"Nem vagyok bonyolult személyiség, csupán van hangom, és merem kifejezni a véleményemet." - nőként az asszertivitás fontosságáról.

Ahhoz, hogy megtekinthesse a videót, kérjük, aktiválja a JavaScript-et, vagy válasszon egy olyan böngészőt, amely támogatja a HTML5 videókat.

Az anyám nagy bánatára a véleményemet azóta sem tanultam meg megtartani magamnak, arra viszont rájöttem: lehet, hogy rövid távon ez kellemetlen helyzetekbe sodor, hosszú távon viszont csakis ennek köszönhető, hogy ura tudtam maradni a saját életemnek.

Munkahelyi megbeszélések vagy akár randevúk során gyakran találkoztam azzal a megjegyzéssel, hogy "nehéz eset vagyok". Ez főleg akkor hangzik el, amikor kifejezem a véleményemet, és elmondom, ha valami nem felel meg az elvárásaimnak vagy nem fogadható el számomra. A húszas éveim naiv lelkesedésével teljesen zavarba jöttem ezen kijelentés hallatán: vajon mit várnak tőlem? Hallgassak el, amikor nem értek egyet, vagy ha valami számomra elfogadhatatlan? Türelmesen összeszorítsam a fogaimat, és amikor megkérdezik, hogy minden rendben van-e, hazudjak, hogy igen? Hogyan épülhetne egyáltalán bármiféle egészséges kapcsolat, legyen az romantikus vagy szakmai, ha az alapja a titkolózás és a hamisítás?

Nem, ez nyilvánvalóan teljesen értelmetlen, így nem lehet a megoldás. A baj csak azzal lehet, ahogyan mondom a dolgokat - gondoltam. Hiszen hiába próbálom én tisztelettudóan elmondani, hogy valamin szeretnék változtatni, valahogy mégis támadóan hangzik, amikor kijön a számon. De akkor vajon mit csinálok rosszul?

Amikor egy férfi határozottan kiáll a saját érdekeiért, gyakran halljuk róla, hogy magabiztos, vezetői kvalitásokkal rendelkezik, és világosan tudja, mit akar. Ezzel szemben, ha ugyanezt egy nő teszi, hajlamosak vagyunk különféle negatív címkéket aggatni rá, mint például "nehéz eset", "túlérzékeny", "agresszív" vagy éppen "hisztis". Ez a kettős mérce nem csupán a munka világában, hanem a családi kapcsolatokban, baráti társaságokban és még az önértékelésünkben is fellelhető. Pedig az asszertivitás, azaz az önérvényesítés képessége – amely mások jogainak tiszteletben tartásával jár – rendkívül fontos készség, amelyet minden nőnek érdemes elsajátítania.

De vajon miért olyan nehéz, és miért tűnik gyakran "engedetlenségnek" az, ami valójában önbecsülés?

Sokan gyerekkorunkban azt tanuljuk meg, hogy a "jó kislány" halkszavú, udvarias és mindig alkalmazkodik. Nem vitázik, nem tesz fel kérdéseket, és soha nem mond ellent. Ez a mintázat később mélyen beépül belénk: a konfliktuskerülés válik az alapértelmezett reakciónkká, miközben saját igényeink és határaink a háttérbe szorulnak. Amikor egy nő mégis eltér ettől a megszokott szereptől, és nyíltan kommunikál, nemet mond vagy visszajelzést ad, sokan ezt személyes támadásként élik meg. Nem azért, mert bántó lenne, amit mond - hanem mert szokatlan, hogy egy nő ne kérjen elnézést a puszta létezéséért.

Pedig az asszertivitás nem konfliktuskeresés. Nem arról szól, hogy mindenáron keresztülvisszük az akaratunkat. Épp ellenkezőleg: az asszertív nő képes meghallgatni másokat, de közben nem veszíti szem elől a saját álláspontját. Képes nemet mondani anélkül, hogy bűntudata lenne. Képes kérni anélkül, hogy úgy érezné, hálával tartozik érte. És ami talán a legfontosabb: képes kiállni magáért anélkül, hogy bocsánatot kérne érte.

Rólam már gyerekkoromban is mindig azt mondták a szüleim, hogy az egészségesnél két kanállal több igazságérzetet osztottak nekem, de tudom, hogy vannak, akik introvertáltabbak, még kevesebb teret kaptak a véleményük kifejezésére gyerekként, vagy csak nehezebben ismerik fel a saját igényeiket.

Örömmel osztom meg, hogy az asszertivitás fejleszthető készség! Nem szükséges extrovertáltnak lenned, és nem kell minden vitában a legnagyobb hangerővel megszólalnod. A kulcs abban rejlik, hogy el tudd fogadni és érvényesnek tartsd a saját érzéseidet és szükségleteidet, majd ezeket hatékonyan kommunikáld másokkal. Sok nő számára hasznos, ha kezdetben írásban gyakorolja az asszertív mondatok megfogalmazását. Mások tréningeken vesznek részt, ahol megtanulják az asszertív kommunikáció fortélyait. Vannak, akik pedig egyszerűen elhatározzák, hogy többé nem kérnek bocsánatot azért, mert léteznek, és mert van véleményük.