Ma szeretném megosztani, hogy én hogyan birkózom meg a stresszel. Számomra a stresszkezelés egyfajta művészet, amelyben megtalálom a saját ritmusomat. Amikor a feszültség eluralkodik, először is megpróbálok lélegezni: mély, tudatos lélegzetek segítenek le

A stressz mindannyiunk életében ott van, néha erősebben, néha gyengébben. Különösen igaz ez azokra, akik komolyabb felelősségeket vállalnak magukra. Négy olyan egyénnek tettem fel a kérdést, akik az átlagosnál intenzívebb életet élnek, mégis sikerrel veszik az akadályokat, és eredményeket érnek el. Kíváncsi voltam, milyen módszerekkel csökkentik a stressz szintjüket az életükben.

Nincsenek különleges trükkjeim, csupán egy Istenfélő ember vagyok, aki református presbiterként él. Amikor a gondok úgy összegyűlnek a fejem felett, hogy már-már elviselhetetlenné válnak, akkor imához folyamodom. Általában a Jóisten támogatásával találok erőt a kihívásokhoz. Hiszem, hogy nem véletlenül kerülünk az élet különböző szakaszaiba; úgy érzem, Isten valószínűleg úgy ítélt meg, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy megbirkózzak a rám nehezedő terhekkel. Mindennap igyekszem megoldani a felmerülő problémákat, mindig a következő lépésre összpontosítva. Persze, néha előfordul, hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretném. Ha túl sok a teher, néha elfelejtek valamit vagy nem találom a megoldást. Ilyenkor mély levegőt veszek, és visszatekintve próbálom megtalálni, hol is akadtam el. Soha nem keresek bűnbakot, inkább mindig a megoldásokat keresem. Úgy vélem, ez a mentalitás rengeteg erőt ad, és így próbálom intézni a dolgaimat. Amennyiben hibásokat keresünk, sosem fogunk előrébb jutni, csak egymásra mutogatunk. Ha viszont a megoldásokra fókuszálunk, hamarabb túlléphetünk a nehézségeken, és könnyebbé válik a vállunkra nehezedő súly. Mindenkinek tennie kell azért, hogy a lelke békében lehessen.

Nehéz helyzetekben a családom támogatása felbecsülhetetlen számomra. Ők voltak mellettem, amikor elfogadtam a kinevezésemet, és bátorítottak a döntésemben. Emellett a polgármester baráti tanácsaira is mindig számíthatok, amikor olyan kihívásokkal szembesülök, amelyekkel még nem találkoztam.

Amikor még csupán hatéves voltam, kicsit ideges voltam a színpadon, de mára már teljesen hozzászoktam, és a lámpaláz teljesen eltűnt belőlem. Számomra ez már nem jelent stresszt. Amikor sok feladatom van, mint például a járás, a beszéd gyakorlása vagy a ruhapróbák a versenyekre, mindezt ügyesen be tudom osztani, és az iskola mellett is megoldom az anyukám támogatásával. Emellett zeneiskolába is járok, ahol három különböző szakot tanulok: éneket, hegedűt és zongorát. Számomra az igazi stressz akkor jelentkezik, amikor valamilyen okból nem tudok részt venni egy versenyen, mert akkor hiányzik az élmény, és az sokkal rosszabb érzés számomra.

A gyermekeink életkorai 27, 26, 24, 19, 15, 10 és 7 év. Hétgyerekes anyának lenni nem éppen egy sétagalopp, az biztos. A generációs különbségek miatt is kihívásokkal teli a helyzet, és ami a három nagyobb gyereknél bevált, az a kisebbeknél gyakran nem működik. A legkisebbekkel való foglalkozás során sokszor úgy érzem, mintha újra a mélyvízbe dobtak volna, és megint el kellene sajátítanom az úszás minden fortélyát.

Sokféle stresszhelyzet létezik, amelyek mind más-más kihívások elé állítanak. A nagyobb gyerekeknél például az volt a legnehezebb, hogy megakadályozzam őket abban, hogy elinduljanak otthonról anélkül, hogy legalább szólnának. Jelenleg viszont a legnagyobb próbatétel, hogy ne a számítógép előtt üljenek, és ne a tévét meredten nézzék. A stressz kezelése sokszor rendkívül nehéz, különösen ebben a háborús időszakban, amikor a férjem gyakran távol van, így minden teher az én vállaimra nehezedik. Hívő emberként a Jóistenhez fordulok, hogy enyhítsem a feszültséget, vagy néha egy-egy sírással próbálom megkönnyíteni a lelkem súlyát. Rendszeresen látogatom a templomi szertartásokat, ahol lehetőséget kapok arra, hogy megosszam a szívem titkait. Itt rengeteg erőt nyerek. Nem állítom, hogy azonnal minden problémám megoldódik, de gyakran kapok olyan válaszokat, amikre magamtól talán soha nem jöttem volna rá.

Időnként szoktam szedni valamilyen vitamint vagy táplálékkiegészítőt, természetesen növényi eredetűt, nem pedig antidepresszánst. Leginkább a B-vitamin komplexeket és a magnéziumot választom, mert úgy hallottam, hogy ezek segíthetnek a stressz szint csökkentésében.

Emellett természetesen próbálok beszélgetni a kamasz gyerekeimmel, megbeszélni a konfliktusokat, megérteni őket. Habár modern szülőnek érzem magam, ettől függetlenül vannak dolgok, melyeket konzervatív módon látok. Ezek néha nézeteltérést szülnek.

Többen megjegyezték, hogy valószínűleg rendkívül türelmes vagyok, amiért ennyi gyereket vállaltam. Én viszont magamat inkább sokféle dolognak tartom, csak éppen nem türelmesnek. Mégis, valahol a szívem mélyén remélem, hogy van benne igazság. Az, hogy a három nagyobb gyerek már megtalálta a saját helyét a világban, és képesek önállóan irányítani az életüket, számomra hatalmas bátorítást jelent. Ilyenkor érzem, hogy talán nem rontottam el mindent. Külön öröm, hogy felnőttként is néha tőlem kérnek tanácsot, és számítanak a véleményemre. Így végre látom a fényt az alagút végén.

Nagy szerencsém van, mert az MCC különös figyelmet fordít arra, hogy mérsékelje a stressz szintet az életünkben. Ez azt jelenti, hogy minden munkatársnak évente három-négy alkalommal részt kell vennie olyan tréningeken, amelyek az önfejlesztést célozzák meg, például reziliencia, kommunikáció, időmenedzsment és pszichológia terén. A cél, hogy hatékonyan és helyesen nézzünk szembe a kihívásokkal. Azonban a mindennapi stressz legyőzése a mi feladatunk, és nekünk kell megtalálnunk a belső harmóniánkat. Édesanyaként és vezetőként számomra a legnagyobb kihívás az egyensúly megteremtése: hogyan tudom a munkámat úgy végezni, hogy az ne menjen a családom rovására, és közben mindkét területre jusson időm. Emellett fontos, hogy ne feledkezzek meg saját magamról sem, és legyen időm az énidőre. Mint a libikón, az életünk is mindig két oldalt mutat: van, ami feljebb emelkedik, és van, ami lejjebb süllyed. Egy dolgozó édesanya számára a legnehezebb feladat az, hogy ezt az egyensúlyt fenntartsa. A mai világban ahhoz, hogy egy család jól működjön, mindkét félnek aktívan részt kell vennie a háztartás és a gyereknevelés feladataiban.

Kárpátalján a háború kitörése óta a feleségek szerepe jelentős átalakuláson ment keresztül. Sok családban az édesanya maradt otthon a gyerekekkel, míg az édesapa külföldön keresi a megélhetést. Ennek következtében a nőknek olyan feladatokat is el kell látniuk, amelyek korábban a férfiakra hárultak. Hétvégén és ünnepnapokon pedig útra kelnek, hogy találkozzanak a távol élő édesapával. Ez a helyzet egyrészt szomorú, hiszen a családok szétszakítottságát tükrözi, másrészt viszont a női önbizalom jelentős növekedését is hozta magával. A nők egyre inkább felismerik saját értéküket, és a férjek is ráébrednek, hogy a feleségük, aki korábban talán gyengének tűnt, mennyire megbízható támasz tud lenni. Ők valódi Zrínyi Ilonáként, igazi anyatigrisként képesek megvédeni nemcsak a gyermekeket, hanem az egész családot is.

A takarítás és főzés számomra mindig is egyfajta feszültséglevezető módszer volt. Reggelente, miután elkísértem a kisfiamat az óvodába, egy órás edzésprogrammal indítom a napomat. Gyerekkorom óta elengedhetetlen része az életemnek a sport. Este pedig jógázom, ami segít ellazulni és könnyebben elaludni. A sport mellett van egy másik szenvedélyem is: a nyelvtanulás. Két éve a koreai nyelv rejtelmeit fedezem fel, és szabadidőmben szívesen nézek koreai sorozatokat, amelyek még inkább inspirálnak.