A New Horizons tesztje már lehetőséget teremt a csillagközi navigációra.

A NASA New Horizons űrszondáját 2006-ban indították útnak, hogy tanulmányozza a Plútót.

Azóta sok víz folyt le a Dunán, és a New Horizons már nemcsak hogy elérte a törpebolygót, hanem jócskán túllépett rajta, és most már a Kuiper-öv legmélyebb zugaiban kalandozik. A több tízezer kilométer per órás sebességgel száguldó űrszonda olyan távolságokba érkezett, ahol a csillagok pozíciója már szembetűnően eltolódik a parallaxishatás következtében. Ez pedig új és izgalmas lehetőségeket teremt az űrszonda galaxisbeli helyzetének pontosabb meghatározására.

A Földről szemlélve a csillagok mozdulatlannak tűnnek, amit a közöttük és közöttünk húzódó óriási távolság magyaráz. Ellenben a New Horizons űrszonda perspektívájából a csillagok elmozdulása jól megfigyelhető. Ezt a jelenséget először 2020-ban sikerült dokumentálni, amikor az űrszonda felvételeket készített a Proxima Centauri és a Wolf 359 csillagokról, melyek a legközelebbi szomszédaink az univerzumban. Nemrégiben pedig Tod Lauer vezetésével a Nemzeti Optikai-Infravörös Csillagászati Kutatólaboratórium kutatói a már említett parallaxishatást alkalmazták a New Horizons pontos helyzetének meghatározására - számolt be róla a New Scientist.

A csapat a New Horizons által készített csillagképeket összevetette a Gaia űrteleszkóp adataival, amely eddig a legpontosabb háromdimenziós térképet készítette el a Tejútrendszerről. A kutatók a csillagok és az űrszonda közötti irányvonalakat felhasználva, a Gaia precíz méréseivel háromszögeléses módszerrel határozták meg a New Horizons helyzetét.

"Rendelkezünk egy rendkívül részletes háromdimenziós térképpel a körülöttünk elhelyezkedő galaxisról, ami lehetővé teszi számunkra, hogy pontosan meghatározzuk a helyzetünket" - nyilatkozta Lauer. "Fantasztikus, hogy ezt a saját kameránk segítségével, egy űrszonda fedélzetén sikerült megvalósítanunk."

Bár a módszer nem éri el a NASA Deep Space Network (DSN) rendszerének rendkívüli pontosságát, amely akár tíz méteres precizitással képes az űrszondák helyét meghatározni, a parallaxison alapuló eljárással mégis sikerült a New Horizons pozícióját egy körülbelül 60 millió kilométer átmérőjű gömbön belül lokalizálni - ez körülbelül a Föld és a Nap közötti távolság felének felel meg. Lauer hangsúlyozta, hogy ez csupán egy demonstrációs kísérlet volt:

"Nem áll szándékunkban kiváltani a Deep Space Networköt."

Bár a Naprendszerünkhöz képest léteznek más, talán hatékonyabb módszerek, a jövő csillagközi expedíciói számára ez az eljárás kiemelkedő jelentőséggel bírhat. Massimiliano Vasile, a Strathclyde Egyetem kutatója rámutatott, hogy az autonóm navigáció, amely a csillagok helyzetére támaszkodik, lehetőséget adhat arra, hogy áthidaljuk a DSN rendszerének hosszú kommunikációs késéseit. Ezek a késések a távolság növekedésével egyre inkább problémát jelentenek, így az új megközelítés jelentős előnyöket kínálhat a jövőbeli űrkutatási küldetések során.

"Amikor egy igazi csillag irányába haladsz, lehet, hogy a rádiójeleknek hosszú évek kellenek ahhoz, hogy megérkezzenek a célhoz."

Nyilvánvaló, hogy senkit sem lep meg, hogy jelen pillanatban még nem indultak el valódi csillagközi küldetések. Ennek következtében a megfelelő navigációs módszerek jelenleg inkább elméleti síkon léteznek, mintsem gyakorlati alkalmazásuk lenne.