Cím: Magyarként a román futball világában: Mészár Sándor és Diószegi László élményei A román futballközeg mindig is különleges kihívásokat és lehetőségeket kínált a magyar sportolók számára. Mészár Sándor és Diószegi László tapasztalatai révén betekintés

A nagyváradi MCC-iroda szervezésében a Körös-parti városban is találkozhatnak velük az érdeklődők szerdán 18 órától, a Római Katolikus Püspöki Palota déli szárnyában, az FIX-rendezvényteremben, a Kanonok sor 2. szám alatt.

A rendezvény egyperces néma főhajtással indult, tisztelegve a hétfőn, 65 éves korában elhunyt "sevillai hős", Helmuth Duckadam emléke előtt. Mészár Sándor megosztotta, hogy családi barátjuk volt a Steauával 1986-ban BEK-győztes kapus, aki bátyjának egykori padtársa volt. Bár sokan Aradon úgy vélték, hogy a szemlaki sváb családból származó legendás futballista "elfelejtette, honnan indult", ő mindig is szeretettel emlékezett vissza szülővárosára. Aradon három csapatban, köztük az UTÁ-nál is pályára lépett, és amikor csak tehette, örömmel segítette az aradiakat, ha azok kéréssel fordultak hozzá.

Dószegi László, aki éppen egy súlyos műtét után lábadozott, egy különös elhatározással állt elő: Sepsiszentgyörgyön fel kellene "éleszteni" a futballt. Az Olt-parti városban már négy-öt éve nem működött felnőtt nagypályás csapat, és László úgy érezte, hogy itt az ideje a változásnak. Egy közeli barátjával osztotta meg álmát, aki, Fradi-drukker lévén, a zöld-fehér színeket javasolta a csapat mezének. László azonban más elképzeléseket dédelgetett, és a piros-fehér színek mellett tette le a voksát, amelyek nemcsak a helyi identitást, hanem a közösség összetartozását is szimbolizálták. A közönségtalálkozón a két meghívott emlékezetes pillanatokat idézett fel, amelyek a piros-fehér mezekhez fűződnek, bemutatva a labdarúgás közösségformáló erejét és az összetartozás élményét.