Új típusú csillagok felfedezésére bukkantak a Tejútrendszer mélyén, és a kutatók is tanácstalanok, miért borítja őket jég.

Japán tudósok felfedeztek két olyan objektumot, amelyek a Földhöz hasonló irányban helyezkednek el, de jellemzőik minden tekintetben meglepőek és rejtélyesek.

Japán csillagászok két különös objektumot azonosítottak a Tejútrendszer mélyén, amelyek első pillantásra egy formálódó csillag jellemzőit mutatták. Azonban a későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyek nem illeszkednek a csillagkeletkezés szokásos folyamataihoz. Az arXiv preprint szerveren publikált tanulmányban a kérdések száma túlszárnyalja a válaszokét, és arra figyelmeztet, hogy nem csupán a világegyetem működésének megértése, hanem a Tejútrendszer rejtélyeinek feltárása is még messze van a végső megoldástól.

A csillagok keletkezése során a csillagképző régiók számos különböző jégmolekulát termelnek, amelyek jelentős szerepet a csillagkeletkezési régiók kémiai evolúciójában és a bolygórendszerek kialakulásában. Emiatt a részben kialakult csillagok körüli gázfelhők hajlamosak elnyelni a fényt a jégmolekulákhoz kapcsolódó meghatározott hullámhosszokon.

Amikor a japán Niigatai Egyetem tudósai a Tejútrendszert bemutató infravörös felvételeket vizsgálták, számos olyan objektumot fedeztek fel, amelyek bizonyos jellemzőkkel bírtak, így kezdetben nem tulajdonítottak nekik különösebb figyelmet. Azonban hamarosan észrevettek valami szokatlant: a két észlelt objektum nem egy hagyományos csillagkeletkezési zónában helyezkedett el, és úgy tűnt, hogy körülöttük egyáltalán nincsenek sűrű gázfelhők.

A kutatók ezután az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) rádióteleszkóp-rendszerével kezdték el vizsgálni ezeket, és azt találták, hogy szén-monoxid és szilícium-oxid van a területen, porkibocsátást azonban nem észleltek. A kutatók ezek alapján úgy vélik, egy eddig ismeretlen típusú, elszigetelt jeges objektumokra bukkanhattak - írja az IFLScience.

Mindkét égitest a Földtől azonos irányban helyezkedik el: a Tejútrendszer Crux-Scutum karjában találhatóak, ám a bolygónktól mért távolságuk jelentősen eltér. Az egyik égitest 30 000 fényévnyire, míg a másik 43 700 fényévnyire fekszik tőlünk. A japán AKARI műhold 21 különböző régiót vizsgált meg, de sehol sem bukkant olyan égitestre, amely ezen példákhoz hasonlítható lenne.

Ha a megadott távolságok pontosak, akkor az érintett objektumok körülbelül harmincszor annyi fényt sugározhatnak, mint a Nap. Azonban a Napnál jóval masszívabb csillagok sokkal fényesebbek, gyakran ezerszeres fényességgel bírnak, és meglepő módon nem körülveszik őket jégformációk. Egy lehetséges magyarázat az lehetne, hogy több csillag koncentrálódik egy adott helyen, de ehhez rendkívül nagy gázfelhőre lenne szükség – csakhogy az ALMA mérések alapján az egész rendszer mérete nem haladja meg a Naprendszer tízszeresét. Ezért legfeljebb egy csillag tartózkodhat a középpontban.

A csillagászok számára rejtélyes objektumok felfedezéséhez a James Webb űrteleszkóp nyújthat választ, de a mérések és az adatok alapos elemzése még további időt igényel.