Kutyafejű vagy kutyaként megjelenített istenek: meglepően nagy számban találkozhatunk velük.

A kutyafejű istenek különböző kultúrákban sokféleképpen jelennek meg, mindegyikük saját különleges jellegzetességekkel bír. Most négy ilyen izgalmas alakot szeretnénk bemutatni.

A kutyafejű istenek világa lenyűgöző és sokszínű, ám Anubis az, aki a legszélesebb körben ismert e különleges mitológiai alakok közül. Sok forrás szerint ő inkább sakálfejű, de a kutyákkal való kapcsolata miatt sokan csak így hivatkoznak rá. Az egyiptomi mitológia gazdag kutyafejű istenekben, akikről már korábban részletesen írtunk, így most inkább más kultúrák isteneit vesszük szemügyre. Meglepő módon számos olyan istenséggel találkozhatunk, akik kutyaként vagy kutyaféleként jelennek meg a mítoszokban, és ez a sokféleség izgalmas betekintést nyújt az emberi kultúrák hitvilágába.

Fontos szem előtt tartani, hogy az alábbi istenek köré szőtt mitológia rendkívül sokféle és gazdag. A különböző mesélők értelmezései gyakran eltérnek egymástól, és a történetek részletei is változhatnak. Most nem fogunk annyira mélyen belemerülni a részletekbe, hogy ez lényeges legyen, de érdemes észben tartani, amikor ezekkel a témákkal foglalkozunk.

Az azték mitológia gazdag és sokszínű, de talán az egyik legismertebb alakja Solotl (vagy Xólotl), a kutyafejű isten. Ő a tűz, villámlás, szerencsétlenségek, szörnyek, deformitások, betegség és halál isteneként ismert. Solotl különleges kapcsolatban áll Quetzalcoatllal, az azték papság védelmezőjével, hiszen ő a "gonosz ikertestvére". Az ő feladata, hogy a halál után a lelkeket átvezesse az alvilágba, Mictlanba, miközben őrzi a nap fényét az éjszaka sötétjében. Érdekes, hogy a földi megtestesítői között a mexikói axolotlt és a mexikói meztelen kutya szerepel, amelyek mindkét esetben szoros kapcsolatban állnak Solotl mitikus mivoltával. E fajták jellemzőit és jelentőségét részletesebben is megvizsgáljuk, hogy jobban megértsük az azték isten világát és hatását.

A mezopotámiai mitológia gazdag és sokszínű világában számos gyógyító istennő tűnik fel, akik kezdetben önálló entitások voltak, és akik nevük és jellegük régiónként változott. Az idő múlásával azonban ezek az istenségek gyakran összeolvadtak, vagy éppen felcserélték egymást, így egyre bonyolultabb kapcsolatokat alakítottak ki. Közéjük tartozik Niníszína is, aki eredetileg Íszín város védelmezője volt. Mint gyógyító istenség, Niníszína különleges képességgel bírt: állítólag képes volt kiűzni a démonokat, így védelmet nyújtva híveinek a gonosz erőkkel szemben.

Niníszína neve gyakran összekapcsolódik Bauval vagy Gula névvel, utóbbi pedig sokszor általános kifejezésként szolgál a gyógyító istennők megnevezésére. Emellett ő volt a gyógyítás babiloni istennője is, akinek alakját valószínűleg Niníszíná ihlette, és hasonlóan gyakran kutyák társaságában jelent meg a művészetben. Az érdekes az, hogy Bau, aki eredetileg a teremtést és az életadást szimbolizálta, skorpiók és lúdalakú lények kíséretében tűnt fel, kutyák nélkül. Később azonban Niníszínával való összevonása politikai indíttatású lehetett. Továbbá, egyes források szerint Niníszínát olykor kutyafejű istennőként is ábrázolták, ami újabb réteget ad a mitológiai összefonódásokhoz.

A kutyák és a gyógyítás mezopotámiai istenségekkel való kapcsolata izgalmas és sokszínű téma, amely számos elméletet inspirált. Korábbi nézetek szerint a kutyák nyálának különleges gyógyító tulajdonságokat tulajdonítottak, ami hozzájárult a kutyák különleges státuszához. Más elméletek azt sugallják, hogy a kutyák a két világ, az élők és a holtak határvonalán álló lényeknek számítottak, képesek voltak kapcsolatot teremteni mindkét dimenzió lakóival, akárcsak a gyógyító istennők. Ezen hitrendszerek tükrözik a kutyák iránti tiszteletet és a gyógyítás misztériumát a mezopotámiai kultúrában.

Szíriusz, a görög és római mitológia egyik figyelemreméltó alakja, a "kutyacsillag" megszemélyesítője. Ezt a ragyogó égitestet gyakran egyszerűen "a Kutyának" nevezik. A Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillagaként Szíriusz az éjszakai égbolt legszembetűnőbb ékköve. Az ókori emberek gyakran kutyaként ábrázolták, és úgy tartották, hogy a nyári hőhullámok megérkezését is ő hozza el: "a világító csillag, amely fokozza a Nap már meglévő hőjét."

Már az ősi idők óta a csillagok és a kutyák szoros kapcsolatban álltak egymással, különösen a meleg hónapokban. Amikor július és augusztus táján ez a csillag felbukkant az égen, az emberek azonnal tudták, hogy a felforrósodás ideje közeleg. A kutyacsillag nem csupán a hőséget szimbolizálta, hanem a láz és a tűz elemeivel is összefonódott, így különleges jelentőséggel bírt a régi kultúrák számára.

A kutyákkal való kapcsolatunk rendkívül izgalmas, és nem csupán azért, mert sok kultúrában szimbolikus szerepet töltenek be. Az ókorban úgy vélték, hogy Szíriusz, a nyári égbolt fénylő csillaga, a kutyákra különösen nagy hatással van. A forró nyári napokban a kutyák lihegése felerősödött, mivel a hőség különösen megviselte őket. Ekkoriban sokan megfigyelték, hogy a kutyák viselkedése megváltozik: feszültebbek és ingerlékenyebbek lettek, ami azt eredményezte, hogy megnőtt a kutyaharapásos esetek száma. Ez a jelenség nemcsak a kutyák egészségére, hanem az emberekre is kockázatot jelentett, hiszen egy harapás könnyen súlyos következményekkel járhatott, például veszettség kialakulásával. Így nemcsak az emberek szenvedhettek a tűző nap miatt, hanem a kutyák fokozott agressziója is hozzájárult ahhoz, hogy a nyári hónapok különösen nehéz időszakot jelentettek mind a gazdik, mind a házi kedvencek számára.

Simargl egy különös és kevesek által ismert isten, aki a keleti szláv mitológia titokzatos világában található. Számos kutató úgy véli, hogy Simargl alakja az iráni mitológiában fellelhető Simurgh lényéből merítkezik. Egyes vélekedések szerint ő a fizikai tűz istene, míg mások azt állítják, hogy valójában két különböző isten, Sěm és Rgel megtestesülése. Azonban a Simargl megjelenítésében minden forrás egyetért: őt leggyakrabban szárnyas kutyaként, néha farkasként ábrázolják, ezzel is hangsúlyozva a mitológiai lények közötti határok elmosódottságát.