Pánikrohamok szakították félbe a József Attila-film forgatását, és még a színésznő rendező férje is tehetetlenül állt a helyzet előtt.

Michl Júlia színésznő, aki olyan népszerű sorozatokban szerepelt, mint az Oltári csajok, az Apatigris és A Tanár, rendkívüli nyíltsággal osztotta meg szorongásos zavaráról szóló tapasztalatait. Érdekes, hogy éppen akkor, amikor a József Attila életéről készült film forgatásán dolgozott, a költő mentális zavarait is feltárta, ő maga is szembesült belső küzdelmeivel. Júlia a filmben Gyömrői Edit pszichoterapeutát alakítja, ami különösen ironikus, hiszen e szerep kapcsán saját nehézségeivel is meg kellett birkóznia.

Michl Juli és férje, Rózsa Gábor, közös alkotói munkájuk során életre hívták a "Reménytelenül" című filmet, amely József Attila életét és művészetét mutatja be. Gábor a rendezői székben ült, míg Juli a költő mellett Gyömrői Edit pszichoterapeuta karakterét formálta meg, hozzájárulva ezzel a történet mélyebb megértéséhez.

A házaspár szándéka az volt, hogy feltárja József Attila életének egyik legmeghatározóbb aspektusát: a költő mentális zavarait, amelyek jelentősen befolyásolták a munkásságát. Céljuk az volt, hogy rámutassanak arra a vékony határvonalra, amely az őrület és a zsenialitás között húzódik, és bemutassák, hogyan fonódik össze e két állapot a művészet világában.

Érdekes és egyben filmbe illő részlet, hogy a női főszereplő, Júlia a forgatás alatt pánikrohamokkal küzdött, amelyek miatt már korábban pszichológus segítségét is igénybe vette.

Az egyik jelenetet félbe kellett szakítani, mert pánikrohamom lett. Akkor már egy néhány hónapja jártam pszichológushoz ezzel a problémával, voltak nagyobb és kisebb rohamaim. Akkor, amikor előjött, már négy napja forgattam, minden jelenetben benne voltam, és ezek elég mély, súlyos jelenetek

- mesélte a Story magazinnak a színésznő, aki abba a lelki állapotba is betekintést engedett, amit a pánikrohamok alatt átél, elmondta hogyan nyugtatta meg magát és hogyan sikerült visszatérni a kamerák elé a jelentet befejezéséhez.

Ez egy hatalmas mérföldkő volt az életemben. Azóta eltelt egy év, és hálás vagyok Istennek, a pszichológusomnak, valamint magamnak is, mert már több hónapja nem tapasztalok rohamokat. Ráadásul azóta még egy új filmet is sikerült elkészítenem!

Júlia nosztalgiával idézte fel a múltat, miközben elmondta, mennyire tartott attól, hogy megossza a problémáit. Félt a megbélyegzéstől és attól, hogy ez akadályozhatja a munkakeresésben. Végül azonban arra a következtetésre jutott, hogy elengedhetetlen, hogy beszéljen a nehézségeiről. Rájött, hogy nem lehet szégyen, ha valaki szenved, és hogy a szakember segítsége egyértelműen szükséges lehet a gyógyulás útján.

Rózsa Gábor felesége emlékeit felidézve kifejezte, mennyire súlyosan érintette őt, hogy nem tudott támogatást nyújtani a nehéz időkben.

Nem volt egyszerű átélni szemlélőként sem Juli állapotát. Nem tudtam neki segíteni, pedig szerettem volna. Szerintem a zsenialitás és az őrület közvetetten kapcsolódnak. Olyan ez, mint egy mikrofon. Minél érzékenyebb a mikrofon, annál több hangot és annál szebb hangokat tud hangosítani, viszont emiatt a nagyobb érzékenység miatt hamarabb tönkre tudja tenni a lejátszó hangszórókat, mivel így nagyobb terhelést kap. Hamar túl hangossá válhat a csend is egy ilyen érzékenységgel, ami megterhelő

- hangoztatta a rendező, aki egyúttal kifejezte véleményét is arról, hogy "ez a zsenialitás és a mentális problémák összefonódásáról szól. A tudás néha fájdalmas."