Ki állja a perköltséget?

Tavaly egy meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerültem a volt bérbeadóm miatt, aki 1200 €-t követelt tőlem. Az indoklása az volt, hogy nem teljesítettem a 2023 végéig bérelt lakás bérletének egy részét, amelyet ő egyoldalúan megemelt. Ügyvédet nem bíztam meg, és a bírósági tárgyaláson azzal próbáltam védekezni, hogy a bérleti szerződés nem volt világos az emelést illetően. Sajnos a bíróság a bérbeadó javára döntött. Végül nem fellebbeztem, mert tartottam a további költségektől; az ügyvédje ugyanis már akkor is megjegyezte, hogy a per költségei körülbelül 300 €-ra rúgtak. Most, egy hónappal a tárgyalás után, megkaptam az írásos döntést, de abban csupán annyi szerepel, hogy a költségek 100%-át nekem kell állnom, konkrét összeg nélkül. Teljesen tanácstalan vagyok: miért döntöttek így a költségekről, amikor nem én indítottam a pert? Ráadásul hogyan tudom kifizetni a pontos összeget, ha csak százalékban van megadva? Úgy érzem, hogy a bíróság nem volt elég világos a döntésével, és most nem tudom, hogyan tovább.

A bírósági eljárások során számos olyan költség merül fel, amelyek az ügy viteléhez kapcsolódnak. Például a bírósági kereset benyújtása esetén illeték megfizetése válik szükségessé, továbbá ha ügyvéd segítségét igénybe vesszük, akkor az ő munkadíját és az ún. készkiadásokat is (mint például az útidíj) rendezni kell. Emellett, ha a bíróság szakértői vélemény elkészítését rendeli el, ez is költségekkel jár. Mindezen kiadásokat, amelyeket indokoltan és célszerűen költünk el a jogérvényesítéssel összefüggő eljárás során, a Tt. 160/2015 számú polgári perrendtartásról szóló törvény (Ppt.) 251. §-a alapján perköltségnek nevezzük.

Nyilvánvaló, hogy a perköltségek végső soron mindig valakinek a terhére esnek. A kérdés, hogy ki és milyen mértékben viseli ezeket a költségeket egy adott eljárásban, a Ppt. 255. §-ának értelmében a bíróság érdemi ítéletében kerül eldöntésre. A bíróság figyelembe veszi, hogy az egyes felek milyen arányban bizonyultak sikeresnek a per során. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bíróság a pervesztest (jelen esetben olvasónkat) kötelezi arra, hogy fedezze a saját költségeit, továbbá, hogy térítse meg a győztes fél, azaz a pernyertes költségeit is. Tehát a perköltségek megítélése során a legfontosabb tényező a felek sikeressége, vagyis az, hogy ki "nyerte" a pert.

Mivel olvasónktól a bérbeadója 1200 €-t követelt, amit a bíróság teljes egészében meg is ítélt a javára, a bérbeadó olvasónkkal szemben 100%-os eljárási sikert ért el; ezért kell olvasónknak mint pervesztesnek viselnie a teljes perköltséget. Csak szemléltetésképpen: ha a bíróság valamilyen okból csak pl. 900 €-t ítélt volna meg a bérbeadónak, attól még mindig ő lett volna a pernyertes, de csak 75%-ban, ezért akkor csak a perköltségek 75%-át ítélte volna meg neki a bíróság.

Ami pedig a költségek pontos összegét illeti, azt a bíróság a Ppt. 262. §-a szerint az érdemi döntés jogerőssége utáni 60 napon belül konkretizálja egy önálló, bírósági tisztviselő által kiadott határozatban. Ha tehát olvasónk nem fellebbezett a döntés ellen, rövidesen a perköltség számszerűsített összegét tartalmazó határozatot is kézhez kapja. A megítélt követelés magasságából és az olvasónk által leírtakból kiindulva pedig a felperes ügyvédje által említett 300 €-s költség reális lehet, hiszen adott esetben a bírósági illeték (ügyvédi elektronikus beadvány esetén) a követelés értékének 3%-át, vagyis 36 €-t tesz ki, az ügyvéd munkadíja és készkiadásai pedig a Tt. 655/2004 sz. igazságügyi minisztériumi hirdetmény 10. §-a szerint kb. 90 €-t tesznek ki ügyletenként (a leírtak alapján legalább 3 ügyletet végzett el az ügyvéd - a jogi képviselet átvételét, a kereset beadását és a tárgyaláson való részvételt).