Soha ne tedd kockára a hited Amerikával szemben!

"Soha ne menj Amerika ellen" - figyelmeztetett egykor Warren Buffett, a neves amerikai befektető. Ugyanakkor létezik egy másik, jól ismert tőzsdei bölcsesség is: "soha ne mondd, hogy sosem". Talán most elérkezett az idő, amikor érdemes reconsiderálni ezt az elvet, és mégis Amerika ellen tennünk a tétet?

A tőkepiacok és a kapitalizmus fellegvárában a hét elején bejelentett új vámszabályok sok szakértő és befektető számára váratlanul érkeztek. Az elemzők értetlenül állnak a helyzet előtt, hiszen a bejelentett vámok mértéke és a célzott termékek köre messze túlszárnyalja a legrosszabb forgatókönyveket is. Mi lehet ennek a háttérben meghúzódó ok? És miért teremt az Egyesült Államok egy önkéntes, de súlyos válsághelyzetet, amely nemcsak a globális gazdaságot, hanem saját magát is veszélyezteti?

Ha alaposan megvizsgáljuk Warren Buffett készpénzállományát a Berkshire Hathaway portfolióiban az elmúlt két-három év tükrében, lenyűgöző számokkal találkozunk. A 2025. március 15-i adatok alapján a felhalmozott készpénz értéke elérte a 334 milliárd dollárt, ami megduplázza az egy évvel korábban mért mennyiséget. Ezen kívül ez a készpénzállomány jelentősen meghaladja a részvénybefektetések összegét, ami 2023 márciusának közepén 272 milliárd dollárra rúgott. Buffett, aki az Egyesült Államok egyik legnagyobb "value" befektetőjeként ismert, már évek óta folyamatosan az amerikai piac ellen fogad, és most már egyre világosabbá válik, hogy ennek a befektetési stratégiának mi motiválja.

Mielőtt alaposabban megvizsgálnám a piacokon zajló áreséseket, fontos, hogy összefoglaljam, milyen lépéseket tesz Amerika az új vámrendszer bevezetésével, és mi lehet a célja ezzel a stratégiával. Hova is tart ez a folyamat?

a helyzet sokkal összetettebb annál, mint ahogy elsőre tűnik. Politikai és gazdasági elemzők gyakran használják a "nem átgondolt" vagy "visszavonásra kerül" kifejezéseket, hogy kifejezzék aggodalmaikat a bejelentett intézkedésekkel kapcsolatban. Az ilyen vélemények gyakran tükrözik a megfontolatlanságot vagy a jövőbeli következmények izgő-mozgó talaját. Bár a kritikák indokoltak lehetnek, érdemes megfontolni, hogy egy-egy döntés mögött milyen komplex háttér áll, és milyen célokat szolgál. A helyzet dinamikus, és aki figyelmesen követi az eseményeket, az észlelheti, hogy a kezdeti reakciók sokszor felületesek. A politikai diskurzusban a hangos vélemények mellett ott van a lehetőség is, hogy a helyzet fejlődhet, és a jövőbeli döntések tükrözhetik a társadalom és a gazdaság valós igényeit. Ezért fontos, hogy ne csak a felületes reakciókra figyeljünk, hanem próbáljunk mélyebbre ásni, és megérteni az intézkedések mögött húzódó logikát, valamint azt, hogy miként formálhatják a jövőnket. Az optimizmus és a kritikai gondolkodás egyensúlyban tartása segíthet abban, hogy valóban értékeljük a helyzetet, és ne csak a zajt halljuk, hanem a mögöttes jelentést is.

A közvélemény gyakran tévesen értelmezi, hogy az Egyesült Államok valójában mit kíván elérni és merre halad.

Nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államok feladja ezt az új vámstruktúrát. Bár lehetnek sikeres, egyedi bilaterális megállapodások más országokkal, amelyek révén vámcsökkentéseket érhetünk el, úgy tűnik, hogy ez a vámpolitika hosszú távon velünk marad. Az elkövetkező időszakban valószínűleg így is alakulnak a kereskedelmi viszonyok.

Fontos, hogy egy átfogóbb perspektívából közelítsük meg az Egyesült Államok céljainak megértését, mivel ez segíthet a vámokkal kapcsolatos kérdések alaposabb értékelésében is.

Az Egyesült Államok gazdasági tájképe már évtizedek óta árnyékot vet a nemzeti fejlődésre az ikerdeficit jelensége révén. Ez a kifejezés arra utal, hogy a jelentős államháztartási és költségvetési hiány mellett a külkereskedelmi és folyófizetési mérleg is negatív irányba mutat. E két deficit együttese komoly kihívásokat jelent a gazdaság számára, és folyamatosan felveti a fenntarthatóság kérdését.

Ha a dollár nem töltené be a világ devizájának szerepét, már régóta elkerülhetetlen lett volna a gazdasági kiigazítások és megszorítások sorozata. Miközben Trump folyamatosan azt hangoztatja, hogy a világ országai mennyire igazságtalanul kereskednek az Egyesült Államokkal, a valóság az, hogy a dollár mint globális fizetőeszköz jelentős mozgásteret biztosított az amerikai gazdaságpolitikának, jóval többet, mint amennyit bármely más ország valaha is megengedhetett magának.

Az elmúlt négy-öt évtized során a globális kereskedelem dinamikus fejlődése arra ösztönözte a G7-országokat, hogy termelőkapacitásaikat olyan régiókba telepítsék, ahol olcsóbb munkaerő, fejlettebb infrastruktúra és enyhébb piaci szabályozás révén költséghatékonyabb termelés valósulhat meg. Miközben a fejlett országok népessége folyamatosan öregszik, a technológiai fejlődés és a fogyasztási szokások átalakulása miatt a szükséges munkaerő már nem csupán a hazai piacokról érkezik, hanem a világ feltörekvő gazdaságai is jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Mindenki nyert ebből a helyzetből. A nyugati országok lakói kedvező áron, inflációs terhek nélkül juthattak hozzá a legfontosabb termékekhez, miközben a megnövekedett keresletük nem lassult. A fejlődő országok gazdaságai pedig fellendültek, új munkahelyek keletkeztek, és elindult egy általános gazdasági fejlődés. Bessent pénzügyminiszter nyilatkozata szerint az elmúlt harminc év alatt a tartós fogyasztási cikkek reálértéke 40%-kal csökkent, ami óriási előny és megtakarítás volt az amerikai fogyasztók számára. A globális vállalatok, amelyek ezeket a termékeket gyártják, jelentős profitot realizáltak, ami hozzájárult a részvényárak folyamatos emelkedéséhez az elmúlt évtizedekben, szinte zavartalanul, csupán néhány, ma már lokálisnak számító válságot leszámítva.

A fejlődés következő szakaszában a fejlődő piacokon megjelenő belső fizetőképes kereslet elkezdte vásárolni a nyugati termékeket is. A nyugati vállalatok hatalmas piacokat nyertek.

Az utóbbi években a globális amerikai tőzsdék szereplői részvényeik árfolyamának emelkedését a világszerte tapasztalható kedvező teljesítményük ösztönözte. A Covid utáni gazdasági fellendülés során jelentős profitra tettek szert, kihasználva a helyzet adta lehetőségeket.

Valóban érdekes jelenség, hogy míg a világ különböző iparágai Ázsiából érkező globális versenytársakkal telítődnek, akik nemcsak fennmaradnak, hanem dominálni is képesek, addig Amerika visszafordul a szabad kereskedelem eszméjétől. E helyett egyre inkább a protekcionizmus irányába mozdul el, próbálva újraértelmezni pozícióját a globális piacon. Ez a paradox helyzet felveti a kérdést, hogy vajon milyen hatásokkal járhat ez a gazdasági tájra, és milyen következményekkel bírhat a nemzetközi kereskedelem jövője szempontjából.

A fenti érvelés alapján világos, hogy a globális szabadkereskedelem egy nagyon hatékony erőforrás- és termeléselosztást hozott a glóbuszon és az emberiségnek. Azt szokták mondani, az a jó, hogy az olaszok tésztát, a svájciak pedig órát gyártanak és nem fordítva (nem megbántva senkit). A szabadkereskedelemnek, a globalizmusnak köszönhetően az emberiség történelmében még soha ilyen jólét és hatékonyság a földön nem volt. Az élet minden területére kiterjedően.

A globális kereskedelem fenntartása elengedhetetlen a stabilitás és biztonság érdekében, amelyet az Egyesült Államok, mint a világ csendőre, eddig többé-kevésbé sikeresen megőrzött. Azonban ennek a szerepnek a megőrzése komoly erőforrásokat és pénzügyi forrásokat igényel. A Covid utáni gazdasági helyreállítás következtében fellépő infláció radikálisan átformálta a kötvénypiacokat, és az évtizedekig tartó nulla kamatkörnyezet után a felhalmozott adósságok kamatterhei komoly teherként nehezednek a költségvetésekre. Az alábbi grafikon világosan illusztrálja, hogyan alakul az Egyesült Államok éves kamatkiadása. Vajon ez a helyzet fenntartható? Aligha tűnik annak.

A mai napon az Egyesült Államok adóssága már 36 trillió dollárra rúg, ami a bruttó hazai termék (GDP) 123%-át jelenti. Japán után az Egyesült Államok a legeladósodottabb ország a fejlett világban. Az olaszok 134%-os GDP-arányos adóssága után az amerikai adósság a második legmagasabb a fejlett országok között.

A kihelyezett ipari termelés, a magas szinten pörgetett belföldi fogyasztás, és a korlátlan eladósodás nem mehet tovább. Ezek így nincsenek fenntartható pályán. Elfogadott, hogy ezzel valamit csinálni kell, és inkább előbb, mint utóbb. Ez Amerika érdeke. Olyan nagy rendszerekhez kell hozzányúlni, mely paradigmaváltás kapcsán nagyon kétséges, hogy a négyéves választási ciklusok közé sikeresen beszorítható-e.

Most azonban mégis nekivágnak.

A januárban hatalomba került Trump-adminisztráció egyik tisztán kommunikált célja ennek a helyzetnek és pályának a korrekciója.

A MAGA, vagyis a „Tegyük újra naggyá Amerikát” kifejezés elsősorban politikai jelmondatként ismert, nem pedig gazdasági tervként. Ennek ellenére világosan tükrözi azt az aspirációt, hogy visszaállítsuk a nemzet régi fényét és erősségét.

Összegzésként megállapítható, hogy az Egyesült Államok a globalizmus korábbi éllovasából viszonylag bezárkózó, önállóan fenntartható hatalommá kíván átalakulni, amely már nem függ másoktól. Az új technológiák birtokában az Egyesült Államok képes arra, hogy a fókuszát kizárólag a szükséges nyersanyagok biztonságos beszerzésére irányítsa. Ezt jól illusztrálják az ukrán és orosz tárgyalások, ahol ez a szempont kiemelt fontosságú. Várható, hogy az importfüggőség csökken, és a vámok révén jelentős bevételek érhetik el a költségvetést. Bessent pénzügyminiszter előrejelzése szerint évente 500-600 milliárd dollár többletbevétel érkezhet a költségvetésbe a vámokból származó források következtében.

Esnek a részvények? Hát, nem kell megijedni. Bessen szerint az Egyesült Államok leggazdagabb 15%-a birtokolja a tőzsdén jegyzett részvények 88%-át. Ezzel szemben a társadalom legszegényebb fele (!!!) csak adósságokkal küzd. A részvények árának csökkenése vagy újraértékelése csak átmeneti jelenség, és leginkább az elit réteget érinti. Mi pedig a kis emberek érdekeit képviseljük, akik a demokratikus kormányzatok által elhanyagolt helyzetben vannak - így magyarázza Bessen.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikkemben nem az a célom, hogy kifejezzem, egyetértek-e vagy kedvezően vélekedem a Trump-korszak politikai átalakulásairól. Inkább arra törekszem, hogy az eddigi eseményekből egy koherens és logikus képet alkossak. Célom, hogy bemutassam, hogyan is formálták ezek a változások a politikai tájat, és milyen hatással voltak a társadalomra.

Az elmúlt hetek során tapasztalt változások csupán a kiindulópontot jelentik egy új világ megszületéséhez.

Amennyiben a vámok enyhítésére kerül sor, Trump várhatóan leválasztja Amerikát a szabadkereskedelmi rendszerről, mivel előrejelzéseik szerint nem számítanak jelentős hasznon. Ez az Egyesült Államok saját Brexitje, amely során az ország eltávolodik a szabadkereskedelem kereteitől.

Ha a világ többi hatalmi központjának van egy csöpp esze, összefognak és szorosabbra fűzik az Egyesült Államok nélkül a szabadkereskedelmi gyakorlatukat.

Úgy gondolom, hogy a héten bejelentett új vámtételek és -rendszer a modern világ kihívásaihoz igazodva nyerhetik el helyüket.

Az Egyesült Államok számára a következő évtized nem csupán a globalizmus iránti igény csökkentését hozza magával, hanem a jelenlegi struktúrák fenntartása is egyre inkább terhes feladattá válik. A várakozások szerint nemcsak hogy stagnálásra számíthatunk, hanem a gazdasági aktivitás jelentős csökkenése is valószínű. Bár elméletileg létezhet egy világ az Egyesült Államok nélkül, a világ legnagyobb és leghatékonyabb versenygazdaságának távozása óriási repedéseket okozna a globális gazdaságban, és ezzel együtt a piacok stabilitásában is.

Még mindig nyitott kérdés, hogy az új világunkban a drasztikusan megnövelt vámok valóban hoznak-e hasznot. Az amerikai kormány magabiztosan állítja, hogy igen, míg a világ többi része, amely nem az Egyesült Államok körül forog, ezzel szemben sokkal szkeptikusabb. A történelem eddig nem igazolta az Egyesült Államok álláspontját.

Az Egyesült Államok modernkori történelmében eddig három alkalommal vezettek be jelentős vámokat az importált termékekre: 1828-ban, 1930-ban, és most, 2025-ben. Kétszer gazdasági katasztrófa, mély recesszió lett belőle, de a trumpi propaganda szerint ez most sikerülni fog.

Az amerikai vállalatok termelési tevékenységeinek hazai visszaállítása, valamint a külföldi cégek és gyárak betelepítése kulcsfontosságú célként jelenik meg. Érdemes megjegyezni, hogy Kína már egy évtizede alkalmazza ezt a megközelítést a belföldi termelés fokozása érdekében, abból a célból, hogy stratégiailag mérsékelje a külső függőségét.

Rengeteg kérdőjel merül fel, és bár az új célok talán érthetőek, mégis zavarba ejtő, hogy Amerika miért próbál ilyen drámai módon kiérdemelni a világ megvetését. Ez a helyzet már jóval túlmutat a Trump-féle tárgyalási taktikákon.

Az amerikai gazdaság sajátos karakterét a fogyasztásra és a bizalomra épülő piacformációk határozzák meg, ahol a fogyasztói jólét és a biztonságérzet megőrzése kulcsfontosságú. A Federal Reserve, az amerikai jegybank, feladata, hogy a monetáris politikájával alacsony infláció mellett támogassa a gazdasági növekedést. Ennek középpontjában a fogyasztói bizalom és a vásárlóerő stabilitásának megőrzése áll, amely alapvetően befolyásolja a gazdasági dinamizmust.

A vámok bevezetésével kezdődő új gazdasági rendszer figyelmen kívül hagyja a valóságot. Nyilvánvaló, hogy a választók nem látják át, hogy a vámok végső soron az ő zsebüket terhelik meg. A Conference Board Consumer Confidence index már négy éve nem volt ilyen alacsony szinten. Mindez ráadásul az elmúlt fél évszázad legnagyobb részvénykitettségével társul, amely a lakossági megtakarításokban mutatkozik meg.

Magyarországon egy kockázatvállaló lakossági ügyfél portfóliójában a részvények aránya általában 15-20 százalék között mozog, ami már jelentősnek számít. Ezzel szemben az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben tapasztalható folyamatos részvényár-emelkedés következtében a hasonló portfóliókban a részvények aránya gyakran meghaladja az 50 százalékot.

Az elemzések szorosan összefonódnak, és a 3-5 éves távú részvénybefektetések már egyértelműen kedvezőbb hozamokat ígérnek, mint a kötvények. Más szóval, a lakosságot részvényekkel árasztották el. Ez a tendencia hazánkban is néhány éve megkezdődött.

Ha az intézményi befektetők portfólióját általában nézzük, ott is elmondható, hogy nagyon alacsonyan van a készpénzarány. A fear of missing out, a buy on deeps, a technológia-mánia minden befektetői szektorban hatalmas részvénykitettségeket épített ki. A globális gazdaság korábban várt további növekedése, az amerikai vállalatok külföldi magas profitabilitása olyan relatív árazásokat hozott létre, ami példa nélküli az Egyesült Államok piaci történetében. Idén télen az amerikai részvénypiacok teljes kapitalizációja meghaladta az amerikai GDP kétszeresét. Ilyenre még sosem volt példa. Ha el is fogadjuk, hogy a globalizáció és a szabadkereskedelem sem volt még soha ilyen magas szinten, ez akkor is egy nagyon kirívó értékelés.

Ezt a szorzót Warren Buffett-nek tulajdonítják, ami segít megérteni, miért tart ennyire nagy mennyiségű készpénzt a portfóliójában, ellentétben a piacon általánosan elterjedt gyakorlattal.

Az általános bull mániát jól szemlélteti, hogy a Tesla, mely a zászlóshajója volt a technológiairészvény-mániának, 130-as P/E-n forgott idén év elején. A magas P/E-értékelés a vállalatok korai fázisára jellemző, ahol a befektetők tolerálják a még alacsony nyereség szintjét, illetve előre beárazzák a későbbi meredek nyereségemelkedést. A 130-es P/E azt jelenti, hogy a befektető 130 év alatt kapja vissza osztalékban, nyereségben a befektetett pénzét (ha nem jön be a meredek nyereségemelkedés). Ilyen környezetben tapasztaltuk meg idén év elején a Tesla-értékesítések meredek esését. A papír trendszerűen esik, és már leírják az elemzők azokat a kockázatokat (a kínai EV-ipar előretörése), amelyek a Tesla globális növekedési lehetőségeit az új vámtarifák nélkül is megkérdőjelezik.

Összehasonlításul elmondható, hogy az S&P 500 átlagos ár-nyereség (P/E) mutatója jelenleg 20 alatt mozog, és a technológiai részvények sem igazán szárnyalnak, 30-40 között. Az utóbbi években elterjedt az a nézet, miszerint az amerikai részvények nem túlzottan drágák, hiszen a vállalatok globálisan, nem csupán az Egyesült Államokban keresnek profitot. A világ többi részén élő fogyasztók viszont bojkottálhatják és büntethetik az amerikai termékeket, így az amerikai cégek külföldi növekedése komoly kockázatokkal járhat.

Adjunk lehetőséget arra, hogy Amerika rugalmasan alakíthassa a pályáját, és esetleg enyhíthesse a héten bejelentett vámtételeken.

Ha nem, akkor várhatóan egy hosszabb, bizonytalan időszak köszönt be a piacon, amelyet magas volatilitás és folyamatosan csökkenő részvényárak jellemezhetnek. Bár biztosan lesznek kedvezőbb napok is, a jelenlegi esést nem csupán egy egyszerű korrekciónak tekinthetjük, amelynek az alját meg kell találni. Sokkal inkább egy új paradigmaváltás tanúi vagyunk, ahol még nem tudjuk pontosan, mi számít olcsónak és mi drágának. A korábbi árazási normák alapján ma "olcsónak" tartott árakban nem érdemes hinni. Jelenleg elérkezett a "készpénz a király" időszak, amikor a likviditás kulcsszerepet játszhat. Az új trumpi világ nélkül is jelentős esély volt egy komolyabb korrekció bekövetkeztére.

Ebben az új környezetben a recessziótól való aggodalom jelentős hatással lesz a piaci árazásokra és mozgásokra. Ez a jelenség valószínűleg egy tartósabb és mélyebb medvepiac kialakulásához vezet, amely hosszabb időn keresztül is éreztetheti hatását, akár trendként is megjelenve.

A befektetői pszichológia, a meglévő pozícionáltság és az Egyesült Államok lecsatlakozása a globális szabadkereskedelemről a tökéletes vihart (angolul: perfect storm) hozzák létre a piacokon.

Ahogy ez a nézet egyre inkább elterjedt a piacon, úgy a pánik valódi hulláma is elkezd kibontakozni. Jelenleg még az első szakaszban tartunk, ahol mindenki a vásárlásra összpontosít. A "buy on dips" (mélypontokon vásárolni) elvét követik, miközben már régóta ideje lenne áttérni a "sell on rallies" (ralik alatt eladni) stratégiára.

Egy barátommal közösen indítottuk el a BRAD Research projektet, ahol Elliott Wave elméletén alapuló technikai elemzéseket végzünk. Március elején észrevettük, hogy a részvénypiacok számára egy komolyabb, hosszabb távú esés küszöbén állunk. A chartokon egyértelmű jelei voltak egy jelentős trendfordulónak, amely komoly figyelmet érdemelt.

Ha a trumpi politikai irányvonal nem mutat jeleket a mérséklődésre, akkor a következő lépés a piaci megrendülés és a likviditási problémák elérkezése lesz. Az eladási nyomás olyan eszközosztályokra és piacokra is kiterjedhet, ahol nem feltétlenül van szükség fundamentális indoklásra. Ekkor várható, hogy a jegybankok drasztikus kamatcsökkentéseket és mennyiségi enyhítéseket alkalmaznak majd.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért gyakorol ilyen jelentős hatást az amerikai piacok mozgása a globális kockázatvállalási hangulatra és a befektetői magatartásra. Ennek hátterében az áll, hogy az Egyesült Államok ma a világ meghatározó hatalmi központja, amely a globális tőkepiaci infrastruktúra gerincét képezi. A minősítő ügynökségektől kezdve a fejlesztési bankokon át egészen a nemzetközi fizetési rendszerekig, az amerikai dollár és a kereskedelmi, gazdasági érdekek szövik át a globális gazdaság szövetét. Ez a komplex rendszer az elmúlt nyolc évtized során alakult ki, és a vele járó átalakulások beárazódása egy fokozatos, hosszú távú folyamat lesz. Kétségtelen, hogy a világ más hatalmi központjai nem fognak tétlenül szemlélni az Egyesült Államok globális kereskedelemből való kiárazódását, és próbálnak majd válaszintézkedéseket tenni, de ehhez időre van szükség.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy Warren Buffett szép csöndesen túllépett a korábbi axiómáján, már nem érvényes, hogy NE FOGADJ AMERIKA ellen.