A Gutenberg-szigetek olyan különleges szigetek, amelyek a tudás és a kreativitás szigeteiként funkcionálnak. Ezek a helyek nem csupán földrajzi egységek, hanem a gondolatok, ötletek és kultúrák találkozási pontjai is. Itt a nyomtatás forradalma indult el,
Örömmel tapasztaltam, hogy a legutóbbi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron, a technológiai kütyük tengerében, amely egyre inkább behálózza mindennapjainkat a szociális média révén, még mindig vannak, akik a papíralapú könyvek világát választják. Az előző évekhez képest azonban észrevehető volt, hogy a kiadók száma csökkent, de ez a színvonalat egy cseppet sem befolyásolta. Ez pedig rendkívül fontos. Ezeknek a könyvvásároknak – hiszen a magyar kultúrában Marosvásárhely mellett más városokban is találkozhatunk hasonló eseményekkel – meg kell őrizniük sziget-jellegüket, amely lehetővé teszi, hogy némiképp ellenálljanak a technológiai fejlődés által hozott kihívásoknak. Az utóbbi években ugyanis az olvasási szokások jelentősen átalakultak, és ennek következtében a könyvek iránti érdeklődés is némileg csökkent. A kiadási költségek emelkedése (mint a papír és a nyomda ára) csak tovább fokozza ezt a tendenciát. A modern világ gyorsasága és a személyes idő hiánya miatt az online tájékozódás felületesebbé, manipulálhatóbbá vált. A hamis információkkal teli kampányfelületek például közvetlenül az érzelmekre hatnak, megfosztva minket a mélyebb gondolkodás lehetőségétől. A mesterséges intelligencia megjelenése tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen bár emberi alkotás, mégis olyan tartalmakat generál, amelyek nem tükrözik az emberi érzéseket és egyediséget. Ez az, ami elpusztítja azt a kreativitást és érzelmi gazdagságot, amely lehetővé teszi, hogy egy alkotás valóban egyéni és személyes legyen. Ma már egyre inkább a felületes vizualitás, a gyorsan pergő mozgóképek és az MI által generált, logikátlan üzenetek uralják a kognitív terünket. Nosztalgiával emlékszem vissza arra az időre, amikor egy alig kétórás tévéműsor és a gyakori áramszünetek idején a kínai elemlámpa fényénél olvastunk – sokszor fiatalokként, a szülői figyelmeztetések ellenére, majdnem hajnalig a paplan alatt. Nem a régi rendszert sajnálom, hanem az olvasás iránti – jó értelemben vett – kényszert. 1989 előtt magyar nyelvű könyveket rendelhettünk postán, és nem igazán válogattuk meg a szerzőket. Az éjszakába nyúló olvasás egyfajta menekülés volt a valóság elől, amely lehetővé tette, hogy belevessük magunkat a fantázia világába. Eközben magunkba szívtuk a magyar és világirodalom kincseit, elsajátítva a gondolkodásmódokat és a világnézeteket, amelyeket Gutenberg világa kínált nekünk. Most azonban úgy tűnik, hogy ennek az időszaknak az alkonyához érkeztünk. Ez nemcsak a könyvvásárokon, hanem a könyvbemutatókon is érzékelhető, ahol a szerzők körének tagjain kívül egyre inkább csak az idősebb generáció képviselői jelennek meg, évről évre csökkenő létszámban.
És ezért jó, hogy vannak könnyvásárok, könyvklubok (Readércek), a gazdasági helyzet okozta nehézségek ellenére elszánt kiadók, mondanivalóval rendelkező szerzők és egy-egy pedagógus, aki a tanórák mellett elviszi diákjait (ennek tanúi lehettünk Marosvásárhelyen is) a könnyvásárokra, netán "kézzel fogható" könyvet is letesz irodalomórán a tanulók elé. Olyant, amelynek lapozgatásakor nem kell attól tartani, hogy lemerül az áramforrás, pont a legizgalmasabb résznél... Mert az a nemzedék, amelynek megszakad a kognitív, érzelmi, értékrendbeli kapcsolata felmenőivel, gyökértelenné, bolyongóvá, tévelygővé válhat. A könyvek is egy ilyen fogódzót kínálnak, mint ahogyan a (nép)mesék, amelyek ködbe vesző idők óta rejtik kódolt miheztartásunkat a világhoz és mindahhoz, amitől emberibbek, jobbak lehetünk. A könyv egyfajta lélekpótló tükör is lehet, amiben megtalálhatjuk önmagunkat, mások példájából, történeteiből tanulhatunk, s merítkezhetünk, építkezhetünk mindazokból, amelyeket (egyelőre) nem ad meg nekünk a mesterséges intelligencia.
Ezért érdemes eltölteni néhány pillanatot a Gutenberg-szigetek varázsában, hiszen bízunk benne, hogy a mesterséges intelligencia hullámai soha nem fogják elárasztani őket.
