Hatvan év elteltével ismét egy színpadon a legendás Halász Judit és Bálint András!

Először 1964-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyik vizsgaelőadásában játszott együtt a legendás színészpáros, szombaton a Víg Szalonban pedig ismét együtt láthatja őket a közönség egy felolvasóesten. Bálint András az InfoRádióban azt mondta, egyestés kalandnak tartja mostani szereplését, amit izgatottan vár és nagyon örül annak, hogy Halász Judit mellett más kiváló színészekkel is együtt dolgozhat.

Szombaton a Vígszínház új játszóhelyén, a Víg Szalonban kerül sor Florian Zeller "Mielőtt elrepül" című művének felolvasószínházi bemutatójára. Az előadás rendezője Bölkény Balázs, és különlegessége, hogy hat évtized elteltével újra egy színpadon találkozik Halász Judit és Bálint András. Ez a két neves művész először 1964-ben lépett együtt színpadra a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyik vizsgaelőadásában, azóta csak filmekben játszottak együtt. Érdekesség, hogy a 1970-es Szerelmesfilmben Bálint András Oláh Jancsit, míg Halász Judit Jánosy Katát alakította, és a legendás Szabó István filmje éppen Franciaországban készült, ahol Zeller darabja is játszódik.

A Mielőtt elrepül című darabban Balázsovits Edit, Radnay Csilla, Hegyi Barbara és Wunderlich József is szerepel. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Bálint András az InfoRádióban egyebek mellett arról is beszélt, milyen érzés számára, hogy újra együtt játszhat Halász Judittal.

Ez nem csupán egy banális felolvasás; a nézők olyan színpadi élményben részesülnek, ahol a színészi játék életre kelti a szöveget. Itt valódi érzelmek és dinamikus előadásmód várja őket, amely magával ragadja a közönséget!

A felolvasószínház egy különleges műfaj, amely a nevéből is adódóan ötvözi az olvasás élményét a színházi előadással. A héten izgalmas próbafolyamaton vagyunk túl, ahol a könyv szinte folyamatosan a kezünkben volt. Szombaton pedig elérkezik a nagy nap, amikor bemutatjuk a darabot. Ez egy egyestés esemény lesz, ami azt jelenti, hogy csak egyszer látható a produkció, de úgy hallottam, hogy óriási az érdeklődés, így nem kizárt, hogy a jövőben megismételjük. A könyv lesz a társunk, és ennek segítségével életre keltjük a történetet. Ez adja ennek a műfajnak a varázsát: együtt próbáljuk megfejteni ezt a lenyűgöző, rejtélyes színdarabot.

Ez egy időtlen szerelmi mese, amelyben a szív mélyén rejlő érzések és a sors fura fintorai találkoznak. Két lélek, akik a világ forgatagában elvesztek, most újra egymásra találnak, miközben a múlt árnyai és a jövő ígéretei egyaránt próbára teszik őket. A szenvedély, a kihívások és a váratlan fordulatok szövik át ezt a gyönyörű, mégis bonyolult érzelmi kalandot, ahol a szerelem ereje mindent legyőzhet.

A színdarab középpontjában egy ötven éve házas pár áll, akiknek két felnőtt lánya van. A férfi, André, akit én alakítok, időnként feledékeny, amit manapság demenciaként emlegetnek. Ám vannak olyan pillanatok is, amikor André teljesen tisztában van a körülötte zajló eseményekkel. Az előadás során végig ott lebeg a kérdés: André vajon szándékosan játssza meg a feledékenységet, vagy tényleg nem emlékszik a múltjára? Ez a darab nem csupán egy romantikus történet, hanem egy komplex családi dráma is, amely mélyen felfedi az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Hirtelen felbukkan egy nő a múltból, aki egy fiúval érkezik, és a nézők sokáig találgatják, vajon André korábbi szerelme lehet-e a nő, és hogy a fiú a főszereplő fia-e. Az előadás titokzatos atmoszférája folyamatos feszültséget teremt, és bár lehet, hogy a szombat esti előadás végére sem minden kérdésre kapunk választ, ez adja a történet varázsát és mélységét. A rejtélyek és a családi kötelékek összefonódása teszi ezt a művet igazán különlegessé.

Halász Judittal 1964-ben került először együtt színpadra a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyik vizsgaelőadásában. Az előadás részletei és a szerepük pontos nevei talán már homályba merültek, de az emlékek élénkek maradtak. A közös munka során kialakult kötelék és a színpadi együttműködés hatása még ma is érezhető. Judit visszaemlékezve arra az időszakra, a fiatalos lelkesedést és a színészet iránti szenvedélyt emeli ki, ami mindannyiuk játékát áthatotta. Az előadások során tapasztalt izgalmak és a közönség reakciói meghatározó élményeket nyújtottak, amelyekre szívesen gondol vissza.

Egy Shakespeare-művet, az Ahogy tetsziket mutattunk be, emlékeim szerint Halász Judit volt a főszereplő, míg én egy kisebb, de annál izgalmasabb karaktert formáltam meg. Az év, 1964, nemcsak a színházban hozott minket össze, hanem egy filmben is, az Álmodozások kora című alkotásban, amely Szabó István debütáló munkája volt. Számomra is ez volt az első filmes tapasztalatom. Később, 1970-ben következett a Szerelmesfilm, majd 1972-ben a Lila ákác, ahol szintén együtt szerepelhettünk Judittal. Sőt, egy rövid időre még a Pécsi Nemzeti Színházban is kollégák voltunk. Hatvan év telt el azóta, és az együtt töltött időnk során sok közös élményben volt részünk. Nemrégiben egy főiskolás vizsgafilmben alakítottunk egy idős házaspárt, ami újra lehetőséget adott a közös munkára. Nagy szeretetteljes kapcsolat fűz minket egymáshoz, és örömmel töltött el, hogy a Mielőtt elrepül című projekt kapcsán újra találkozhattunk.

Beszélt a Szerelmesfilmről, amelynek forgatási helyszíne Franciaország volt, és ha nem tévedek, mindketten nagy rajongói vagytok ennek a gyönyörű országnak. Ráadásul a Florian Zeller által írt darab cselekménye is ott bontakozik ki. Igazán figyelemre méltó egybeesések ezek!

Inkább Judit a frankomán, engem az angol kultúra érdekel jobban. Nem is nagyon tudok franciául. A Mielőtt elrepül pedig valóban egy francia darab, egy francia házaspár történetét ismerhetik meg a nézők. A Szerelmesfilmet részben Párizsban, részben a Francia Riviérán forgattuk. Sok-sok közös élmény köt össze bennünket Judittal Franciaország miatt is, de hát a mi kapcsolatunk azóta is folyamatos.

A Zeller-darabban Halász Juditon kívül más kiváló alkotó- és színésztársak is feltűnnek, igaz?

Igen, Wunderlich József és Radnay Csilla például zenélni is fog, egy francia zeneszerző műveit adják majd elő, amelyek szerintem nagyon különlegesek lesznek. Az előadásnak lesz egyfajta titokzatos, érzékeny színházi jellege, azzal együtt, hogy az egyik kezünkben könyvet fogunk majd tartani, és felolvasunk.

Manapság a színészkedés művészete jelentős átalakuláson ment keresztül, és a színészek kifejezési módja is folyamatosan fejlődik. A modern színészetben egyre inkább teret nyernek az új technikák és stílusok, amelyek lehetővé teszik a karakterek mélyebb és árnyaltabb megformálását. A hagyományos színjátszás mellett megjelentek olyan elemek, mint a fizikai színház, a multimédia integrálása, és a digitális technológiák alkalmazása, amelyek új dimenziókat adnak az előadásokhoz. Míg korábban a hangsúly inkább a szövegre és a klasszikus előadásmódokra helyeződött, ma a színészek gyakran merítenek a mozgásművészetből, a táncból, sőt a vizuális művészetekből is, hogy gazdagabb élményt nyújtsanak a közönségnek. Ezek a változások nemcsak a színészek kifejezésmódját érintik, hanem a színházi nyelvet is, amely folyamatosan alakul a társadalmi és kulturális környezet változásaival. A mai előadások sokszor interaktívabbak, és a közönséget is aktívan bevonják a folyamatba. Ezáltal a színészet nem csupán passzív megfigyelés, hanem élő, dinamikus párbeszéd a művészek és a nézők között.

A színház varázsa abban rejlik, hogy sosem ismétli önmagát, és idővel minden egyes előadás megújul. Ez a mostani szereplés számomra különleges kalandot ígér. Vendégszínészként meghívást kaptam a Vígszínházba, ahol olyan tehetséges fiatal kollégák társaságában dolgozhatok, mint Balázsovits Edit, aki nem csupán az egyik kedvenc tanítványom volt a főiskolán, de most a lányomat alakítja a darabban. Az új kihívások és ismeretlen arcok mindig új inspirációt adnak, és remélem, hogy én is motiválóan hatok rájuk, hiszen egy másik színházból érkezem. Ilyen helyzetekben az ember kommunikációja és figyelme is új színt kap; a közegváltozás mindig izgalmas lehetőségeket teremt. A szombati előadás helyszíne, a Víg Szalon, szintén különös élményt kínál, hiszen egy intim, családias színpadon hozhatjuk létre a varázslatot. Izgalommal telve várjuk, hogy mi sül ki a produkcióból, és hogyan reagál a közönség, de mi, színészek mindent megteszünk a sikerért!

Többször említette hogy kalandként fogja fel ezt a mostani előadást. Ebből adódóan izgatottan várja a szombat estét?

Igen, természetesen az utóbbi időszakban a felkészülés állt a középpontban. Otthon olvasgattam a szöveget, jegyzetelgettem, és a próbákat délutánonként tartottuk. Minden új szerep izgalmat hoz, és most egy másik színházban léphetek színpadra, ami teljesen új kihívások elé állít. Az említett kollégák mellett Hegyi Barbara is a csapatban van, akit nagyon kedvelek, bár eddig még nem volt szerencsém együtt játszani vele. Ráadásul nagyszerű fiatal tehetségekkel is dolgozhatok, ami még inkább fokozza az izgalmamat. Tényleg kíváncsi vagyok, hová jutunk el a közös munkánk során. Nemrég Halász Judit is felhívott, és egy hosszú beszélgetés keretében osztottuk meg gondolatainkat a darabról és a felmerülő kérdésekről. Szóval nemcsak a próbák során, hanem azon kívül is aktívan gondolkodunk, és úgy érzem, mindenki nagyon várja már az előadást.

Aa munkán kívül is gyakran beszélget Halász Judittal?

Barátok vagyunk, még akkor is, ha néha hosszú idő telik el, mielőtt újra találkozunk. Számos alkalommal vendégeskedtünk egymásnál, és sok-sok találkozónk volt az élet különböző színterén. Judit többször is fellépett nálunk, a Radnóti Színházban, illetve verseket mondott a Radnóti-évfordulós eseményeken. Sokan tudják, hogy nemcsak kiváló énekes, hanem a versek előadásában is lenyűgöző. Az életünk gyakran keresztezi egymást, és remélem, hogy ez a jövőben is így marad.

Ezek azért nagy találkozások, és sokszor szinte kiszámíthatatlan, hogy mikor, milyen formában, hol találkozik újra egymással két barát vagy kolléga.

Ez a csodálatos a színészetben. Én nem vagyok már fiatal, hatvan évnyi színészkedés alatt nagyon sok mindenkivel találkoztam. Ez egy kicsi szakma, tulajdonképpen néhány száz vagy ezer emberrel dolgoztam együtt vagy éppen tanítottam őket a színészetre. Természetesen a Radnóti Színház igazgatójaként is sokakkal kerültem kapcsolatba, kiváló kollégákat ismerhettem meg, jó barátokat szereztem. Kevesen vagyunk, ezért ismerjük egymást, tudunk a másikról. Persze egy-egy újabb találkozás mindig új impulzusokat ad, és ilyenkor mindig újabb kalandokat élhetünk át.