Egy zsáknyi avar, tízszeres szennyeződés: ezért sürgősen le kellene állítani az avarégetést.

Egyetlen avarkupac elégetése tízszeres szennyezést idéz elő - a HungaroMet mérései világosan megmutatják, milyen súlyos következményekkel jár az őszi avarégetés.

Ősszel ismét füstfelhők borítják a kerteket, pedig már jól tudjuk, milyen súlyos következményekkel jár az avarégetés. A HungaroMet Nonprofit Zrt. mérései világosan mutatják, hogy akár egyetlen zsák avar elégetése is drámaian, tízszeresére fokozza a levegő szennyezettségét. Tudományos kutatások megerősítették, hogy a füstben rákkeltő és mérgező anyagok is jelen vannak. De van egy jó hírünk: az avar nem hulladék, hanem értékes tápanyagforrás. Komposztálva, talajtakaróként újra beépülhet a természet körforgásába – mindezt füstmentesen, tiszta levegő mellett.

Ahogy beköszönt az ősz, a kertvárosok és falvak felett gyakran felhők formájában gomolyog a fehér füst – az avarégetés következménye. Sokan még mindig úgy járnak el, mint nagyapáink idejében, pedig ma már tudjuk, hogy ez a látszólag ártalmatlan hagyomány súlyos következményekkel jár. Az avar füstje komoly egészségügyi kockázatot rejt, mivel a levelek magas víztartalma és tömör szerkezete miatt az égés sosem tökéletes, így a levegőbe rengeteg olyan káros vegyület jut, amely árt az egészségnek. A legfrissebb HungaroMet mérések pedig egyértelműen bizonyítják, hogy egyetlen avarkupac elégetése milyen mértékű légszennyezést idéz elő.

A HungaroMet Levegőtisztaság-védelmi Referencia Központ munkatársai 2025. szeptember 30-án egy különleges kísérlet keretében vizsgálták az avarégetés által okozott részecskeszennyezést. A kutatás célja a részecskeszám mérő műszerek tesztelése volt, amelynek során egy zsáknyi, körülbelül 100 liter avart gyújtottak meg. A kísérlet során egy órán át figyelték a levegőminőség változásait. A tűzrakóhelytől húsz méterre elhelyezett mérőkocsiban a levegő részecskeszennyezettségét (PM és PM frakciók) és a részecskeszámot egy külön készülékkel mérték. A kísérlet időpontjában enyhe, változó irányú szél fújt, amely időnként a füstöt a mérőműszerek irányába sodorta, ezáltal befolyásolva az adatok megbízhatóságát.

Az eredmények egyértelműek voltak: amikor a füst elérte a mérőberendezéseket, a részecskék száma és koncentrációja több mint tízszeresére nőtt az alapszennyezettséghez képest. A füstben végig magas volt a kisebb részecskék, a PM frakció aránya, amelyek az emberi egészségre károsabbak, hiszen mélyebben bejutnak a légzőrendszerbe, esetenként akár a véráramba is.

A HungaroMet kísérletének tanulsága világos: az avarégetés lokálisan és aktuálisan jelentős mértékben megemeli a részecskeszennyezettség szintjét.

A levelek és gallyak elégetésekor keletkező füst nemcsak kellemetlen szagú gázokat tartalmaz, hanem több tucat, részben mérgező, részben rákkeltő vegyületet is. Ezek egy része közvetlenül az égés során, másik részük a füstben található anyagok kémiai reakciójával keletkezik. Több csoportra oszthatók.

Vannak gázok, melyek termikus folyamatok, biomassza (tökéletlen) égetése során mindig keletkeznek. Ilyenek a szén-dioxid (és metán), melyek klímahatásukról ismertek, vagy az egészségre rendkívül ártalmas szén-monoxid, amely megakadályozza, hogy a vér oxigént szállítson és nagyobb mennyiségben halálos lehet.

Az égési folyamat során a szerves anyagokból számos gáz és gőz szabadul fel, melyeket illékony szerves vegyületeknek (VOC) és félig illékony vegyületeknek (SVOC) nevezünk. Különösen aggasztó a formaldehid jelenléte, amely a legismertebb rákkeltő anyagok közé tartozik, és szoros kapcsolatban áll az orr- és torokrák, valamint leukémia kialakulásával. Ezen kívül említést érdemelnek a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-ok) is, például a benz(a)pirén, amely nemcsak rákkeltő hatású, hanem képes a sejtek örökítőanyagának károsítására is.

A füstben található részecskék többsége kisméretű, és a szaknyelvben ezeket PM-nek és PM-nek nevezik. Ezek a részecskék 10 mikrométer, illetve 2,5 mikrométer átmérőjűnél kisebbek – annyira aprók, hogy egy emberi hajszál keresztmetszetén 5-7 PM és négyszer annyi PM is elfér. Ezek a finom részecskék a levegőben lebegnek, és belélegezve képesek mélyen behatolni a légzőrendszerbe, sőt akár a véráramba is eljutni. Különösen aggasztó a veszélyességük, mivel felszínükön hordozzák a füstben található egyéb káros, potenciálisan rákkeltő vegyületeket is.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a legnagyobb környezeti veszélyt a levegőben található fő légszennyezőanyagok közül a PM jelenti az emberi egészség számára: növeli a szív- és érrendszeri, valamint a légzőszervi betegségek miatti halálozást. A részecskék összetevői között szerepel elemi szén (EC); különböző szerves vegyületek keverékéből, köztük rákkeltő és irritáló anyagokból álló szerves szén (OC); valamint nyomelemek, köztük nehézfémek és más mérgező elemek (pl. ólom, kadmium, arzén).

Az avarégetés környezeti hatásainak felmérése nem csupán egyszerű feladat, hanem komoly kihívás is, amelyet a HungaroMet évente elkészített légszennyező anyag kibocsátási leltár (IIR) keretein belül végez el. Az avartüzek egyedi mérésének nehézségei miatt a becslésekhez különféle források adataira támaszkodnak. A módszertan alapját a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által gyűjtött információk képezik, amelyek a kertekkel rendelkező háztartásokra vonatkoznak, valamint a kerti hulladék szelektív gyűjtéséről szóló statisztikák. Ezen kívül a magyar lakosság hulladékégetési szokásait vizsgáló felmérések, mint például a Kantar Hoffman LTD, a Levegő Munkacsoport és a Szegénység Elleni Hálózat által készített kutatások is fontos szerepet játszanak a becslés pontosításában. A Miskolci Egyetem kutatásainak eredményei is hozzáadódnak ehhez a komplex képlethez. Az összegyűjtött adatok alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a kertekben maradó, szelektíven nem gyűjtött kerti hulladék körülbelül 19%-át égetik el a lakosok.

A legfrissebb, 2023. évre vonatkozó jelentés szerint országos viszonylatban az avarégetésből származó éves részecskekibocsátás mindössze 2% körüli, és mint az alábbi grafikonon látszik, trendje csökkenő (természetesen korrelál az elégetett avar/zöld hulladék mennyiségével).

Az éves szintű hozzájárulása az általános légszennyezettséghez csekély, azonban helyi szinten, jelenleg, komoly egészségügyi kockázatot jelent.

Az ENSZ egészségügyi bizottsága a nem fertőző krónikus betegségek kiváltói között a helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, alkoholizmus és dohányzás mellett kiemelte a légszennyezés jelentős oki szerepét. Érvényes ez a bennünket körülvevő levegő minőségére mind kültéren, mind a házon-lakáson belül, minden életkorban: az újszülöttől az aggastyánig. Nemzetközi adatok szerint a krónikus légúti betegségekből eredő halálozás feléért, a szív-érrendszeri halálozás negyedéért a légszennyezés a felelős. A levegőben levő káros anyagok egyik fő komponense a részecskeszennyezés (PM és PM), ami többek között az erdőtüzekből, és más, szándékos égetésből származik. Hazánkban az országos éves összes közvetlen PM kibocsátás több mint háromnegyedéért a lakossági szilárd tüzelés felel.

Nem szükséges különösebben hangsúlyozni, hogy a minket körülvevő levegőben lévő szennyező anyagok súlyosan károsíthatják légzőrendszerünket. Az orr és a garat irritációját okozhatják, míg az alsóbb légutak, mint a légcső és a tüdő hörgőrendszere, szintén gyulladásra hajlamos. A hörgők védekezési mechanizmusa a váladéktermelés, ami köhögésre ösztönzi a beteget. E váladék ideális terepet biztosít a baktériumok számára, amelyek csak tovább súlyosbítják a gyulladást, és a köpet színét sárgássá vagy zöldessé változtatják. Ilyen esetekben antibiotikus kezelés is szükségessé válhat a beteg számára.

A légszennyezés hatására a nyálkahártya csillói működésképtelenné válnak, hasonlóan a dohányfüst által okozott károkhoz. Eredeti feladatuk, hogy a tüdő mélyebb részeiből a felszínre emeljék a termelődő váladékot, ám ha a köpet mennyisége megnövekszik, tapadósá válik, így a csillók már nem tudják azt hatékonyan továbbítani. Ez pedig megnöveli a légúti gyulladások kockázatát. Különösen azok számára, akik már eleve légúti megbetegedéssel küzdenek (mint például asztma, COPD vagy hörgőtágulat), a szennyezett levegő belélegzése után 1-2 órán belül a tünetek romlani kezdhetnek: fokozódik a köhögés, a köpet mennyisége nő, sőt, nehézlégzés és fulladás is előfordulhat. Ilyen esetben sokszor elegendő az otthoni kezelés, de súlyosabb állapot esetén orvosi segítségre is szükség lehet, akár kórházi ellátásra is.

A kisgyermekek immunrendszere még fejletlen, ezért a légúti fertőzések különösen gyakoriak körükben. Azok a gyerekek, akik közösségi intézményekbe járnak, gyakran találkoznak vírusokkal, de a szennyezett levegővel sújtott területeken élők esetében a megbetegedések száma jelentősen megnövekszik. A levegőminőségi mérések azt mutatják, hogy az ország egyes részein, különösen városi környezetben, szoros kapcsolat áll fenn a levegőszennyezettség és a gyermekek légúti problémái között. A fiatal gyermekek tüdeje sokkal érzékenyebb a légszennyezésre, mint a felnőtteké, hiszen a tüdő fejlődése körülbelül 4-5 éves korig tart. Ennek következtében a korai életkorban fellépő gyakori hörghurut hosszú távú hatásokkal járhat, és felnőttkorban is csökkentheti a légzésfunkciót. Kutatások igazolták, hogy a légúti allergiás megbetegedések kockázata is nő, így azok a gyerekek, akik ilyen településeken nőnek fel, nagyobb valószínűséggel válnak asztmássá. Továbbá, akiknél már diagnosztizálták az asztmát, azoknál a levegő minőségének romlása súlyos asztmás rohamokat is előidézhet.

Hogyan hat a légszennyezés a szív- és érrendszerre? A nagyobb, 10 µm-es részecskéket az orrszőrök kiszűrik, de a kisebb részecskék (PM) lejutnak a legutolsó hörgőcskékhez és léghólyagokhoz is, azokat irritálják és gyulladásos folyamatokat indítanak be a légutakban. Kisebb részük akár a vérkeringésbe is bejuthat, ahol az ereket és a szívet is károsítják. Ezen kívül oxidatív stresszt és genetikai károsodást is kiválthatnak, gyengítik az immunrendszert. Különleges megfigyelés, hogy szintén áttételesen, de a légszennyezésnek szerepe lehet a demencia kialakulásában is.

A fentiek szerint tehát avart égetni káros, de sokak számára kérdéses az is, hogy szabad vagy nem szabad. Elég sok a bizonytalanság és félreértés ebben a témában, érdemes pár sorban kitérni az avarégetéssel kapcsolatos szabályokra.

A zöldhulladék-begyűjtő rendszerek bevezetése után több város, település betiltotta az avarégetést, Budapesten például 2012 óta tilos. 2020-tól a kormányzat is kivezetni tervezte a helyi önkormányzatoknak adott lehetőséget az általános tiltás alóli felmentésre, ezt kommunikálta is, de végül benne hagyta a szabályozásban. A bizonytalanságot ezek a módosítások és visszavonások okozzák.

Mik is a jelenleg érvényes jogszabályok? Az avar és kerti hulladék égetése alapvetően tilos az ország egész területén. Ugyanakkor a környezetvédelmi törvény lehetőséget biztosít a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek, hogy helyi rendeletek keretében – melyekben pontosan meghatározzák a részletes szabályokat (például mikor, milyen időjárási körülmények között, vagy más feltételek mellett) – engedélyezzék az avar égetését saját illetékességi területükön. Ezt a jogkört a kormány először megvonta, majd végül mégis fenntartotta.

Amennyiben valaki avart kíván égetni a kertjében, fontos, hogy előzetesen tájékozódjon a helyi önkormányzatnál az avarégetésre vonatkozó rendeletekről. Ha létezik ilyen szabályozás, akkor azok betartása kötelező. Ha viszont nincs érvényben avarégetési rendelet, akkor az avar égetése tilos! A rendelet megszegéséért akár 300 000 Ft-os büntetést is kiszabhatnak.

Az avar égetésének elkerülése nem csupán a büntetések elkerülése érdekében fontos. Az egészségünkre gyakorolt negatív hatások mellett sok más megfontolás is szól mellette.

Az avar kincset ér! A természet körforgásának elengedhetetlen eleme. Ez a lehullott levélréteg táplálékot biztosít a talajban élő mikroorganizmusoknak és ízeltlábúaknak, amelyek nélkülözhetetlenek az ökoszisztémák fenntartásában. A falevelek nemcsak táplálékot nyújtanak a rovaroknak, hanem menedéket is kínálnak számukra – például a sündisznók is ebben a védett környezetben töltik a telet. Amikor beköszönt a tavasz, ezek a rovarok újra életre kelnek, és táplálékforrást biztosítanak a madarak és más állatok számára, ezáltal segítve a bonyolult ökológiai kapcsolatok fenntartását. Az avar tehát nem csupán egy egyszerű természeti maradvány, hanem egy élő ökoszisztéma szívverése!

Gyulai Iván gondolatai szerint a legoptimálisabb megoldás az, ha a lehullott falevél a helyén marad. A természet saját törvényei szerint, a tavaszra, kezelés nélkül is eltűnik, hiszen a talajélet ebben játszik kulcsszerepet. A földi giliszták behúzzák a leveleket a járataikba, ahol a mikrobák segítségével lebontják őket, és így a levelek fokozatosan elvegyülnek a talaj ásványi anyagaival. Végül a giliszták ürülék formájában visszajuttatják a tápanyagokat a felszínre. A fának tehát szüksége van a saját leveleire, amelyek táplálékként újra visszatérnek hozzá!

Nagy veszteség lenne, ha minden kárba veszne.

Milyen alternatívák léteznek az avarégetés helyett? Számos kreatív és környezetbarát megoldás vár ránk.

A lehullott levelek egyszerűen a fa alá hagyva is megoldhatók, hiszen ez a természetes ciklus része. Persze a járdák és utak tisztaságára is figyelni kell, hogy elkerüljük a baleseteket. Amennyiben a gyep védelme a cél, elegendő csupán annyit tenni, hogy a leveleket a fák oltalma alá gyűjtjük.

Érdemes mulcsot alkalmazni a virág-, konyhakerti vagy más ágyások takarására. A mulcsolás fő célja, hogy megőrizze a talaj nedvességét, megelőzze a talaj tömörödését és kopását, csökkentse a gyomosodás mértékét, valamint kiegyenlítse a talajfelszín hőmérsékletének szélsőséges ingadozásait. Ezen kívül segít mérsékelni a tápanyagok kimosódását, és a mulcs lebomlása révén elősegíti a televény talajréteg megújulását is.

Gyűjthetjük az avart és a nyesedéket a kert egy rejtettebb sarkában, vagy akár a kerítés mentén is. Néhány év elteltével a kisebb ágak szépen elkorhadnak és lebomlanak. A vastagabb ágakat viszont érdemes kiszárítani, majd nyári grillpartik alkalmával vagy fatüzelésű kályhánkban felhasználni őket.

A komposztálás nagyszerű lehetőség a hulladék csökkentésére és a talaj gazdagítására. Lehet, hogy elsőre bonyolultnak tűnik, de valójában érdemes belemerülni. Rengeteg forrás áll rendelkezésünkre, ahol hatékony módszereket tanulhatunk meg. Vásárolhatunk komposztáló ládát vagy keretet, de ha kreatívak vagyunk, akár saját magunk is készíthetünk egyet – érdemes lehet megkérdezni az önkormányzatot, hogy kínálnak-e ingyenes komposztáló eszközöket a helyi lakosoknak. Vagy egyszerűen csak halmozzuk fel a komposztálásra szánt zöldhulladékot egy kupacba!

Amennyiben nem érezzük magunkat motiváltnak, hogy kihasználjuk a kerti zöldhulladék kezelésének lehetőségeit, az elszállítás egy remek alternatíva lehet. Számos városban már kiépítették a zöldhulladék gyűjtésére szolgáló rendszereket. Vannak helyek, ahol külön kukákat biztosítanak, míg másutt biológiailag lebomló zsákok formájában gyűjtik a zöldhulladékot. Sok településen lehetőség van ingyenes elszállításra, valamint zöldhulladékgyűjtő zsákok igénylésére is. Érdemes alaposan utánajárni, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre a helyi közösségben!