Miért bízzuk egy idegenre a gyermekem iskolaérettségének megítélését?

A videó megtekintéséhez kérjük, engedélyezze a JavaScript funkciót, illetve fontolja meg egy olyan böngésző használatát, amely támogatja a HTML5 videókat.

A kislányom nyáron született, és számomra ő a legaranyosabb és legokosabb kislány a világon – ez tény, és kész! Minden feladatot ügyesen megold, a különböző teszteken pedig kiemelkedően teljesít. Mások előtt mindig megállja a helyét, és ezzel folyamatosan büszkeséget ébreszt bennem. Az anyukájának lenni őszinte boldogságot hoz az életembe, de ez nem zárja ki, hogy reálisan lássam a képességeit és a fejlődési lehetőségeit.

A véleményem - meglepetés, nem meglepetés - teljes mértékben egybeesik az óvónők és a nagymamák észrevételeivel, akik mindketten pedagógiai tapasztalattal rendelkeznek. Számunkra nyilvánvaló volt, hogy a kislányunknak még egy év az óvodában jót tenne. Nem azért, mert ne tudna egyenes vonalat húzni, vagy mert ne lenne szófogadó, esetleg nem tudná, hogyan kell megfelelően viselkedni. Meggyőződésem, hogy bizonyos készségei már most is felülmúlják az iskolás gyermekekét, ahogy ez szinte minden gyerekre igaz: mindannyian kivételesek valamiben.

A fejlődés különböző aspektusai sokszínű képet festenek, és ezek a dimenziók nem egyenlő ütemben haladnak. Kölcsönhatásban állnak egymással: néha segítik, máskor viszont gátolják egymás előrehaladását. Az iskolaérettség így nem csupán a gyermek intelligenciájának mértékét tükrözi. Nem csupán azon múlik, mennyire ügyesen rajzol embereket, képes-e megtanulni egy verset, vagy tudja-e a lakcímét és szülei nevét. Az iskolaérettség ennél sokkal összetettebb fogalom, amely számos tényezőt figyelembe vesz.