Kíméletlen alku

Több millió földönfutóvá tett menekült, több tízezer megerőszakolt nő. Az otthonukat vesztett gyerekek száma felbecsülhetetlen. Rommá bombázott városok és falvak. Az ágyútölteléknek szánt katonák számát elmaszatolja mind az orosz, mind az ukrán hadvezetés. Csak a gyászoló anyák és feleségek könnyei emlékeztetnek a három éve tartó agresszió értelmetlenségére. Nem értem, nem akarom megérteni a kis és nagy diktátorok, a színlelt demokrata ordasok, a békepárti vagy liberális álcába bújt vezérek érveit, mert mára a Donald Trump imádatában elcsábultak számára is világossá válhatott, hogy a szólamok mögött mindenki csak egy pitiáner pecsenyeleső. A világuralomra megszállottan törekvő amerikai vezér élvezettel csicskáztatja az európai államfőket. Teszi, mert megteheti. Közben a francia elnök próbálgatja imígy-amúgy összeterelni a huszonheteket a tengerentúli fenyegetések kivédésére. Talán majd az új német kancellárral párban sikeres lesz kármentési kísérlete. Ha nem, akkor tovább gyengül Európa gazdasága, romlik a mi életszínvonalunk is. Nem elég, hogy a covid után az oroszok elleni szankciók minket sújtottak a legjobban, ráadásul az ukrán termékek nyakló nélküli behozatala földhöz vágta a mezőgazdasági ágazatot, ezért is tüntettek Európa-szerte a gazdák.

A Fehér Ház vezetője mostani béketeremtő misszióját arra használja, hogy Ukrajna a támogatásokért cserébe kárpótlást kapjon, amelyet egy ritkaföldfémek kitermeléséről szóló megállapodás keretein belül rögzítenének, még a hét végéig. Macron elnökkel folytatott beszélgetése során ironikusan jegyezte meg, hogy Európa csupán kölcsönzi Ukrajnának a pénzt, amit később visszakap. A gall kakas erre nem maradhatott néma, és diplomáciai körökben szokatlan módon Trumpot megfogva közbeszólt: nem az Egyesült Államok, hanem az EU tagállamai állták az ukrán támogatások 60%-át. Macron szerint az EU 128 milliárd dollárt invesztált Ukrajna biztonságába. Tehát a háború, amely emberi szenvedést és pusztítást hozott, valójában egy jól jövedelmező befektetés lett? Sajnos ez a valóság. Ezt jól mutatja a törlesztésre várók tolongása: Románia is ott várakozik a sor végén, remélve, hogy az újjáépítés során legalább egy kis morzsát kap. Végső soron pedig az amerikai-orosz béketárgyalások célja, bármennyire is brutálisan hangzik: nem a háború befejezése, hanem az erőforrások újrafelosztása a régióban.

Zelenszkij elnök ma egy olyan megállapodást köt, amely a sorsfordító pillanatok árnyékában születik, miközben az áldozatok emlékét hordozza a szívében.