Minden álmom, hogy egy csodás gyermek boldogítson, ugyanakkor mély félelem fog el az anyaság gondolatától.

Soltész Krisztina, tapasztalt klinikai pszichológus, számos kismamával találkozott praxisában, akik az anyaság gondolatától megijedtek, még ha régóta várták is a gyermek érkezését. "Különösen az első szülésnél figyelem meg ezt a jelenséget. Sokan úgy vélik, hogy ezentúl véget ér a korábbi életük, és hogy tökéletes anyává kell válniuk, ami miatt minden más tevékenységet el kell engedniük, és elérhetetlenné válik számukra az idő és az energia" - osztja meg tapasztalatait Krisztina. "Fontos, hogy lebontsuk ezt az idealizált képet a szuperanyaságról."

A szakértő arra is kitért, hogy manapság rengeteg úgynevezett helikopterszülő van, aki kimenti a gyermeket minden nehéz helyzetből, holott a gyereknek frusztrációra is szüksége van. "Nem minden a frusztrációtól kell megmenteni, hanem attól, amivel képtelen megbirkózni, a többi esetben pedig engedni kell, hogy tapasztaljon és utána együttérezni vele és támogatni. Azt kell éreznie, hogy a szülő figyel rá, ráhangolódik, empatizál vele és segít neki tartalmazni majd megérteni a rossz érzéseket.

„Ez azért is lényeges, mert hozzájárul a gyerek kreativitásának és alkotóerejének kibontakozásához, ami végső soron megerősíti önbizalmát. Ez az önálló fejlődés kulcsfontosságú eleme. Tapasztalataim szerint, ha ezeket a témákat részletesen átbeszéljük a szülőkkel, a szülővé válás körüli szorongás is jelentősen csökken” – fejtette ki Krisztina.

A Mentes Abiertas Psicologia egyik cikkében megállapítják, hogy a múltbeli élmények, különösen a gyermeknevelés és az anyaság terén szerzett tapasztalatok jelentős hatással lehetnek arra, ahogyan egy nő az anyaság fogalmát érzékeli. A korábbi traumák vagy negatív élmények félelmet, szorongást és kételyeket kelthetnek benne, ami megkérdőjelezheti azt a képességét, hogy sikeresen betöltse az anyai szerepet.

"Ha a leendő anyuka azt látta a gyerekkorában, hogy az ő édesanyja is mindent feláldozott és megszűntek a kapcsolatai, mert a körülményei nem tették lehetővé számára az önmegvalósítást, az azt sugallhatja, hogy neki is mindent el kell engednie, és ettől lehet benne félelem vagy ellenállás az anyává válással szemben. A valóságban ez nem így néz ki, főleg akkor, ha van segítsége, akár az apa személyében.

Az anya figyelmesen kapcsolódik gyermekének alapvető igényeihez, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a kicsi biztonságos kötődést tudjon létrehozni. Amennyiben az első időszakban sikerül harmonikusan együttműködniük, a gyermek megtapasztalja, hogy van valaki, aki odafigyel rá, aki megérti őt, és aki az igényeit olyan módon elégíti ki, ahogyan azt ő a legjobbnak érzi. Ez a folyamat segít a gyermeknek abban, hogy idővel sokkal nyugodtabbá váljon; kialakul benne egy biztonságos kötődési mintázat. Így nem szükséges számára az állandó közelség, mivel tudni fogja, hogy biztonságban van, és ha valóban segítségre van szüksége, azt mindig meg fogja kapni – mondja a szakértő.

A szakértők véleménye szerint néha már az anya félelmeinek és szorongásainak tudatosítása is elegendő lehet a feszültség enyhítésére. A terhesség során nem jellemző a mélyreható terápiás munka, mivel olyan érzékeny témák merülhetnek fel, amelyek ideiglenesen fokozhatják a stressz szintet. Ilyenkor a fókusz a stabilizáción és a tünetek kezelésén van. Azonban idővel érdemes lehet foglalkozni a korábbi sémák átdolgozásával is. Ha viszont a szülés időszakában kifejezett szorongás vagy hangulati zavar tapasztalható, az sürgős beavatkozást igényel.

Ha időt szánunk az önmagunkkal való törődésre, a saját érzelmeink és szükségleteink feltárására, és közben aktívan gyakoroljuk az önelfogadást, az kulcsfontosságú lehet a félelem leküzdése és a tudatos, egészséges anyakép felépítése felé vezető úton. Soltész Krisztina szerint mivel az anyaság egy teljesen új élethelyzet, alkalmazkodási zavart hozhat magával.

Egy nő életében gyakran jelen van a munka, a baráti összejövetelek és a folyamatos aktivitás. Ám egy napon rátalál egy rendkívül szívmelengető, de egyben monotonnak is tűnő feladatra, ami nem más, mint a gyerekgondozás. Ez a váltás nem mindenkinek egyszerű, hiszen a rutin és az állandóság nem mindenki számára vonzó. Ilyen helyzetben különösen fontos az önismeret, mert ha a leendő anya tisztában van azzal, hogy nehezen viseli a monotóniát, érdemes úgy formálnia az életét, hogy helyet tudjon biztosítani a gyereknek, miközben saját igényei is kielégülnek. Fontos, hogy megvizsgálja, miként integrálhatja a gyermeket a mindennapjaiba úgy, hogy mindkettőjük szükségletei teljesüljenek – hangsúlyozta a szakértő.

Itt most elsősorban az anyákról beszélünk, de az egész családnak hosszú távon az a jó, ha mindkét szülő aktívan részt vesz az első időszakban a gondozásban. Az anyának így önmagára is marad ideje, az apa személyesebb kapcsolatba kerül a gyerekkel, a gyereknek pedig nagyobb a biztonság, hiszen a gondozók váltani tudják egymást, s ettől még rugalmasabb személyisége is lehet.

A pszichológus kiemeli, hogy elengedhetetlen, hogy ne alakítsunk ki olyan elérhetetlen ideálokat, amelyek megvalósítása lehetetlen számunkra. Az ilyen elvárások nemcsak a gyermek fejlődésére, hanem a kapcsolatunkra is káros hatással lehetnek. Egy túl rigid rendszer könnyen megrepedhet, és ez súlyos következményekkel járhat. Az egészséges fejlődéshez szükséges a rugalmasság és a valóságnak megfelelő elvárások kialakítása.

Az anyaságra való felkészülés sokak számára nem csupán egy szép utazás, hanem komoly belső küzdelmekkel is járhat. Az önismeret fejlesztése segíthet a nehézségekkel való megküzdésben, és a baba-mama csoportok támogató közössége is sokat jelenthet. Azonban ha valaki erőteljes szorongást él át, vagy félelmei vannak az anyasággal kapcsolatban, esetleg ambivalens érzéseket táplál, vagy ha a múltban rossz példákat látott, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Azok, akik pedig a tökéletességre törekednek, mégis úgy érzik, hogy nem tudják ezt megvalósítani, szintén profitálhatnak egy pszichológus segítségéből. Az anyaság nemcsak egy szerep, hanem egy komplex érzelmi állapot, amely megérdemli a megfelelő támogatást.