Sokan úgy vélték, hogy lehetetlen megállni a kormány szédítő ütemét, de most talán elérkezett az igazság pillanata.

A hatéves bérmegállapodáshoz hasonlóan, most is jelentős kompromisszum született a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán. Érdemes visszagondolni, hogy a korábbi megállapodás is számos kritikát vonzott, ám ezek a bírálatok végül nem bizonyultak tartósnak – hívta fel a figyelmet a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője.

Örömmel tapasztalhatjuk, hogy elértük azt a szakaszt, amikor a minimálbér szükségességét szinte senki sem vitatja, még a legliberálisabb, piacpárti közgazdászok sem. Emlékezzünk csak, néhány éve még számos írás jelent meg ezzel kapcsolatban, amelyek bőven táplálták a vitákat. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője, az Economx oldalain hívta fel erre a figyelmet.

Az érvelés során kiemelte, hogy a társadalmi szempontból nem kedvező következményekkel járna, ha az alacsony jövedelműek esetében bércsökkentésre kerülne sor. A fókusz inkább a minimálbér-emelés mértékének körüli vitákra helyeződött. A legtöbb kritikát megfogalmazó vélemény szerint a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének mértéke túlzott, és nem tükrözi a termelékenység növekedését. Ennek következményeként a bérnövekedés nem lenne fenntartható, ami elbocsátásokhoz vezethet, vagy akár az árak emelkedését is generálhatja.

Ne pazarold az időt a csodákra való várakozásra!

Molnár Dániel kiemelte, hogy nincsen ingyenebéd. Ha a munkavállalók több pénzt akarnak hazavinni, akkor azt valamilyen forrásból elő is kell teremteni. Ennek legfenntarthatóbb módja, ha javul a termelékenység, mert akkor több forrás áll rendelkezésre a bérek fejlesztésére.

Kiemelte, hogy "éppen ezért gyakran találkozhatunk az elemzésekben olyan megállapításokkal, miszerint ha a termelékenység növekszik, akkor lehetőség nyílik jelentősebb bérfejlesztésekre. Más szóval, az ő nézőpontjuk szerint létezik egy világosan körvonalazható ok-okozati összefüggés, amely időrendben is követhető."

Maga a béremelkedés is kiválthatja a termelékenység javulását, a két folyamat párhuzamosan is végbemehet. A magasabb bért kapó munkavállaló hatékonyabban dolgozik, kevéssé kerüli a munkát, kevesebbet hiányzik, jobban odafigyel, ha úgy látja, a munkáját megbecsülik.

De ugyanígy végbemehet a béremelkedés és a termelékenység együttes javulása, ha a bérverseny sarkallja fejlesztésre a cégeket, vagy ha a rosszabb hatékonyságú vállalatok nem bírják a versenyt, kiárazódnak a piacról, és az így felszabaduló munkaerőt a hatékony vállalatok fel tudják szívni. Ebben az esetben nem szabad várni a csodára, hogy a vállalatoknál magától megteremtődjön a béremelés fedezete - miért is történne meg, ha nincs külső kényszerítő erő -, hanem aktívan elő kell segíteni annak végbemenetelét.

Felhívta a figyelmet arra, hogy gyakran felmerül az a nézet, miszerint a minimálbér és a garantált bérminimum emelése inflációs sokkot idézhet elő, hiszen a vállalatok ezt a költségnövekedést végső soron a fogyasztókra hárítják.

A közgazdász véleménye szerint a KSH legfrissebb adatai alapján a teljes munkaidőben dolgozók létszáma közel 3,2 millió főt tesz ki. Ezen munkavállalók átlagos bérszintje a tavalyi évhez viszonyítva körülbelül 650 ezer forint lehetett. Érdemes megjegyezni, hogy a minimálbérrel vagy garantált bérminimumon foglalkoztatott dolgozókra vonatkozóan nincsenek pontos adatok. Azonban az MNB legutóbbi Inflációs jelentésében bemutatott számítások és a kormányzati nyilatkozatok alapján viszonylag biztosan állíthatjuk, hogy a minimálbérrel foglalkoztatottak a munkavállalók körülbelül 5%-át, míg a garantált bérminimumon dolgozók a 15%-át érintik.

Szerinte jól megfigyelhető folyamat, hogy az inflációval párhuzamosan a profitok is gyors ütemben nőttek a gazdaság széles rétegeiben, több ágazat esetében - például az iparban - a béreknél is fokozottabb ütemben, ami mérsékelte az eleve alacsony hazai bérhányadot. Emiatt pedig van tér a béremelések kigazdálkodására az árak emelése nélkül is.

Erős kompromisszum született

Molnár Dániel rámutat egy érdekes aspektusra a minimálbér-emelés következményeivel kapcsolatban, amely gyakran háttérbe szorul az elemzések során. A minimálbéren, valamint garantált bérminimumon foglalkoztatott munkavállalók egy része - pontos számadatok híján nehezen meghatározható mértékben - szürke jövedelemhez is jut. "Ezeknél a dolgozóknál a vállalatok az adókedvezmények révén a megnövekedett terheik nélkül képesek kezelni a magasabb bérszinteket, ami tovább enyhíti a minimálbér-emelés esetleges kedvezőtlen hatásait."

A munkavállalók számára ez a helyzet nem ideális, hiszen a bérük nem emelkedik, de ha társadalmi nézőpontból tekintjük, illetve hosszú távú hatásokat vizsgálva, a fehéredés folyamata kedvező következményekkel járhat.

Zárszóként hangsúlyozta, hogy a legkisebb bérek 9, illetve 7 százalékos emelése, amely 2025 elejére vonatkozik, egyértelműen középutas megközelítésnek számít. Ez az intézkedés figyelembe veszi a vállalatok teherbíró képességét, és egyúttal érdemi ösztönzést nyújt a termelékenység növelésére. Emellett a régiós viszonyokban is helytálló, így a nemzetközi versenyképesség megőrzése szempontjából sem idéz elő aggasztó következményeket.

"A helyzet összességében azt mutatja, hogy a hatéves bérmegállapodáshoz hasonlóan, most is jelentős kompromisszum született a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán. Érdemes visszaemlékezni, hogy a korábbi megállapodás is számos kritikát kapott, amelyek végül nem bizonyultak tartósnak" - fogalmazott a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője.