Pinczés Marianna különleges módszerekkel alakítja át a hulladékot: olajat, krémet és lisztet készít belőle.

A szőlő- és barackmagok gyakran a szemétben végzik, míg a csipkebogyó és a homoktövis magvait a lekvárkészítés során átszűrjük. A szőlőlé préselése után megmaradó törkölyből pálinkát készíthetünk, vagy takarmányként hasznosíthatjuk, de sokszor csak a kukába kerül. Marianna azonban felforgatta ezt a hagyományos folyamatot.

Marianna mindössze tizenkilenc évesen, szinte gyermeki lelkesedéssel indította el vállalkozását, amely tavaly szeptemberben ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a Grapoila színeiben.

A mi történetünk 2009-ben indult, bár az alapötlet már jóval korábban megszületett, amikor elsőéves gazdálkodási és menedzsmentszakos hallgatóként a Budapesti Gazdasági Egyetem padjait koptattam. Az egyik félév során marketingfeladat gyanánt azt a kihívást kaptuk, hogy válasszunk ki egy terméket, és annak marketingstratégiáját, beleértve egy reprezentatív piackutatást, dolgozzuk ki. Mi a szőlőmagolajat választottuk, és ebből a döntésből később egy sikeres vállalkozás született.

A Grapoila, amely nevét a szőlőmagolajról, vagyis a grape oilról nyerte, egyetlen présgéppel kezdte meg kalandos útját. Az első évek tele voltak kihívásokkal, hiszen egy vállalkozás klasszikusan a nulláról való elindulása sosem egyszerű feladat. Marianna édesapja mérnökként dolgozott, és éppen biodízel berendezések tervezésével foglalkozott ebben az időszakban. A 2008-as pénzügyi válság során a német partner visszalépett, így a cég birtokában maradt egy présgép, amelyet a szükséges átalakítások után szőlőmagprésként hasznosítottak. Ahogy teltek az évek, a vállalkozás már nem csupán szőlőmagot kezdett el sajtolni, hanem új lehetőségeket is felfedezett.

"Ha az ember egyszer elindul ezen az úton, akkor már mindent így néz - mosolyog Marianna -, a repcemagot, a napraforgómagot, a pisztáciát, a szezámot, a mákot, a máriatövismagot, a fűszerpaprikamagot - hogy miből mi lehet. És miből mit lehet még előállítani?"

Az olajnál ugyanis még nem ért véget a történet. Grapoila márkanév alatt elsősorban hidegen sajtolt olajokat, magliszteket, gourmet magkrémeket és natúrkozmetikumokat gyártanak, emellett alapanyagot szolgáltatnak más élelmiszeripari, gyógyszeripari, kozmetikai cégeknek. Szépen, lassan, önerőből építgetik a márkát.

"Az a filozófiánk és a jelszavunk, hogy ne legyen semmi felesleg - mondja Marianna. - Ezt manapság zero waste-nek hívják, ami azt jelenti, hogy a gyártás során egyáltalán nem keletkezik felhasználatlan melléktermék, olyan, amit kidobnánk, hanem mindent továbbhasznosítunk. Az olajpréseléskor visszamarad a pellet vagy présmaradvány. Ezt megőröljük, így készülnek a maglisztek, amelyek gluténmentesek, magas a fehérje-, illetve a rosttartalmuk, alacsony a szénhidráttartalmuk, diétákhoz is használható, izgalmas alapanyagok a konyhában. A frissen préselt olaj ülepítésekor magolajiszap keletkezik, ebből finom magkrémeket vagy kozmetikumokat készítünk."

Ez is izgalmas lehet: Milyen ételeket készítsünk, ha ételérzékeny vendég látogat el hozzánk? Az apró részletek nagy hatással vannak!

Ha a különféle iparágak által generált "hulladék" alapanyagait felhasználva készítik el a termékeket, akkor az upcycled gyártásról beszélhetünk. Ez nem csupán a hagyományos újrahasznosítás (recycling), hanem egy olyan értéknövelő folyamat, ahol a megújított termék új, értékes funkciót kap. Gondoljunk például arra, hogy egy PET-palackból nem csupán újabb palackot, hanem egy stílusos bútordarabot alkotnak meg.

Az esetünkben úgy képzeljük el a dolgot, hogy a bébiételgyártók számára a héjas kanadai tökmag hulladéknak számít. Mi ezt felvásároljuk, és olajat nyerünk ki belőle, akárcsak a liszt- vagy daragyártás során keletkezett kukoricacsírából vagy a csipkebogyómagból, amely a tea, lekvár vagy szörp előállítása során keletkezik.

Fontos tudni, hogy a Grapoila csak hidegen sajtolt olajokat készít, amelyek gyártása - ellentétben a nagyüzemi, finomított étolajokkal - teljesen vegyszer- és adalékmentes.

Sokan talán nem is sejtik, hogy a hidegen sajtolt olajok nem csupán salátákhoz, hanem sütéshez is remekül alkalmazhatóak. Például a napraforgóolajban készült ételeknek egy különösen finom, enyhén magvas íze lesz. Emellett használhatunk kukoricacsíra-olajat, repceolajat vagy akár szezámmagolajat is a sütés során. Ráadásul ezek az olajok a desszertekhez is fantasztikusak; például egyszer készítettem mákos kekszet mákolajjal, és az íze egyszerűen ellenállhatatlan lett!

Mákízű, de nem olyan szürke a színe, mint amit egy mákos süteménynél megszoktunk. Szendvicskrémekbe téve is jók, túróval, sajtkrémmel összekeverve. Lehet mixelni őket zöldfűszerrel, pesztónak, mehetnek tésztákra, díszíteni is lehet velük. A paprikamagolaj vörös színű, rá lehet locsolni töltött káposztára, krémlevesre, bármire. Ez egyszerre csodás látvány és íz. De a paprikaolajat a pörköltbe a főzés végén is beletehetjük, jól erősíti a pörkölt ízét. Ahol az ember zsiradékot használ, ott tovább lehet gondolni, milyen ízt, színt, aromát vigyek bele az olajokkal.

Az öntetek és szószok valóban hiányoznak a magyar gasztronómiából. A konyha remek lehetőséget kínál a kreatív kísérletezéshez, hiszen rengeteg módon hasznosíthatjuk a zöldségek leveleit és héját, így elkerülve a felesleges pazarlást. Sajnos ezt a tudást nem tanítják sehol, ezért mi elhatároztuk, hogy átadjuk a tapasztalatainkat. Honlapunkon és közösségi média felületeinken számos recepttel és praktikus tippel igyekszünk segíteni, hogy mindenki felfedezhesse a fenntartható főzés örömét.

A maglisztetek rendkívül sokoldalúak, és van olyan fajtájuk, amellyel akár a búzaliszt 100%-át is helyettesíthetjük. Kiválóan alkalmasak sütésre, főzésre és sűrítésre, sőt, nyersen is élvezhetjük őket, például joghurtba vagy zabkásába keverve. Marianna arra figyelmeztet, hogy gluténmentes mivoltuk miatt eltérően reagálnak a hagyományos búzaliszttől, ezért érdemes alaposan megismerkedni a felhasználásukkal. "Tanulásra és kísérletezésre van szükség," mondja, "mi pedig több recepttel állunk rendelkezésre, hogy támogassuk az új ízek felfedezését."