelőtt hatalmas acélszögeket ütöttek az utakba, és ennek a döntésnek megvan a maga magyarázata.

A közlekedés korai időszakában még nem léteztek zebrák, amelyek a gyalogosok biztonságos átkelését segítették volna, így az emberek alternatív megoldásokhoz folyamodtak: szögeket vertek le az utakba, hogy irányt mutassanak a gyalogosok számára.

A modern értelemben vett első kijelölt gyalogos-átkelőhelyet 1951. október 31-én hozták létre London utcáin. Ezt követően a "zebra" mintázat gyorsan elnyerte népszerűségét, és világszerte elterjedt a közlekedésbiztonság javítása érdekében.

Joggal vetődhet fel a kérdés: hol haladhattak át a gyalogosok az úttesten a zebrák megjelenése előtt?

Egy évszázaddal ezelőtt az európai közlekedési szabályok még nem voltak annyira kidolgozottak, mint ma. A gyalogosok számára általában az volt az előírás, hogy a járdán közlekedjenek (ha egyáltalán létezett járda), és hogy óvatosan keljenek át az úttesten. A régi fényképeken és filmeken gyakran megfigyelhető, hogy a belterületeken a gyalogosok szinte bárhol szabadon mozogtak. Az 1930-as évek elején azonban kezdetét vette a változás, amikor megjelentek azok a jogszabályok, amelyek előírták, hogy kijelölt átkelőhelyeket létesítsenek a gyalogosok biztonságosabb átkelése érdekében.

Ezeket az átkelőhelyeket eleinte az út burkolatába rögzített, sorban elrendezett nagy acél szegekkel jelölték ki, melyek egyfajta folyosót képeztek a gyalogosok számára (ezt a megoldást számos országban alkalmazták, pl. Németországban, Franciaországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Magyarországon).

Svájc még ennél is továbblépett, amikor 1932-ben világelsőként fogalmazta meg, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken a gyalogosoknak van elsőbbségük

A gépjárművezetőknek csökkenteniük kell a sebességet, és ha szükséges, meg kell állniuk a gyalogátkelőhelyek előtt, hogy a már ott tartózkodó gyalogosok zavartalanul átkelhessenek az úton.

Ez a fejlett gondolkodásmód akkoriban nem volt elterjedt, hiszen a KRESZ szabályai alapvetően a járművek közlekedésére helyezték a hangsúlyt. Az acél szegek bevezetése után néhány éven belül feltűntek a burkolatra festett közúti jelzések, valamint az első "Gyalogos-átkelőhely" táblák is.