Régi növény térhódítása a magyar földeken? Sokan már felfedezték, hogy aranyat ér - Agro Napló

A cukorrépa nem csupán a mezőgazdaság múltjának egyik meghatározó szereplője, hanem a jövő innovatív lehetőségeit is magában hordozza - állítja Gonda László, aki hosszú évtizedek alatt, generációkon átívelő tapasztalataival és állandó újítási törekvéseivel a cukorrépa-termesztést gazdasági tevékenysége középpontjába állította. Lapunknak felfedte, miért döntött a cukorrépa mellett, hogyan reagált az éghajlati kihívásokra, milyen piaci lehetőségeket észlel, valamint milyen kulcsszerepet játszanak a szakmai közösségek a siker elérésében.

Gonda László, a jászszentandrási mezőgazdasági vállalkozó, 2012 óta őstermelőként, majd 2014-től családi gazdasága vezetőjeként tevékenykedik. Kezdetben mindössze 15 hektáron gazdálkodott, de mára ez a terület már 110 hektárra bővült. A cukorrépa iránti szenvedélye körülbelül 2010-2011 környékén kezdődött, amikor a Jászapáti 2000 MG Zrt.-nél növénytermesztési ágazatvezetői feladatokat látott el. Néhány év elteltével megörökölte a cukorrépa-ágazat irányítását, és 2015 óta a KWS cukorrépa- és kalászos divízió szaktanácsadójaként dolgozik. Elkötelezettsége olyan mélyre nyúlik, hogy növényorvosi diplomamunkáját is a cukorrépának szentelte a Debreceni Egyetemen, ahol a gyomszabályozás és egy innovatív gyomirtási technológia bemutatása volt a kutatása középpontjában.

Büszkén állíthatom, hogy a legkorszerűbb KWS-hibridekkel dolgozunk, amelyek nemcsak Európában, hanem világszerte piacvezető szerepet töltenek be. Olyan gyomirtószer-toleráns hibrideket választunk, mint a napraforgó esetében alkalmazott Clearfield-technológia. A cukorrépánál pedig már egy-két gyomirtás elegendő ahhoz, hogy az állomány tisztán tartható legyen. Fontos hangsúlyozni, hogy nem GMO technológiáról van szó! A gyomirtás szempontjából úgynevezett "Conviso"-hibrideket alkalmazunk, amelyek egyfajta gyűjtőfogalomként szolgálnak. Korábban csak kisebb területeken foglalkoztunk cukorrépa-termesztéssel, főleg takarmányozási és vadetetési célokra, de mára a Magyar Cukor Zrt.-vel is szerződéses kapcsolatban állunk. Érdekesség, hogy üknagyapám is cukorrépát termelt, aki 1951-52-ben még Selypre szerződött, legutóbbi feljegyzéseink tanúsága szerint.

- emelte ki Gonda László, hangsúlyozva a téma fontosságát.

A speciális technológiák alkalmazása helyett a forgatás nélküli, lazításos vagy gruberes talajelőkészítés élvez prioritást, és évek óta tarlóbontó baktériumokat is használnak a folyamat során. A cukorrépa vetése általában kalászos elővetemény után történik, mivel a kalászos kultúrák tarlóin egyszerűbb a nehezen irtható évelő gyomnövények számának csökkentése. A kombájn segítségével a szalmát szétfújják, majd tarlóbontó baktériumkészítménnyel kezelik, ezt követően pedig tarlóhántással bedolgozzák a talajba. Az időjárás kedvező alakulása esetén nyáron vagy kora ősszel a talajt 40-45 cm mélyen meglazítják. Ha mégis megjelennek évelő gyomok, mint például a mezei aszat, aprószulák vagy napraforgó árvakelés, akkor ezeket totális gyomirtással kezelik.

Tavasszal szintén használnak talajoltó baktériumokat, amelyek segítenek az aszály enyhítésében, a nyári gyökérrothadás és a talajból fertőző gombák elleni védekezésben. Náluk például a Macrophomina phaseolina nevű gomba okoz számottevő gazdasági kárt, ami a répatest rothadását idézi elő.

Ha a rothadás mértéke eléri az 5%-ot vagy annál magasabb szintet, a répából már nem lehet elegendő cukrot kinyerni, ami megnehezíti a feldolgozást és akár a répa átvételét is megakadályozhatja. Az ilyen időjárási szélsőségek és a talajban megjelenő kórokozó gombák ellen mikrobiológiai készítményekkel igyekszünk védekezni.

- hívta fel a figyelmet Gonda László.

Ezenfelül - bár általános technológiát követnek - ahol tudnak, egy-két évvel a cukorrépavetés előtt istállótrágyát is bedolgoznak a területbe, a lehetőségeikhez mérten. Mivel forgatás nélkül termelnek, fontos számukra, hogy megtalálják az ehhez illeszkedő technológiákat.

Kísérletezünk a no-till módszer alkalmazásával is: van egy területünk, amely jövőre már a negyedik évét kezdi meg ebben az átállási folyamatban. Itt elkerüljük a talajmunkát; csupán a vetés, az ápolási feladatok és a betakarítás szerepel a teendők között. A szármaradványokat nem dolgozzuk vissza a földbe, helyette takarónövényeket vetünk, vagy közvetlenül az őszi kultúrát helyezzük el. Ez egy különleges irányvonal, amely még csak a területeink kisebb hányadát érinti. A forgatás nélküli technológia már több mint egy évtizede részét képezi a gazdálkodásunknak. Célunk, hogy teljes mértékben átálljunk a no-till rendszerre – ez az irányvonal magában foglalja a cukorrépa termesztését is, de jelenleg még nem látjuk tisztán, hogyan tudnánk ezt megvalósítani.

Gonda László hangsúlyozta, hogy minden intézkedésük alapvetően arra irányul, hogy védelmezzék a talaj élővilágát, valamint növeljék a szerves anyag és a humusz mennyiségét. Ezek az elemek ugyanis kulcsszerepet játszanak a víz megtartásában. Emellett mikrobiológiai készítményeket alkalmaznak, és amennyire lehet, öntözést is végeznek. Ugyanakkor nehézségekbe ütköznek, mivel nincsenek folyóvizeik, csupán régebbi fúrt kutak, amelyekből a víz kinyerése kihívásokkal teli, és a vízhozam is meglehetősen alacsony.

A cukorrépa különösen jól alkalmazkodik az olyan időszakokhoz, amikor egy-két hónapon keresztül csapadékhiány tapasztalható. Tavaly is egy ilyen év volt, ami lehetővé tette, hogy a gyökérzet erőteljesen fejlődjön, sőt, a főgyökér akár 1-1,5 méterre is lehatolt, míg a hajszálgyökerek még mélyebb talajrétegeket is elértek. Ennek köszönhetően a növény sikeresen átvészelte a nyári hónapokat. Igaz, hogy ilyen körülmények között csúcstermésre nem igazán számíthatunk, de egy közepes, 50-60 tonnás hozam elérése reális lehet évi 400-500 mm csapadék mellett. A tavalyi aszályos évben, miután a répát hosszabb ideig bent tartottuk, és sikerült hasznosítania az őszi csapadékot, végül 40-45 tonnás hozamot produkált. Ez nem kiemelkedő eredmény, de mégis elfogadható, különösen annak fényében, hogy termeléshez kötött támogatást is kapunk a cukorgyárnak történő szállítás miatt.

Kiemelte, hogy a cukorrépa kiemelkedő elővetemény, amely kiválóan illeszkedik a vetésforgó rendszerébe, és kedvező hatást gyakorol a talaj minőségére. Ezzel szemben a gabona-gabona-napraforgó-kukorica kombináció szinte teljes mértékben hiányolja a biodiverzitást. A cukorrépa ezen túlmenően a vadgazdálkodás szempontjából is értékes, hiszen hosszú időn keresztül biztosít táplálékot a vadállatok számára. Érdemes megjegyezni, hogy a korábban elterjedt repce mára szinte teljesen eltűnt a környékről. Mivel vadászvizsgára készül, ezeket a tényezőket is figyelembe veszi a felkészülése során.

Kiemelte azt is, hogy egy minimális területet meghagynak vadetetési célra. A vadásztársaságok számára a kora őszi és késő téli időszakban biztosítaniuk kell a lédús, energiadús takarmányt, és a cukorrépa kiváló erre. A nagyobb fagyokban sem fagy meg, minimális takarással is jól bírja, míg az alma, törköly, siló - ahogy havazik vagy lehűl az idő - már nem igazán alkalmas a vadak etetésére.

A piaci helyzetet illetően megállapította, hogy a kaposvári cukorgyár monopolhelyzetben működik, ami sosem kedvező. Az árak már évek óta alacsony szinten stagnálnak, és a szerződések már nem rögzített árakra épülnek, hanem a cukorpiaci árak változásait követő elszámolást alkalmaznak, ami sok esetben hátrányos a termelők számára. A cukortartalom gyakran gyenge minőségű, és az EU cukorpiaci árak sem mindig vonzóak. Ennek következtében a cukorrépatermesztés nem tűnik vonzónak, azonban a termeléshez kapcsolódó támogatások miatt mégis sokan a cukorrépa mellett döntenek. Míg 2017-ben közel 19 ezer hektáron folyt a termesztés, 2022-re ez a terület 9 ezer hektárra csökkent, tavaly azonban ismét 16 ezer hektár fölé emelkedett. Az 9 ezer hektár alatti szint már komolyan veszélyezteti a gyár fenntartható működését.

Én alternatív növényként továbbra is látok benne lehetőséget, főleg kisgazdaságok számára. Fontos lenne, hogy a gyár a legtöbb cukorrépára a feldolgozóüzem 100-150 kilométeres körzeté- ben szerződjön. Jelenleg vannak olyan régiók - például Tiszavasvári környéke -, ahonnan 400 kilométerről szállítják vasúton a répát, ami szerintem nem lehet gazdaságos a jelen logisztikai költségek mellett. Minden nehézség ellenére úgy gondolom, a cukorrépa egy túlélő növény, ha nem egycsatornás az értékesítés

„Az idei év egyelőre nem ígérkezik valami jónak” – mondta Gonda László, majd hozzátette: „Bár a kezdetek ígéretesek voltak, hiszen sikerült jó tőszámot kialakítani és időben elvégezni a gyomszabályozást, a májusi esők sajnos elkerültek minket. A május-június időszakban nem záródott be a sor, ami kulcsszerepet játszik a gyomok visszaszorításában. Ennek következtében a területeink nem tiszták, sőt gyakran gyomosabbak, mint vártuk.”

Ettől függetlenül még bízunk abban, hogy a nyár második felében záporok, zivatarok érkeznek és a cukorrépa "összeszedi magát". Mi a legutolsó, novemberi szállítási etapra szerződtünk, így minél tovább tudjuk benntartani a földben, annál jobban nőhet. Az őszi esők viszont ronthatják a cukortartalmat. Meglátjuk, hogyan alakul, egyelő- re nem túl reményteli a helyzet, mert a növényeink nagyon küszködnek