Mesterséges intelligencia: meglepő eltérések a nők és a férfiak használati szokásaiban Az utóbbi években a mesterséges intelligencia (MI) egyre inkább a mindennapi élet részévé vált, azonban érdekes és figyelemre méltó különbségek figyelhetők meg a nők é

Ahogy a mesterséges intelligencia egyre inkább átszövi a munka világát és a mindennapi rutinokat, egy csendes, ámde aggasztó tendencia is felszínre kerül: a nők globálisan jelentősen alacsonyabb arányban alkalmazzák ezeket az innovatív technológiákat, mint a férfiak.

Mi állhat e különbség hátterében? Milyen hatásokkal járhat mindez a jövőre nézve?

A mesterséges intelligencia térhódítása számos ember számára új távlatokat nyit meg: lehetőséget ad a gyorsabb munkavégzésre, hatékonyabb problémamegoldásra és innovatívabb gondolkodásra. Ugyanakkor, egyre több kutatás világít rá arra, hogy a technológia elterjedése nem egyenletes ütemben zajlik.

Egy 2024-es részletes nemzetközi kutatás rávilágít arra, hogy a nők a generatív AI-eszközök használatában átlagosan 25%-kal elmaradnak a férfiaktól. A különbség különösen szembetűnő a mobilalkalmazások terén, mint például a ChatGPT, Claude vagy Perplexity, ahol a felhasználók túlnyomó része férfi, míg a nők jelentős mértékben alulreprezentáltak.

Ez a szakadék nem csupán a technológiai hozzáférés problémájára utal, hanem mélyebb társadalmi és pszichológiai tényezők is állnak a háttérben.

A kutatók megfigyelései alapján a nők sok esetben nem azért hagyják figyelmen kívül ezeket az eszközöket, mert ne lennének tisztában a működésükkel, hanem inkább attól tartanak, hogy a használatuk esetleg kétségbe vonja a szakmai hozzáértésüket.

A mesterséges intelligencia alkalmazása, főként a munkahelyi környezetben, megosztó jelenség. Míg egyesek az ügyesség és a jövőorientáltság szimbólumát látják benne, másokban inkább a csalás gyanúját ébreszti. Rembrand Koning, a Harvard Business School kutatója a HuffPostnak kifejtette, hogy egy férfi szoftvermérnök, aki MI megoldásokat integrál a munkájába, gyakran dicséretet érdemel.

Egy női mérnök viszont könnyen tart attól, hogy azt hiszik: mesterséges segítséggel próbálja pótolni a "hiányos tudását" - függetlenül attól, hogy ez valójában igaz-e vagy sem.

A társadalmi elvárások és a munkahelyi megítélés különböző módon hatnak a nemekre. Különösen a női felhasználók esetében megfigyelhető, hogy gyakrabban tapasztalnak erkölcsi vagy hitelességi dilemmákat az AI alkalmazásával kapcsolatban. Ezen aggályok gyakran a következő kérdés körül forognak:

"Megtehetem, hogy így dolgozom, vagy azzal azt sugallom, nem értek eléggé hozzá?"

A felsőoktatás területén is hasonló tendencia figyelhető meg: egy észak-európai kutatás rámutatott, hogy a kiemelkedő teljesítményt nyújtó női hallgatók körében alacsonyabb a valószínűsége annak, hogy mesterséges intelligencia által nyújtott tanácsadást igénybe vegyenek, mint férfi kollégáik esetében.

Sokan aggódnak amiatt, hogy ezzel a lépéssel megszegik a szabályokat, vagy etikailag megkérdőjelezhető döntést hoznak – még akkor is, ha az oktatók nem állítanak szabályozást az eszközök használatára vonatkozóan. Ezzel szemben a férfi hallgatók általában merészebbek, és nagyobb hajlandóságot mutatnak új technológiák kipróbálására, még akkor is, ha nem teljesen világos számukra ezek jogi státusza.

Fontos felismerni, hogy az MI nem egy steril eszköz, amit mindenki ugyanúgy használhat. Az ilyen rendszereket nagyrészt férfi fejlesztők hozták létre, és az algoritmusok tanításához használt adatok is gyakran torzítják a nemi szerepeket.

Így az, hogy a nők idegennek érzik magukat a technológia világában, nem feltétlenül belső bizonytalanság vagy tudáshiány következménye - sokszor egyszerűen arról van szó, hogy az MI nem nekik szól.

Egy kutató találóan megjegyezte: "Ez nem csupán nemi probléma, hanem sokkal inkább tervezési kihívás." Amikor egy technológia alapvetően a férfi felhasználók igényeihez van igazítva, könnyen kirekesztő hatásúvá válhat más csoportok számára - akár tudattalanul is. Ez a jelenség pedig hosszú távon megnehezíti a nők részvételét a mesterséges intelligencia használatában, és megakadályozza, hogy élvezzék annak előnyeit.

Ugyanakkor nem minden helyzetben ennyire egyértelmű a kép. Egy érdekes kutatás például azt találta, hogy nők inkább választanák, hogy egy állásinterjút mesterséges intelligencia vezessen le, mint hogy egy ember.

Az ok meglehetősen egyszerű: az emberek az MI-t gyakran igazságosabbnak tekintik. Míg a humán interjúztatóval szembeni, akár tudattalan elfogultság a múltbeli tapasztalatokból fakadó jogos félelem lehet, addig az algoritmusokkal szemben inkább egy semleges, pártatlan hozzáállást várnak el.

Ez a bizalom azt mutatja: a nők nem elutasítják a technológiát, csupán más elvárásokkal fordulnak felé.

Ez a fajta óvatosság valójában nem mindig hátrányos. Az MIT egyik kutatója rámutatott, hogy azok, akik késlekedve lépnek be a technológiai forradalom világába, gyakran egy kritikusabb nézőpontot képviselnek. Hosszú távon ez a megközelítés hozzájárulhat a fenntarthatóbb és etikailag felelősebb technológiai alkalmazásokhoz.

A mesterséges intelligencia elterjedése folyamatosan gyorsul, és ha a nők nem találják meg a helyüket ebben a fejlődő világban, a társadalmi és gazdasági hatások egyre aggasztóbbá válhatnak. Az MI alkalmazása nem csupán időtakarékosságot vagy technológiai előnyt biztosít; ma már kulcsfontosságú tényezővé alakul a munkaerőpiaci versenyképesség és a lehetőségekhez való hozzáférés szempontjából.

Az MI-hoz való hozzáférés, a vele kapcsolatos tudás és az önbizalom tehát nem pusztán személyes kérdés - hanem rendszerszintű kihívás. Ha nem történik tudatos beavatkozás az oktatásban, a munkahelyeken és a technológiai fejlesztés szintjén, akkor a mesterséges intelligencia nem a lehetőségek egyenlő elosztását fogja hozni, hanem egy újabb réteget a meglévő társadalmi különbségek tetejére.