Kaszab Zoltán: Hol rejtőzik valójában a demokratikus deficit az Európai Unióban? - Mandiner Az Európai Unió működésének és demokratikus struktúrájának vizsgálata során gyakran merül fel a demokratikus deficit fogalma. De vajon hol is található ennek a de

Trump győzelme új fejezetet nyit, megszüntetve azt az időszakot, amikor olyan szervezetek, amelyeket senki nem választott meg, határozták meg a játékszabályokat.
Az elmúlt 14-15 év során a címben említett kifejezés gyakran visszatérő elemévé vált a Magyarországgal kapcsolatos diskurzusoknak. Ezt főként azok a civil szervezetek és politikai szereplők hangoztatták, akik - mint később kiderült - jelentős mértékben támaszkodtak az amerikai kormány USAID-en keresztül nyújtott pénzügyi támogatásaira. Most viszont úgy tűnik, új irányt vesznek az események.
A demokrácia ugyanis a Nyugat egyre több országában megmutatja a valódi, szebbik arcát. Trump győzelmével véget ér az az időszak, amikor senki által meg nem választott szervezetek mondják, vagy mondták meg, ki milyen szabályok szerint játszik és hogy mit kell gondolnunk jóról, vagy rosszról.
A USAID, a Soros-alapítványokkal és az európai uniós intézményekkel karöltve, egy rendkívül összetett és jól szervezett hálózatot hozott létre. Az általuk támogatott szervezetek egy olyan pókhálószerű struktúrát alkotnak, amelyben egymás munkáira támaszkodva végeznek olyan kutatásokat, amelyek tudományosnak tűnnek, de valójában politikai célokat és érdekeket szolgálnak. E rendszer keretein belül különféle jelentések készülnek és különböző indexek állnak össze, hogy a mögöttes politikai agendákat támogassák.
Ezt követően egymást alaposan körbejárva újabb dokumentumokat hoztak létre, amelyek politikai szinten is hivatkozási alapként szolgáltak. Mi, magyarok jól tudjuk, milyen ez a rendszer, hiszen jelenleg is ezen az alapon tartanak vissza tőlünk több ezer milliárd forint értékű, egyébként jogszerűen nekünk járó uniós támogatásokat.
A sors iróniája, hogy éppen azok, akik a demokrácia védelmére hivatkoznak, valójában távol állnak annak valódi értelmétől és szellemiségétől.