A jég végre megadta magát: a májusi felmelegedés mértéke most másfél fokkal a megszokott hőmérséklet alatt mozog. Kiderül, mit hoz a következő időszak! - Időjárás

2025 májusa a második legmelegebb volt a mérések kezdete óta, és bár átmenetileg megszakadt az 1,5 °C feletti globális hőmérsékleti sorozat, a klímarendszer folyamatos melegedése aggasztó marad.
A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) legújabb jelentése szerint 2025 májusa a globális rekordok között a második legmelegebb hónapként vonult be. Az ERA5 adatok alapján a felszíni levegő hőmérséklete átlagosan 15,79 °C-ra emelkedett, ez pedig 0,53 °C-kal haladja meg az 1991-2020-as időszak átlagát. Bár ez a hőmérséklet 0,12 °C-kal elmarad a 2024 májusi csúcstól, mégis 0,06 °C-kal melegebb, mint a harmadik legforróbb május, amely 2020-ban volt. Érdekes megjegyezni, hogy a májusi hőmérséklet 1,40 °C-kal magasabb volt az 1850-1900 közötti iparosodás előtti átlaghoz viszonyítva, ezzel megszakítva egy olyan időszakot, amely 22 hónapból 21-re terjedt ki, amikor a globális átlaghőmérséklet 1,5 °C felett volt ehhez a bázishoz képest. Az elmúlt 12 hónap, 2024 júniusától 2025 májusáig, globálisan 0,69 °C-kal haladta meg a modern referenciaértéket, és 1,57 °C-kal magasabb volt az iparosodás előtti szinthez képest.
Carlo Buontempo, a C3S igazgatója rámutatott, hogy 2025 májusa egy jelentős fordulópontot hozott, megszakítva a korábbi, példátlanul hosszú, 1,5 °C feletti globális hőmérsékletű időszakot. Bár ez a rövid időtartamú enyhülés némi reménysugarat adhat a Föld számára, a jelenlegi trendek alapján valószínű, hogy a küszöbérték újfent túllépésre kerül a közeljövőben.
A globális havi felszínhőmérsékleti anomáliák (°C) alakulását 1940 januárjától 2025 májusáig vizsgálva, az 1850-1900 között mért iparosodás előtti átlaghoz képest, évenkénti idősort ábrázoltunk. A 2025-ös év kiemelkedő sötétpiros színnel van jelölve, míg a legmelegebb naptári évek, 2024 és 2023, narancssárga és sárga tónusokkal tűnnek ki. A többi év a vékony szürke vonalak segítségével jelenik meg. Forrás: Copernicus | ECMWF.
Európában májusban az átlaghőmérséklet 12,98 °C volt, ami 0,29 °C-kal elmaradt a szokásostól. A kontinensen éles hőmérsékleti ellentétek voltak megfigyelhetők: a keleti területeken - Olaszország keleti részétől a Balkánon át egészen Finnországig - az átlag alatti, míg a nyugati régiókban az átlagot meghaladó hőmérsékletek uralkodtak. Európán kívül a legnagyobb pozitív eltérések a Nyugat-Antarktiszon, a Közel-Keleten, Nyugat-Ázsiában, Északkelet-Oroszországban és Észak-Kanadában jelentkeztek. Ezzel szemben India, Alaszka, Dél-Afrika és Kelet-Antarktisz térségei hidegebbek voltak az ilyenkor megszokottnál.
A boreális tavasz, amely 2025 márciusának és májusának időszakát öleli fel, rendkívüli hőmérsékleti anomáliákat mutatott: a globális átlag 0,59 °C-kal haladta meg az 1991-2020-as időszak átlagát, csupán a 2024-es tavasz előzte meg ezt a rekordot. A hőmérséklet-emelkedés különösen intenzíven érezhető volt az északi féltekén, kiemelkedően Nyugat-Közép-Ázsiában, Északkelet-Oroszországban, Grönlandon és a Nyugat-Antarktiszon. Ezzel szemben a Hudson-öböl környékén, valamint Afrika déli és északkeleti részein, Indiában, Ausztrália északi vidékén és Kelet-Antarktiszon hűvösebb időjárási eltérések tapasztalhatók.
A tengerek felszíni hőmérséklete szinte rekordszámba menő magasságokba emelkedett: a 60. szélességi fokok között mért átlag 20,79 °C-ot ért el, mindössze 0,14 °C-kal elmaradva a 2024 májusában regisztrált eddigi legmagasabb hőmérséklettől. Az Atlanti-óceán északkeleti részén különösen intenzív tengeri hőhullám alakult ki, ahol a havi hőmérsékletek történelmi csúcsokat döntögettek. A Földközi-tenger hőmérséklete is jelentősen túllépte a megszokott értékeket, ami aggodalomra ad okot a szakértők körében.
(Baloldalon) A tengerfelszín-hőmérséklet (SST) napi eltérése (°C) 2025. május 23-án, amikor a tengeri hőhullám tetőpontját érte el az Atlanti-óceán északkeleti részén, az 1991-2020-as referenciaidőszak átlagértékeihez viszonyítva. A fehér, szaggatott vonal jelzi azt a területet, amely alapján a mellette látható idősor készült. (Jobboldalon) Az Atlanti-óceán északkeleti régiójára (25°Ny-0°K, 43°É-66°É) vonatkozó napi SST-anomáliák (°C) átlaga 1979-től 2025. május 31-ig. A kiemelt évek színes vonallal vannak megjelenítve: 1986 (kék), 2023 (középpiros), 2024 (világospiros) és 2025 (sötétpiros). Minden egyéb év szürke vonallal látható. Forrás: Copernicus | ECMWF.
A csapadékviszonyok 2025 májusában jelentős eltéréseket mutattak a különböző régiókban. Észak- és Közép-Európa, valamint Oroszország déli területei, Ukrajna és Törökország nagyrészt szárazabb időszakot éltek meg a megszokottakhoz képest. Ezzel szemben Dél-Európa, Skandinávia, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő sáv, valamint Oroszország nyugati része a szokásosnál bőségesebb csapadéknak örvendett. Európán kívül Észak-Amerika, Afrika szarva, Közép-Ázsia és Ausztrália déli részei is a megszokott állapotokhoz képest szárazabbak voltak, míg Alaszkában, az Egyesült Államok keleti partvidékén, Oroszország egyes területein, az indiai szubkontinens északi részén, Délkelet-Afrikában, valamint Ausztrália keleti és északnyugati vidékén csapadékosabb időjárás uralkodott.
A tavaszi időszakban Európában szintén markáns különbségek voltak megfigyelhetők: a kontinens északnyugati részén a csapadék és a talajnedvesség az 1979 óta mért legalacsonyabb szinten volt, míg a déli területeken és Oroszország északnyugati részén átlag feletti nedvesség jellemezte a tavaszt. A folyók vízhozama Európában történelmi mélypontra süllyedt, 1992 óta nem mértek ilyen alacsony értékeket.
A tengeri jégtakaró kiterjedése 2025 májusában az Északi-sarkvidéken csupán 2%-kal volt elmaradva az átlagos értékektől, ami az elmúlt 47 év során a kilencedik legalacsonyabb számadatot jelenti erre a hónapra. A legkisebb jégkoncentrációk főként az eurázsiai partvidéken figyelhetők meg, különösen a Barents-, Kara- és Laptyev-tengerek térségében. Ezzel szemben az Antarktiszon a jégkiterjedés 9%-kal alacsonyabb volt a megszokott átlaghoz képest, ezáltal az ötödik legkisebb májusi jégkiterjedést tapasztalták. Itt a jégtakaró változásait az alacsony és magas légnyomású rendszerek váltakozó hatásai befolyásolták, ami különösen izgalmas és összetett képet fest a térség klímájáról.