Vicces, hogy mennyire alábecsülik a dolgot – Alain Prost, a legendás Professzor most ünnepli a 70. születésnapját!

Az Ayrton Sennával folytatott, drámai összecsapása emelte a legendák közé, de a négyszeres világbajnok Alain Prost sokkal gazdagabb örökséget hagyott az autósport világában, mint csupán a filmre vihető ellentétek.

A négyszeres francia világbajnokot övező legendárium része, hogy ha vitatkozni lehetne a statisztikákkal és a sorssal, valójában nyolcszoros világbajnokként vonult volna be a Forma-1-es történelemkönyvekbe. Alain Prost világbajnok lett 1985-ben, 1986-ban, 1989-ben és 1993-ban, de - az ő szempontjából legalábbis - igazságtalanul kevés hiányzott ahhoz, hogy 1982-ben, 1983-ban, 1984-ben, és 1988-ban is az ő fejére kerüljön a korona, és akkor az ő rekordját üldözte volna Michael Schumacher és üldözné most Lewis Hamilton. 1984-ben minden idők legkisebb különbségével, fél ponttal kapott ki, 1988-ban több pontja volt, mint Ayrton Sennának, de a szabályok a brazilnak kedveztek. De így is Alain Prost Franciaország első és eddig egyetlen egyéni világbajnoka.

"Lehet, hogy viccnek tűnik, de valójában alig értékelnek! Tudom, érzem. Nem igazán értem, miért, de valamilyen módon ez a márkám" - nyilatkozta nemrég a Motorsportnak adott interjújában.

Ugyanakkor - ami a statisztikák mellett talán még megbízhatóbb mérce - Prost csapattársai, kezdve John Watsontól, Keke Rosbergen és Jean Alesin át egészen Damon Hillig, mind értetlenül és csodálattal figyelték, ahogy a francia a versenypálya határvonalán egyensúlyozik, és olyan teljesítményt hoz ki az autóból, amit ők maguk nem tudtak elérni. Prost ösztönösen érezte, hogy a gép mire képes, hol húzódik a határ, ameddig elmerészkedhet, és mindig biztonsággal lépte át annak a határnak a szélét. A test, a lélek és a gép közötti tökéletes harmónia - így foglalta össze Prost versenyzői lényegét életrajzírója, Christopher Hilton.

A "mi lett volna, ha" forgatókönyvek fájdalma már régóta anekdoták formájában él tovább, hiszen Prost ma már nemcsak a versenypályán elért eredményei miatt emlékezetes, hanem azért is, mert személyesen gratulál minden versenyzőnek, aki megdöntötte az egykor szinte megdönthetetlennek tűnő 51 győzelmi rekordját. Először Michael Schumacher, majd Lewis Hamilton, Sebastian Vettel, és legutóbb Max Verstappen is részesült a nagy előd elismerésében, ezzel is hangsúlyozva, hogy a versenyzés szelleme és tisztelete mindig is fontos volt számára.

A számok, noha kétségtelenül fontosak, nem tükrözik teljes mértékben egy ember lényegét. Alain Prost versenyzéshez való hozzáállása igazán különleges és figyelemre méltó volt. Senki más nem használta úgy az elméjét a pályán, mint ő – ezért is érdemelte ki a Professzor becenevet. Rendszeres és stratégikus megközelítése mellett, az autóban mutatott páratlan tehetsége tette őt a korának egyik legfélelmetesebb versenyzőjévé. Vezetése könnyed és magától értetődő volt, mintha a legnagyobb természetességgel irányította volna a gépet. Sokakban felmerült a kérdés, hogy Prost nem rendelkezik semmi különlegessel, hiszen az erőfeszítései láthatatlanok voltak, de a köridők folyamatosan megcáfolták ezt a véleményt.

Az Ayrton Sennával való rivalizálása pedig legendák nyersanyaga, nemcsak sporttörténeti, hanem popkulturális, filmművészeti inspiráció is, és referenciapont lett. És bár Senna tragikus halála után a brazil világbajnok egyfajta mitikus aurában kezdett el tovább élni az emberek emlékezetében, ők ketten valójában egymást tették naggyá. Senna Prosthoz mérte magát, Prost pedig Sennát akarta legyőzni. "A motivációja az volt, hogy világbajnok legyen, de ennél is jobban motiválta, hogy engem legyőzzön" - mondta a brazilról. Senna folyton izzó győzni akarása mellett Prost módszerességét valóban könnyű volt alábecsülni, de valahol mind a ketten ugyanonnan merítettek a legenda státuszukhoz.

A versengésük olyan hevességgel zajlott a pályán és azon kívül is, hogy az egyszerre volt félelmetes és lebilincselő látvány. Mindketten a legjobbat és a legrosszabbat is előhozták egymásból, mintha egy feszültséggel teli drámát játszottak volna el.

Az 51 futamgyőzelméből az elsőt 1981-ben, a Francia Nagydíjon, Dijonban aratta, ahol hazai pályán, egy Renault volánja mögött ült. Ezzel nemcsak a győzelem ízét tapasztalta meg franciaként, hanem egy új korszakot is nyitott a karrierjében: most már nem csupán az a tudat volt a fejében, hogy képes nyerni, hanem a győzelem konkrét bizonyítékával is rendelkezett. Bár a francia álom sok szempontból ideálisnak tűnt, a feszültségek végül a McLarenhez vezették, ahol két világbajnoki címet is zsebre tett. Ez az együttműködés olyan dominanciát hozott, amelyre a motorsport történetében ritkán volt példa: 1988-ban a szezon 16 futamából 15-öt Prost és Senna osztott meg a McLaren színeiben. A siker azonban nemcsak dicsőséget hozott, hanem elkerülhetetlenül háborút is szült a pályán.

Hogy egymás tisztelete mikor fordult át egymás gyűlöletébe, azt ma már nehéz beazonosítani. Beszólások, vádaskodások, ütközések tartották lázban a csapatot és a szurkolókat is, míg egyszer csak Prost fogta magát, és tovább állt a Ferrarihoz. Nem volt egy sikertörténet, és csúnya válás lett a vége, de Prost egy év kihagyás után 1993-ban még visszatért, hogy villanjon egyet, és immár a Williams-Renault-ban negyedszer is világbajnok lett. Innen vonult vissza még mielőtt ismét Sennát köszönthette volna csapattársaként.

A paddock világában nem csupán versenyzőként, hanem csapattulajdonosként is feltűnt, miután megszerezte a Ligier-t, majd átkeresztelte Prost Grand Prix-ra. Öt hosszú szezonon keresztül küzdött a csapattal, és ez idő alatt arra a következtetésre jutott, hogy ez volt élete legnagyobb tévedése.

Talán éppen a ritka megszólalásai miatt a közvélemény egyfajta skatulyába zárta a francia világbajnokot, ami nem igazán nyújtott számára kényelmes érzést. Legutóbb ezt kifejezésre juttatta, amikor bírálta a nemrégiben debütált Senna című sorozatot, amely szerinte túlzóan elnagyoltan kezelte az igazságot, és nem felelt meg a nagy riválisa emlékének.

1986-ban elnyerte a francia becsületrendet, míg 1999-ben a Nemzetközi Motorsport Hírességek Csarnokának tagjává választották. 2017-ben pedig az FIA Hírességek Csarnokába is bekerült, ezzel is elismerve kiemelkedő teljesítményét a motorsport világában.

Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy hívőnek vallja magát, azt mondta, mélyen hisz, de még soha senkihez nem imádkozott verseny előtt semmiért: "Amim van, magamnak köszönhetem. Az Úristennek más dolga is van, mint hogy Alain Prostnak győzelmet adjon."