Ezzel a kölnivel csak a leggazdagabbak fújják magukat!

Bár a húsvéti locsolkodás inkább a mókás népszokások kategóriájába tartozik, egy kis csavarral most átköltöztetjük a luxusvilág kifutójára.

A húsvét világszerte a hétköznapi emberek számára a vallási hagyományok, a nyulak, a csokitojások és a tavasz eljövetele köré csoportosul. Magyarországon és szomszédos országainkban különösen népszerű a locsolkodás szokása. A fiúk ilyenkor útnak indulnak, versikéket mondanak, majd következik a kölnivíz, ami néha túlságosan bőséges, máskor pedig meglepően erős. Azonban a lányok általában nem bánják ezt a szertartást – legalábbis a fiúkkal való találkozáskor.

Manapság a hagyományos kölnik már nem igazán hódítanak, a férfiak sokkal inkább a női parfümök felé hajlanak, hogy ezzel ajándékozzák meg a hölgyeket, és illatukkal úgy ragyogjanak, mint a pünkösdi rózsa (bár a pünkösd még jócskán odébb van!). Azonban létezik egy parfüm, amely a locsolás művészetét a luxus szintjére emeli: ez pedig a The Spirit of Dubai Parfums by Nabeel Shumukh, egy igazi különlegesség a parfümök világában.

Ez a parfüm jelenleg a világ legkifinomultabb és legdrágább illata, amelynek palackját lenyűgöző 3571 gyémánt és más értékes drágakövek, valamint gyöngyök ékesítik. Az összhatást pedig egy csipetnyi 24 karátos aranybevonat teszi még különlegesebbé. A csomagolás egy 197 centiméter magas, bőrből készült vitrint formáz, amely önálló műalkotásként is megállja a helyét.

Az ámbrával, szantálfával, török rózsával és pacsulival (a büdösmenta-nemzetség legismertebb tagja, amely a híres pacsuliolaj alapját képezi) valamint ilang-ilanggal fűszerezett illat állítólag 12 órán át megőrzi varázsát a bőrön. A 3 literes üveg ára pedig elképesztő módon 1,295 millió dollár, ami körülbelül 465 millió forintnak felel meg.

Képzeljük el, hogy a megszokott "zsebben lapuló kölnisüveg és előre megírt húsvéti vers" helyett egy gyönyörű, drágakövekkel ékesített, aranyborítású üvegcsével érkezel nagymamád házához, egy fényűző Rolls-Royce hátsó ülésén. Ezzel a látvánnyal máris új dimenzióba emelkedik a "Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam..." kezdetű vers, nem igaz?