Művészet a falakon - 180 Vábérys diák és Kiss Márti közös kreatív projektje (FOTÓK)

A kisfaludi származású M. Kiss Márti, Barcsay-díjas képzőművész és rajztanár különleges módon viszi közel a művészetet a fiatalokhoz. Nemcsak tanítja, hanem együtt is alkot velük. Nagyszabású projektjei újra és újra megmutatják, hogy az alkotás közösséget épít, fejleszti az önismeretet, és alakítja a világképet. Legutóbb egy rendhagyó falfestmény született meg a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola falain, amelyben több mint 180 diák vett részt.

A festmények világhírű művészek stílusában készültek, lehetőséget adva a diákoknak nemcsak a technikák elsajátítására, hanem a művészettörténet és a különböző gondolkodásmódok mélyebb megértésére is. A tanárnő célja, hogy a művészet a mindennapok, az oktatás és a közösségi élmények szerves részévé váljon. Az interjú során mesél a projekt születésének hátteréről, a diákok lelkesedéséről, valamint arról, hogy hogyan képes a festészet olyan érzéseket és gondolatokat közvetíteni, amelyeket sokszor szavakkal nehéz kifejezni.

Az ötlet, hogy világhírű festményeket falfestmény formájában életre keltsünk az iskola falain, egy különleges pillanatban született meg. Egy nap, miközben az iskolában sétáltam, észrevettem, hogy a falak szürkesége mennyire elnyomja a diákok kreativitását. Ekkor jutott eszembe, hogy miért ne hozhatnánk be a művészetet a hétköznapokba? A falfestmények lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek ne csak nézői, hanem részesei is legyenek a művészettörténetnek. Az inspirációm forrása a festmények mögötti történetek és érzelmek voltak, amelyek képesek színt vinni a mindennapi életbe. Szerettem volna, ha a diákok nemcsak tanulmányozzák a híres műveket, hanem a saját környezetükben is megtapasztalják azok varázsát. A közös alkotás folyamata során a gyerekek nemcsak a művészet iránti szeretetüket fedezték fel, hanem a csapatmunka és az önkifejezés erejét is. Így a falfestmények nem csupán dekorációk lettek, hanem élő emlékeztetők a kreativitás határtalan lehetőségeire.

A diákokkal az évek során számos reprodukciót készítettünk különböző méretű papírokra, így egy izgalmas és folyamatosan megújuló tapasztalatot szereztünk. Ez a folyamat lehetőséget biztosít arra, hogy a tanulók mélyebb betekintést nyerjenek a művészettörténet szépségeibe. A Vámbérys körképet megelőzően Benczúr Gyula híres történelmi képeinek (például Mátyás bevonulása Budára és Mátyás fogadja a pápa követeit) freskószerű megfestése már a Corvin Mátyás Alapiskolában Somorján zajlott. A Magyar Nemzeti Galéria falai között éreztem meg azt a hívást, hogy az iskola névadóját ábrázoljam, de ezúttal a diákok közreműködésével, kihasználva a pedagógiai munkám során szerzett tíz éves tapasztalatomat. Az volt a célom, hogy a tanulók aktívan részt vegyenek a falfestmény elkészítésének minden lépésében, hasonlóan a klasszikus freskófestéshez, ahol a tanoncok fektetik le az alapot, míg a mester a végső simításokat végzi. Mindkét projekt során az igazgató urak teljes bizalmát élveztem, ami már önmagában is megerősítette a kreatív folyamatot.

Mekkora izgalmas kihívás volt egy ilyen monumentális projektet egy csupán egy hét leforgása alatt megszervezni és megvalósítani!

Azt hiszem, hogy ami valóban sorsszerűen meg van írva, az előbb-utóbb meg fog valósulni. Amikor először megfogalmazódott bennem az elképzelés, még nem volt tiszta a vizuális koncepció, hogy hogyan is fog mindez megjelenni. Sőt, ez a tisztázatlanság még a munka megkezdésekor is jelen volt. Csak az aktuális pillanatra fókuszáltam, és aznapra vonatkozóan terveztem. A diákok számára a vázlatos elképzelés színekbe öntése nem okozott nehézséget. A munka ritmusát lenyűgöző gyorsaság jellemezte. A koncepció szintjén sikerült reagálnunk a száj- és körömfájás súlyos hatásaira, amelyet Gerg Baselitz megfordított, patás lényekkel kifejezett.

A diákok reakciói a feladatra rendkívül változatosak voltak. Sokuk számára izgalmas felfedezést jelentett, hogy a művészet nem csupán a hagyományos keretek között létezik. Az újfajta élmény lehetőséget adott arra, hogy kreativitásukat szabadon kifejezzék, és felfedezzék saját stílusukat. Néhányan lelkesen merültek bele a feladatba, míg mások kezdetben bizonytalanok voltak, de hamarosan felfedezték az alkotás örömét. Az élmény tehát nemcsak a művészet iránti érdeklődésüket növelte, hanem erősítette a csoportkohéziót is, hiszen közösen oszthatták meg gondolataikat és érzéseiket.

A falfestés művészetéhez elengedhetetlen a fizikai erő és a kreatív ügyesség. Örömmel tapasztaltam, hogy a diákok tele voltak lelkesedéssel és szorgalommal. A folyamat során ösztönöztük őket arra, hogy a képet színfoltokban képzeljék el, és a választott színrendszer szerint alkossanak. Ez a megközelítés lehetővé tette számukra, hogy szabadon kifejezzék magukat, miközben a csoportmunka izgalma is hozzájárult a projekthez.

A projekt során több mint 180 diák aktívan részt vett, és a közös munka megszervezése igazi kihívás volt. Hogyan sikerült megoldani a koordinációt és az együttműködést? Kérlek, oszd meg velünk a tapasztalataitokat!

Hétfőn az 5. évfolyam kreatív energiáit mozgósította, kedden a 6. évfolyam csatlakozott, szerdán pedig a 7. évfolyam vette át a stafétát. Minden osztály két tanítási órán keresztül merült el a művészet világában, így egy időben 20-25 lelkes fiatal dolgozott együtt. Ezzel a remek logisztikával és a diákok szorgalmával a körkép 70%-a szerdára már elkészült. Ezt követően én, mint festőmester, befejeztem a művet, figyelve arra, hogy a tanulók által autentikusan megfestett részeket megőrizzem, így létrehozva egy valóban közös alkotást.

A freskó nem csupán vizuális élvezetet kínál, hanem mint oktatási eszköz is funkcionál. Melyik alapvető üzenetet vagy tanulságot szerettél volna közvetíteni vele?

A körképpel egy olyan didaktikai eszköz jött létre, ami bemutatja, hogy a fényképezés elterjedésével gyengült a realisztikus ábrázolásra való igény, és ezáltal a művészi kifejezés különböző irányzatokon, avantgárdokon keresztül próbált minél egyedibbé válni. Így idővel az esztétikai hatalmat átvette a gondolat, a koncepció. A monumentális falfestményen ez az átmenet pontosan megfigyelhető. A realisztikus biedermaier korabeli csokortól eljutunk a kortárs művészetig, ami a jelenkor kérdéseivel foglalkozik (száj és körömfájás, ökológia, poszthumanizmus...)

A realista biedermeier stílustól egészen a kortárs művészetig terjedő utazás során a diákok számára rengeteg izgalmas felfedezés adódhatott. Az, hogy mit értettek meg ebből a széles spektrumról, nagymértékben függött az egyéni tapasztalataiktól és érzékenységüktől. Sokan talán a biedermeier világának intim, otthonos hangulatát érezhették át, amely a mindennapi élet szépségeit ünnepli, míg mások a kortárs művészet provokatív és sokszor zavarba ejtő természetét vitatták. Kérdéseik különböző irányba terelhették a diskurzust: Miért van szükség a művészetnek ilyen drámai változásaira? Milyen társadalmi vagy politikai hatások formálták ezeket a stílusokat? A saját gondolataikban pedig talán felfedezhették, hogy a biedermeier és a kortárs művészet között nem csupán időbeli eltérés van, hanem mélyebb összefüggések is, amelyek a társadalmi normák, értékek és ideálok folyamatos változását tükrözik. Az ilyen párbeszédek nyomán a diákok nemcsak a művészeti stílusok megértésében mélyültek el, hanem a kulturális kontextusok és a művészet szerepe iránti érzékenységük is gazdagodott.

Igen, valóban felkeltette az érdeklődésüket, különösen azokban a szegmensekben, ahol az ábrázolási stílusok nem egyértelműek. Gondoljunk csak Vasilij Kandinszkij absztrakt műveire, Pablo Picasso kubista alkotásaira vagy Piet Mondrian minimalista kompozícióira. Szeretném, ha a diákoknak rendszeresen tartanék bemutató órákat, hogy mélyebb nyomot hagyjak bennük az információkban, és hogy érzékenyebbé váljanak az esztétikai környezet iránt.

A projekt során szinte egy időutazást jártatok be a művészettörténeten keresztül. Számodra melyik korszak, festő vagy stílus áll a legközelebb a szívedhez, és miért?

Nagyon szeretem Adrian Ghenie poszthumanista kánonban megfestett figurális kompozícióit, vagy Oto Hudec - Floating arbarétum cimű projektjét, ami a környezetvédelemről, az aktivisták által megmentett több százéves fákról szól, ezt reprezentálta a 60. Velencei Biennálén.

A Facebook posztodban megosztottad, hogy öt segítő tanuló különösen nagy hatással volt a munkádra. Hogyan élték meg ők a "mester" szerep melletti közelséget, és milyen élményekkel gazdagodtak ezáltal?

Úgy érzem, hogy ez nem volt egyszerű feladat számukra, hiszen egy ilyen komoly felelősséggel járó munka során hajlamos vagyok átvenni a dirigens szerepét. Mégis, hősiesen megállták a helyüket. Ráadásul minden egyes tanuló önállóan kidolgozott egy-egy művet: Horváth Fanny az Adrane Gheniet, Varga Emma a Millet, Póda Eszter Van Gogh és Yayoi Kusama, Ágh Tamás pedig Vasilij Kandinszkij és Julie Mehretu alkotásait választotta, míg Csölle Enikő Salvador Dalí munkáját vitte színre.

Van olyan visszajelzés, amit szülőktől, kollégáktól vagy diákoktól kaptál, ami különösen megérintett?

Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, ami arra ösztönzött, hogy mélyebben felismerjem a projekt valódi erejét. Az üzenetek többségét meghatódva olvastam, és különösen örömet okozott, hogy Tarr Csilla is észrevette a projekt manifesztáló hatását. A vajdasági Kiss Márti, aki szintén rajztanár, megosztotta velem, hogy ilyet még sosem tapasztalt pályafutása során... Az elismerések között számos szakmai dicséretet kaptam pedagógusként és művészként is! Szívből köszönöm mindenkinek!

Szerinted egy ilyen élmény mennyire tudja közelebb hozni a gyerekeket a művészethez és az önkifejezéshez?

Ez az a kérdés, ami folyamatosan motivál! Viszont a válaszát még mindig keresem, és nem tudom egyértelműen megfogalmazni.