Ausztrália okos kakadui már a köztéri csapokat is felfedezték, így nemcsak a természet csodáit, hanem a városi infrastruktúrát is kihasználják. A National Geographic cikke szerint ezek a madarak rendkívüli intelligenciájukkal és kreativitásukkal tűnnek ki

A sárgabóbitás kakadu nem csupán gyönyörű megjelenésével hívja fel magára a figyelmet, hanem rendkívüli intelligenciájával is. E különleges madár felfedezte, hogyan férhet hozzá az utcai ivókutakból származó friss vízhez, ezzel bizonyítva, hogy a természetben a leleményesség is kulcsfontosságú.

A folyamatosan átalakuló világban a rugalmasság és az alkalmazkodás kulcsfontosságú a fennmaradáshoz. Ezt a gondolatot újabb példa erősíti meg a Sydney-ben élő sárgabóbitás kakaduk (Cacatua galerita) esetében, akik rendkívül innovatív papagájfélék. Ezek a madarak a város egyes részein felfedeztek olyan köztéri ivókutakat, amelyeket az emberek terveztek, és amelyek csak speciális mozdulatsorral aktiválhatók. Ezzel a képességgel nemcsak a saját túlélésüket segítik elő, hanem azt is bizonyítják, hogy a természet képes alkalmazkodni az emberi környezethez.

A madár óvatosan leszáll az ivókútra, és egyik lábával szorosan megkapaszkodik a peremen. A másik lábával ügyesen elcsavarja a kút csapját, amely rugós mechanizmusa miatt nem elég csak elforgatni; azt is meg kell tartania ebben a helyzetben. Erre a trükkös feladatra a madár a testsúlyát használja, és lábát ráhelyezi a csapra, hogy stabilan rögzítse. Ezt követően, a fejét a kút közepéhez hajtva, élvezettel kortyol a felbuggyanó friss vízből.

Amikor először felfigyelt a tudományos közösség a szokatlan viselkedésre, ausztrál kutatók mozgásérzékelős kamerákat telepítettek egy park ivókútjainál. A felvételekből kiderült, hogy a helyi kakadupopuláció 70 százaléka használja ezeket a kutakat. Számos ivókút emlékeztetett a kakaduk ügyes próbálkozásaira, hiszen látható nyomokat hagytak maguk után. A vízhez való hozzáféréshez szükséges bonyolult mozdulatsort a megfigyelt esetek körülbelül felében sikeresen végrehajtotta a madár! A kutatók véleménye szerint ez a viselkedés, mivel széles körben elterjedt, a Sydney déli részén élő kakaduk sajátos állati kultúrájának fontos része.

Az állati kultúra, amely a különböző fajok egyes csoportjainak sajátos viselkedési mintáit öleli fel, a közelmúltban kezdett el komoly figyelmet kapni a tudományos kutatások terén. E kultúrába beletartoznak például a ragadozók által alkalmazott különféle vadászati taktikák, a zsákmány szerzésére kijelölt helyek, vagy akár az adott csoportok közötti kommunikációs formák is. Ezek a jelenségek mind hozzájárulnak az állatok társadalmi életének és környezethez való alkalmazkodásának megértéséhez.

A kakaduk esetében egy különleges kulturális hagyomány alakult ki, amely révén elsajátították a nehezékkel ellátott kukák felnyitásának fortélyait. London cinegéi az 1950-es években felfedezték, hogyan lehet kinyitni az ajtók elé helyezett tejesüvegeket, ezzel új táplálékforrást biztosítva maguknak. Néhány csimpánz pedig ügyesen használja a mohát, hogy felszívja a cseppnyi vizet, a mohát pedig természetes szivacsként alkalmazza. A hasonló példákat még számos más állatfajnál is megfigyelhetjük, melyek így alkalmazkodnak környezetükhöz.

A papagájok neme nem játszott szerepet a kukanyitogatás sikerességében (bár a hímek általában ügyesebbek ebben), viszont a próbálkozásra szánt idő és a kevesebb jelen lévő madár kissé növelte a sikeres kísérletek számát. Minden egyes madár saját tempójában sajátíthatja el a technikát. Érdekes megfigyelés volt, hogy amikor többen vágytak az ivásra, türelmesen kivárták a sorukat, és egymás után ittak a kútról.

Mindazonáltal a kútról való ivásra kizárólag egy konkrét madárcsapat volt képes. A szakértők, akik civil kutatókkal, például lelkes hobbi madarászokkal működtek együtt, további megfigyelési adatokat gyűjtöttek más helyszínekről, de sehol sem tapasztaltak ehhez hasonlót. Érdekes módon a város más területein teljesen eltérő, gombnyomásos ivókutak találhatók, amelyek működtetése jóval túlmutat a madarak fizikai adottságain.