Portugália sosem találkozott még hasonlóval – egy fiatal lány szemszögéből így zajlott le az egész napos áramszünet élménye.

Mint ahogy azt a Mandiner korábban is megemlítette, hétfőn hatalmas áramkimaradás rázta meg az egész Ibériai-félszigetet, amely hosszú órákra sötétségbe borította a lakosságot. A kommunikációs eszközök leállása miatt az emberek szinte teljesen elzárva érezték magukat a külvilágtól, és semmiféle információval nem rendelkeztek arról, hogy mi zajlik körülöttük, milyen mértékű a probléma, és hogy mennyi ideig fog tartani a zűrzavar. Hazánkba főként a spanyolországi hírek jutottak el, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Portugália, a spanyolok Magyarország-méretű kistestvére, szintén komoly nehézségekkel küzdött.

Az országos szintű katasztrófa másnapján egy, az ország északi részén található egyetemi városban, Coimbrában élő fiatal lány számolt be lapunknak arról, hogyan élte meg, hogy a délelőtti órákban egyik pillanatról a másikra kihunytak a fények, és senki nem tudta, mikor térhetnek vissza.

- mesélte lapunknak Ines, aki valóban szerencsés helyzetben volt, hiszen míg mások a telefonálás hiányában szenvedtek a hálózati problémák miatt, az ő telefonja délutánig rendben működött. - "Délután négy előtt még sikerült néhány embert felhívnom, de aztán sajnos nekem is megszűnt a térerőm, és így én is teljesen elszakadtam a külvilágtól."

Kiemelte, hogy fél tizenkettő után néhány perccel még sikerült belépniük a Facebookra, ahol értesültek róla, hogy Portugáliától Spanyolországon át Franciaországig és Németországig több országban is áramszünet lépett fel.

Miután tizenkét órakor végre elhagyta a munkahelyét, Ines számára egy igazi apokaliptikus kaland kezdődött. Az utcák hirtelen elnéptelenedtek, és a város szürke, üres képe mintha egy másik világba repítette volna.

A beszámolója szerint már készen állt a legrosszabb forgatókönyvre, amikor a helyszínen tartózkodott. Érdekes módon a boltban mindenki meglepően higgadtan viselkedett, hiszen a hír még viszonylag új volt, így nem alakult ki pánikhelyzet. Ráadásul kiderült, hogy a kártyás fizetés lehetősége is rendelkezésre állt, ami szintén megnyugtatóan hatott a hangulatra.

Később a csendet hirtelen pánik váltotta fel. Az emberek szinte rohamosan indultak a boltok felé, hogy feltöltsék készleteiket, mintha az idő sürgetne őket.

"Ines szörnyülködve emlékezett vissza: 'Volt, aki kemping gázfőzőt vásárolt, mások meg telepakolták a bevásárlókocsit.' Lucas, egy portugál fiú, aki szintén válaszolt a kérdéseinkre, megerősítette ezt, és elmondta, hogy rengetegen generátorokat vásároltak. Olyannyira, hogy a boltok, ahol ezeket árulták, kénytelenek voltak bezárni. Ráadásul több helyen üzemanyaghiány is jelentkezett, és volt, ahol egyszerre maximum 15 liternyit lehetett tankolni."

Ines délután kettőkor tért vissza a munkahelyére, ahol lehetősége nyílt arra, hogy személyesen találkozzon kollégáival. Az együtt töltött idő alatt mindannyian szívesen megosztották egymással tapasztalataikat és ötleteiket.

Arról is beszámolt, hogy természetesen mindenki igyekezett kitalálni, mi rejlik a titokzatos esemény hátterében.

Akkoriban az emberek a kibertámadások lehetőségéről értekeztek, valamint arról is szót ejtettek, hogy egy franciaországi tűzeset állhatott a háttérben az áramkimaradás kialakulásáért.

Egy másik forrás, Lucas szerint, többek között olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy Spanyolországban egy erőmű robbanása történt. Ezen kívül felvetődött az is, hogy az oroszok is érintettek lehetnek az ügyben.

Késő délutánra már olyan értesülések érkeztek, hogy Spanyolország bizonyos területein újra működik az áramellátás. Ezt követően arról is beszámoltak, hogy Portugália néhány részén hasonló fejleményekről számoltak be.

"Este fél hét körül elkezdett visszajönni az áram, itt nálunk, Coimbrában is. De az egész egy nagyon lassú, több szakaszos folyamat volt. Az én lakásomban először a tévéadás jött vissza, és csak egy órával később lett világítás. Ez volt nagyjából este nyolckor" - idézi fel, és hozzáteszi, az ország egyes pontjain még később, csak a hajnali órákban működött újra az áram.

Ines végül bevallotta, az egész hétfői napját átitatta a félelem. Rettegett a bizonytalanságtól, nem tudta, mi fog történni, és még nehezebb volt, hogy egy idő után nem tudott kapcsolatba lépni a szeretteivel.

"Nem voltam biztos benne, mi történik a családommal, mivel alig tudtunk kommunikálni. A húgomnak buszra kellett szállnia, hogy hazaérjen, és nagyon aggódtam érte, nehogy eltévedjen vagy valami baj érje. Sajnos nem tudtam vele beszélni, mert nála nem volt térerő."

Lucas kevésbé élte meg tragikusan a helyzetet, ő

De nem csak a hétköznapi élet állt le teljesen. A kórházakban lemondták az aznapra tervezett, nem életmentő műtéteket, hogy a sürgős eseteket sikerüljön ellátni.

- Véleményem szerint - osztotta meg Ines. Kifejtette, hogy a kulcsfontosságú infrastrukturális intézményekben, mint például a kórházak, rendőrség és tűzoltóság, nem áll rendelkezésre elegendő generátor ahhoz, hogy biztosítsák a leglényegesebb elektronikai igényeket.

"Az a szomorú valóság, hogy a Coimbrai Egyetemi Kórházban csupán egyetlen épület működött, mivel a szükséges energiaforrások hiánya megakadályozta a többi részleg üzemeltetését" - osztotta meg az aggasztó helyzetről szóló hírt, amelyet az egynapos áramkimaradás váltott ki.

A katasztrófafilmbe illő események másnapján az állampolgárok még mindig nem tudnak semmit arról, mi okozhatta az áramkimaradást.

Lucas kedd reggel épp a portói reptéren várakozott, amikor sikerült elérnünk. Elmondta, probléma nélkül eljutott busszal a reptérre, és bízik benne, semmi nem akadályozza meg abban, hogy felszálljon a Németországba tartó repülőgépre.

Ines a történtek után megkönnyebbült, hogy úgy tűnik, a dolgok végre a helyes irányba haladnak. Ebből levonta a tanulságot: "Ez egy igazi figyelmeztetés volt arra, hogy sosem árt, ha otthon van egy túlélő készletünk, hiszen sosem lehet tudni, mikor jöhet jól egy vészhelyzetben."