Kevesen tudják, hogy fiatal korában Jakupcsek Gabriella milyen különleges módon teremtette meg a megélhetését.

Gabriella édesanyja kezdetben csalódott, amikor lányának a színművészetin való tanulmányai iránti elköteleződése kiderült. Azonban örömmel töltötte el, amikor Gabriella végül a bölcsészkarra iratkozott át.

Sokan ismerik Jakupcsek Gabriellát a tévéképernyőről, ahol eleganciájával, határozottságával és állandó mosolyával magával ragadja a nézőket. Azonban kevesen vannak tisztában azzal, hogy mennyi nehézségen és kihíváson ment keresztül, mire eljutott odáig, hogy Magyarország egyik legelismertebb médiaszemélyisége legyen. Az ő története a kitartásról és a szenvedélyről szól, ami inspirációt adhat mindenkinek, aki az álmai megvalósításáért küzd.

A népszerű műsorvezető a Neshama TV podcastban őszintén mesélt arról, milyen nehézségeken ment keresztül fiatal korában. Elárulta, hogy nemcsak a főiskola alatt, de már gyerekként is dolgozott, hiszen a családjában természetes volt, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából.

Gabriella őszintén mesélte el, hogy mennyire csalódott volt édesanyja, amikor felvették a színművészeti egyetemre. Anya mindig támogatta őt, de az arca szomorúsággal volt tele. Amikor azonban otthagyta a színművészetit, a szívében egy hatalmas boldogság bontakozott ki, tudva, hogy egy új úton indulhat el. Végül a bölcsészkaron folytatta tanulmányait, miközben kétkezi munkát is vállalt, hogy megteremtse a saját függetlenségét.

Fillérekből élt, miközben minden lehetséges munkát magára vállalt: "Az egyetemi éveim alatt egy fillér nélkül tengődtem, ablakokat tisztítottam jómódú családoknál, takarításra jártam, Esti Hírlapot árultam, és hétvégente zsíroskenyeret készítettünk a pult mögött. Mindenféle munkát elvállaltam, amit csak elérhettem. Pénz híján, borzalmasan nehezen éltem."

A fiatal Jakupcsek Gabriella gyakran merült el az álláshirdetések világában, abban a reményben, hogy sikerül biztosítania a mindennapi megélhetését. "Voltak időszakok, amikor annyira szűkös volt a költségvetésem, hogy még a városon belüli hazautazás is nehézségekbe ütközött. Gór Nagy Máriától kaptunk egy régi, lerobbant lakást, ami legalább annyit segített, hogy ne kelljen órákat utaznunk Budapest különböző részein. De végső soron nem a pénz volt a lényeg - hanem azok az érzések, amik körülvették a mindennapjainkat."

A munkát soha nem érezte tehernek - már általános iskolás korában is dolgozott nyaranta. "Én minden nyáron dolgoztam gyerekként is, általános iskolában. TSZ-ben karfiolt kapáltam, Röltexben hajtogattam. Boltokban, üzletekben meg volt beszélve, hogy megyek oda pár órára segíteni."

Jakupcsek Gabriella úgy véli, hogy a neveltetése nem csupán a szorgalomra tanította meg, hanem a kitartás és az alázat fontosságát is hangsúlyozta. "Bár sosem éltünk fényűzően, a munka számomra mindig is inkább egyfajta nevelési eszköz volt. Folyamatosan félretettem a pénzemet, hogy legyen egy kis tartalék a nehezebb időkre."

A nagymamájától örökölt háborús generációs gondolkodásmódot a mai napig magában hordozza: mindig legyen egy kis tartalék, akár a spájz mélyén, akár a pénztárca rejtekében.