Mezey György: A magyar futball úttörője és mentorja Mezey György neve egybefonódik a magyar futball történetével, hiszen ő volt az, aki nemcsak a játékot újította meg, hanem a fiatal tehetségeket is inspirálta és irányította. Sportpályafutása alatt kieme

A mai szuperhold erre a négy csillagjegyre különleges hatással lesz

- Számos edzővel volt lehetőségem együtt dolgozni, de Mezey György mind közül kiemelkedett - kezdte visszaemlékezését Esterházy Márton, a 29-szeres válogatott támadó, akinek hangjában érezhető volt a fájdalom az edzőlegendának a halálhíre hallatán. - Kivételes szakmai tudással rendelkezett, nála éltem meg karrierem csúcsát. Egy rendkívül kulturált és tudásban gazdag embert veszítettünk el, aki a nemzetközi szövetségek keretein belül angol nyelven tanította a labdarúgást. Edzőként szigorú volt, de ez segített abban, hogy alaposan elsajátítsuk azt a futballfilozófiát, a letámadásos rendszert, amellyel megőrjítettük ellenfeleinket, és amellyel sikerült végig verni Európát, sőt még Brazíliát is legyőznünk. Az utolsó emlék, ami hozzá fűződik, a könyvhéthez kapcsolódik: június tizennegyedikén dedikálta a Benedek Szabolccsal közös művét. "A legnagyobb tisztelettel és szeretettel", írta nekem Mezey György.

Mezey Györgyöt nyugodtan nevezhetjük a honi labdarúgás egyik újítójának, futballforradalmárnak, aki olyan játékot alkotott, amelyet addig nem nagyon tapasztalhatott a magyar publikum.

- Már az MTK-ban kialakította az idehaza addig nem ismert, újfajta, a totális letámadásra épülő futballt, amit aztán a válogatottban fejlesztett tökélyre - folytatta a korábbi kiváló csatár. - Pedig ugye a nemzeti csapat élén jóval kevesebb idejük van az edzőknek elültetni az elképzeléseiket. Neki mégis sikerült, kellett ehhez, hogy megtalálja a megfelelő embereket, valamint a bátorság, hogy betegyen a csapatba négy-öt olyan játékost, akikből mások legfeljebb kettőt mertek volna. Mezey György egyszerre szerepeltette Róth Antalt, Kardos Józsefet, Garaba Imrét és Nagy Antalt, mindenkinek megtalálva a megfelelő szerepet. A kiválasztott taktikával is megelőzte a korát. Mi ugyanazt játszottuk otthon és idegenben, mindegy volt, hol lépünk fel. A hazai közönség nyilván adott pluszt, de nyertünk Hamburgban a németek, Rotterdamban a hollandok ellen. Ugyancsak fontos, és itt emelném ki az intelligenciáját, hogy nem "suksükölt", mindig el tudta mondani és át tudta adni, amit akart. Az edzéseken rendre megállította a játékot, ha valami nem tetszett neki, és világosan, érthetően elmagyarázta, mi a teendő az adott játékhelyzetben.

Felmerül a kérdés, hogy a mexikói világbajnokság csalódása után vajon igazán értékeltük-e a magyar futball legendás edzőjének munkáját. Mennyire tudtuk megadni neki azt a tiszteletet és elismerést, amit a pályafutása megérdemelt?

Szerintem határozottan igaz. Az akkori időszakban rengeteg írás született, de az ő tudása azóta is megkérdőjelezhetetlen. Mesteredzőként ő nem csupán bajnoki címeket nyert a Honvéddal és a Videotonnal, hanem felejthetetlen győzelmeket aratva a válogatottat is eljuttatta a világbajnokságra. Az utóbbi évtizedek egyik legmeghatározóbb és legkiválóbb magyar edzője volt, akinek a tudása páratlan volt. Éppen ezért volt számomra különleges élmény nála játszani. Két ikonikus csapatban, a bajnoki címeket nyerő Honvédban és a nyolcvanöt-hatvans magyar válogatottban szerepelhettem, amelynek emblematikus státuszát neki köszönhetjük. Nála mindenki a legjobb fizikai és mentális állapotba került, hiszen ez volt a kulcs ahhoz, hogy a letámadáson alapuló futballt magasan tudjuk űzni. A legjobbnak ment el...