Miért is fogalmazunk meg fogadalmakat az új év kezdetén, ha gyakran nem tartjuk be őket? | BorsOnline

Sokan közülünk valamilyen elhatározást tettek, amikor december 31-én, éjfélkor elérkeztünk az új évhez. Van, aki kitart a fogadalma mellett, míg mások talán már réges-régen feladták. De vajon miért is ragaszkodunk ezekhez az ígéretekhez? Érdekes módon a fogadalmak hagyománya messzebb nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk!

Szilveszter éjjelén, valamint január első napjaiban a saját magunknak tett fogadalmak számos formát öltenek: elhatározzuk, hogy aktívabb életet élünk, csökkentjük az édességek fogyasztását, vagy éppen megszabadulunk egy káros szokástól. De vajon mennyit tudunk valójában a fogadalmak gyökereiről és jellegéről? A Fanny magazin segítségével felfedezzük, hogy ez a hagyomány sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk.

Az újévi fogadalmak az ókori Babilóniához köthetők: az emberek az esztendő kezdetén ígéreteket tettek isteneiknek, például adósságaik megfizetésére vagy a kölcsönadott tárgyak visszaszolgáltatására. Ez a hagyomány azonban nem januárhoz, hanem az akkori újévhez, vagyis a mezőgazdasági ciklus kezdetéhez, március közepéhez kapcsolódott.

Julius Caesar az Kr. e. 46-ban reformmal élt, és január 1-jét jelölte ki az év kezdetének. A január név Janus, a kétarcú római istenre utal, akiről azt gondolták, látja a múltat és jövőt, ezért áldozatokat mutattak be, és jó magaviseletet fogadtak neki.

A középkorban január 1-je különös jelentőséggel bírt Krisztus követői számára. Ezen a napon a hívek visszatekintettek az elmúlt évre, mérlegelve saját hibáikat és gyengeségeiket. Az időszak nem csupán a bűnbánatról szólt, hanem egyfajta lelki megújulásról is: elhatározták, hogy a jövőben jobb emberekké válnak. Ezen önértékelés során szívük mélyén fogadalmakat tettek, hogy az előttük álló időszakban új célokat tűzzenek ki, és a hitük által vezérelve törekedjenek a fejlődésre. Az ünnep így nem csupán a naptár változását jelezte, hanem a lelki újjászületés és az önálló útkeresés idejét is.

A 17. századra teljesen elterjedtek a fogadalmak. Anne Halkett angol írónő újévi naplóbejegyzésében például több dolgot is meghatározott. Ezek többnyire az erkölcsi és vallási életéhez, mint a hit, az önuralom és a jámborság gyakorlásához kapcsolódtak.

Az újévi fogadalom fogalma legelőször egy bostoni újságcikkben bukkant fel, amely 1813-ban látott napvilágot. Ez az írás inkább szatirikus hangvételű volt, és arról elmélkedett, hogy bár az emberek lelkesen ígérgetik, hogy változtatnak rossz szokásaikon, alig pár hét elteltével újra visszacsúsznak a régi, megszokott életvitelükbe.

Az idők során az Istennek tett fogadalmak helyett magunknak ígérünk meg mindenfélét, egyfajta önfejlesztési céllal. Ennek népszerűségét a kollektív hatás is fokozza, hiszen ha a társaságban mindenki felesküszik valamire, mi sem szeretnénk kimaradni. Ezért is vált széles körben elfogadottá a célok és kívánalmak szavakba öntése, mely gyakorlat megadja a lehetőséget arra, hogy tiszta lappal indítsuk a friss évet.