Romhányi József: Felfedték, ki volt az, aki a Rímhányó nevet adta neki A költői világban sokszor a nevek többet mondanak, mint önmaguk. Romhányi József esetében a "Rímhányó" név nem csupán egy játékos elnevezés, hanem egy különleges történet is rejlik mö

Szenvedélyesen űzte a bridzst, és amikor a rímek és a szövegírás túlságosan elragadták, egyszerűen összeszedte magát, és elindult a Fészek Művészklubba. Ott jó barátjával, Ferenczi György zongoraművésszel izgalmas versenyeket játszottak. Ahogyan sok más művésznek, Romhányi Józsefnek is ez volt a kedvenc találkozóhelye. Itt került bemutatásra Az aduász – Romhányi József élete egy körben című könyv is, melyet Várkonyi Judit írt.

Az eseményen tiszteletét tette Romhányi Ágnes, a neves műfordító, dramaturg és egyetemi tanár, aki a Romhányi család történetének fontos szereplője. Romhányi János, az 1921-ben született sokoldalú író, költő, műfordító és forgatókönyvíró, számos jelentős hozzájárulást tett a magyar kulturális élethez. Bár sokan a Doktor Bubó, a Mekkmester vagy a Lúdas Matyi animációs filmek kapcsán ismerik, valójában életműve sokkal gazdagabb és mélyebb, hiszen írói és fordítói tevékenysége révén a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja lett.

Sokan talán nem is sejtik, hogy rendkívüli irodalmi, nyelvi és művészeti tudás birtokosa volt. Már fiatal iskoláskorában is kiemelkedett az ógörög és latin nyelv versenyein, ahol országos elismeréseket szerzett.

"Apunak otthon volt egy dolgozószobája, ahol mindig alkotott, különösen, ha zenére dolgozott; ilyenkor tilos volt zongorázni, mert nem akartuk megzavarni - mesélte Ágnes a Bestnek, hozzátéve, hogy édesapja nem volt szigorú, de mindig irányt mutatott imádott lányának. - Anyámnak is csodás humora volt, remekül megértette apu vicceit, és sokat nevettünk együtt. Számos játékot játszottunk és gyakran mentünk sétálni, valamint operába is ellátogattunk."

Ágnes szülei megismerkedésének története igazán különleges. Apukája, akit fiatal korában számos nő csodált, egy idő után már a családalapítás gondolatát dédelgette. Ez az esemény az 1950-es évek elején játszódott, amikor is felkereste jó barátját, Fényes Szabolcs, a neves zeneszerzőt. A barátságuk nem csupán zeneiségről szólt, hanem egy új élet kezdetéről is, amely végül Ágnes születéséhez vezetett.

Az ő felesége Csikós Rózsi, a híres primadonna volt, aki egyben anyukám gyerekkori barátnője is. Ekkor érkezett anyu, hogy kölcsönkérjen egy ridikült Rózsitól. Rózsi édesanyja, Vilma néni, apámnak azt tanácsolta, hogy ha komolyan fontolgatja a házasságot, itt van ez a csodás lány, akivel érdemes lenne megismerkednie. Fényes, a család barátja, meghívta őket egy eseményre, majd diszkréten eltűnt a színről. Anyu mindig is gyönyörű nő volt, és ez az idő múlásával sem változott; élete második felét Londonban töltötte, és két éve, 93 évesen távozott az élők sorából.

Boldog házasságuk volt, akadtak ugyan nehezebb időszakok is, de hát hol nem? Romhányiék szívesen látták a vendégeket, a családfő remekül főzött, de soha nem receptből.

A magyaros ételek, mint a gulyás vagy a rakott krumpli, mindig is a kedvencei közé tartoztak. Azonban az igazi szenvedélye a munkája volt; lelkesen merült el a feladataiban, és élvezte, hogy saját gondolataival formálhatja a világot. Korán ébredt, majd nekilátott a teendőinek. Ebéd után, ha úgy érezte, szívesen pihent egy kicsit, hogy feltöltődjön, de ha a munka lehetősége adódott, ismét asztalhoz ült. Ha pedig nem volt mit tennie, elment a Fészekbe, hogy új inspirációt nyerjen.

Ágnes számos művet kísért figyelemmel és asszisztált a megírásuk során. "Apu verses meséi felnőtt perspektívából születtek. Utálta a gügyögést, és engem is a felnőttekhez méltón kezelt. Mindig elolvasta nekem a meséket, és bátorított, hogy beleszóljak. Ha valami nem volt világos számomra, azt értékes visszajelzésnek tekintette, hiszen úgy vélte, a korombeli gyerekek is hasonlóképpen fognak reagálni."

A szenzációs fordításaival kapcsolatban mindig azt mondta: az anyanyelvet kell kiválóan tudni, hogy remek alkotások szülessenek, és nem az idegen nyelvet. Nem is szerette azt a szót, hogy fordítás, azt mondta, hogy meg kell írni magyarul a szöveget.

Az eredeti Frédi és Béni mesefilmjeiben nem találkozhattunk nyelvi tréfákkal, csupán a rajzolt humor dominált. Apu viszont egy különleges ötlettel állt elő: miért ne lenne nyelvileg is egyedi stílusa a karaktereknek? Így hát rímes prózába fogott, amelynek a régi szájmozgásokat kellett tükröznie. Több mint negyven epizódhoz alkotta meg ezt a lenyűgöző szöveget, amely új dimenziót adott a klasszikus mesének.

Nem meglepő, hogy sokan Rímhányó Romhányiként emlegették. "A ‘rímhányó’ elnevezést állítólag Ránki György zeneszerző találta ki, amit nem is vonok kétségbe, hiszen szoros barátságban álltak, és számos közös munkájuk volt. Viszont a történetek szerint ő maga úgy mesélte, hogy ezt a nevet saját magának adta: 'Én találtam ki, hogy senki se nevezzen el így' - emlékezett vissza Ágnes."

Romhányi József 1983-ban távozott az élők sorából 62 esztendős korában, életműve azonban maradandó nyomot hagyott a kultúrában.