A National Geographic által bemutatott botsáska érdekessége, hogy szexuális viselkedése sokszor pusztán megszokásból fakad. Ezek a különleges lények nem csupán a reprodukciós szokásaik miatt figyelemre méltók, hanem azért is, mert az életük során kialakul

Az állat rendszeresen párzik, holott a hímek egyáltalán nem termelnek már spermiumokat, így nem járulnak hozzá genetikailag a következő generációhoz.

Japán tudósok a helyi botsáska, azaz a Ramulus mikado szaporodási szokásait tanulmányozták, és megállapították, hogy a hímek aktívan részt vesznek a párzási folyamatban, viszont az utódok genetikai örökségéhez nem adnak hozzá semmit. Bár az ivaros szaporodás számos előnnyel bír, sok állatfaj véglegesen eltávolította ezt a módszert, mint például a hazai fűrészlábú szöcske. Ezek a fajok szűznemzés útján reprodukálódnak, és csupán nőstényekre van szükségük, így a hímek teljesen hiányoznak az adott populációból.

A japán botsáskák világában a hímek előfordulása meglehetősen szokatlan, de amikor mégis megjelennek, klasszikus udvarlási módszereikkel próbálnak hódítani a nőstények szívéért.

A kutatás során arra jutottak a szakemberek, hogy azért nem járultak hozzá e hímek az utódok genetikai állományához, mert a szervezetük herék híján nem termelt spermiumokat. Ez azt is jelenti, hogy e faj többé nem lesz képes az ivaros szaporodásra, csak a szűznemzés marad számukra az egyetlen út. Ez ugyan rövid távon jó megoldás, azonban így hosszabb idő alatt felhalmozódhatnak a genetikai hibák.

A japán szakemberek soha de soha nem láttak a vadonban hímet e botsáska-faj egyedei közt. Emiatt múzeumok és civil kutatók segítségéve vették igénybe végül a vizsgálataikhoz. A kutatók négy év gyűjtési kísérletei alatt végül hét hímre tettek szert, ezek egyike volt élő, ő pedig párzott több nősténnyel. Három másik hím is párzott, de ezt a kutatókkal együttműködő partnerek tudták megfigyelni.

A nőstények által lerakott peték genetikai elemzése világossá tette, hogy a hímek pusztán szokásból léptek párkapcsolatba. Bár a párzás hagyományos keretek között zajlott, később felfedezésre került, hogy a hímek heréi hiányoznak, és a nőstények ivarszervei is már kezdenek fokozatosan visszafejlődni.

A hímek reprodukciós képességeinek teljes elvesztése miatt a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szűznemzés már nagyon hosszú ideje, valószínűleg több százezer éve, az adott faj egyetlen szaporodási módjaként működik. Ez a megállapítás azonban ellentmond annak a nézetnek, miszerint a szűznemzés csupán átmeneti megoldást nyújthat egy faj fennmaradásához.